Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)
1906-06-10 / 24. szám
tése alatt f. hó 6-án tisztelgett a kultuszminiszternél, hogy egyfelől üdvözölje, másfelől pedig a felekezeti tanárok fizetésrendezéséhez szükséges állami segítség megadását kérje. A miniszter megígérte, hogy a menynyiben az állam pénzügyi helyzete megengedi, rajta lesz, hogy a méltányos kívánság teljesüljön. Tanári gyűlések. A tanítóképző tanárok országos egyesülete a pünkösti ünnepek alatt tartotta meg közgyűlését Budapesten, a melyen a vallás- és közoktatásügyi miniszter is képviseltette magát. Megvitatás alá keriilt a tanítóképezdei tanároknak a tanítójelöltek gyakorlati kiképzésében részvételének kérdése, s kimondták, hogy ez a közreműködés a mintatanítások alakjában nem ajánlható. Szóltak továbbá a tanítóképezdei segédtanári intézményről, s azt, mint erkölcsileg lealázót és anyagi tekintetben sérelmest, eltörlendőnek mondották ki. Ennek keresztülvitele végett az egyesület testületileg keresi meg a közoktatásügyi minisztert. Végül a tisztújítást tartották meg, a melynek során csak az a változás történt, hogy a lemondott Nagy László szerkesztő helyére Farkas Sándort, Szlankó Béla titkár helyére pedig Sztepankó Albertet választották meg. — Az orsz. polgári iskolai egyesület északkeleti köre f. hó 5-én Dobsinán ülésezett. A gyűlés legfontosabb tárgya az 1893, évi IV. t.-cz.-nek a polgári iskolai tanárságra vonatkozó végrehajtása kérdése volt. A nevezett törvény ugyanis azt rendeli, hogy az állami tisztviselőket az egyes rangosztályokba és azok fokozataiba egyenlően kell beosztani. Ez végre is van hajtva mindenütt, csak épen a polgári iskolai tanárokra nézve nincs. A gyűlés kimondta, hogy a törvény végrehajtásának elrendelését egyenesen az országgyűléstől fogja kérni s hasonló eljárásra hívja fel a többi vidéki köröket is. A felekezeti tanárok vasúti kedvezménye. Az országos ref. tanáregyesület küldöttsége folyó hó 6-án, Dóezi Imre elnök vezetése alatt felkereste Kossuth Ferencz közlekedésügyi minisztert, hogy a felekezeti tanárok vasúti kedvezményének megadását kérje. A kérelmet Dóczy Imre tolmácsolta, oly argumentáczió kíséretében, a melyről még a miniszter is teljes elismeréssel szólott. Kossuth miniszter jóindulatáról biztosította a küldöttséget és arra hívta fel az egyesület vezetőségét, hogy mutassa ki statisztikailag a kedvezményt kérő felekezeti tanárok számát, a melynek alapján mérlegelheti a kedvezmény megadásának anyagi részét. Utazás a filozófia körül. A Sárospataki Ref. Lapok legközelebbi számában, fenti czím alatt dr. Rácz Lajos válaszol ebben az ügyben adott feleletemre. Válaszából meggyőződtem a felől, hogy a felszólaló személyét illetőleg tévedtem, s így feleletemnek az a feltevése, hogy a felszólalás oka a lelkészi kvalifikáczió kikötése által okozott egyéni sérelem volt: önmagától elesik. Rácz Lajos azonban feleletem többi részével sincs megelégedve s a budapesti theol. tanáii kart oly szándékokkal vádolja meg, a melyeket válasz nélkül ismét nem hagyhatok. Kijelenti, hogy azt a kikötést, a mely szerint a theol. tanároknak lelkészi oklevéllel kell rendelkezniük, érthetőnek tartja ugyan, de nem tekintheti első és elengedhetetlen föltételnek, s nem hiszi, hogy ezt az egyházi törvény a filozófiai tanárokra is értené. Feleletem erre az, hogy az egyházi törvény egyáltalán nem tesz különbséget a rendes theol. tanárok között, hanem világosan kiköti, hogy azoknak lelkészi oklevéllel is kell birniok. S miután a budapesti theologián a filoz.-pedag. tanszék rendes tanszék, csak természetes, hogy a pályázati feltételek között ott van a lelkészi oklevél is. Hogy Sárospatak (sem Debreczen, sem Pápa nem!) e tekintetben más gyakorlatot követ s a filoz.-pedag. tanárától lelkészi kvalifikácziót nem követel, azt én is tudom, valamint azt is, hogy Kolozsvárit a theologusok az egyetemen hallgatják a nevezett studiumokat. Ebből azonban analógiát vonni a pesti theol. akadémiára nem lehet. Nem pedig azért, mivel Debreczenben és Sárospatakon a filozófia tanára nem theologiai, hanem, főiskolai tanár, a kinek előadásait nemcsak theologusok, hanem jogászok is hallgatják. Budapesten azonban nem őt, hanem hat rendes theologiai tanári állás van rendszeresítve; tehát, ha itt a filozófiai és pedagógia tanára rendes theologiai tanár, akkor a törvény értelmében lelkészi oklevéllel is kell rendelkeznie. Ez pedig nem azért van így, mivel a budapesti theol. akad. tanári karának „erősen szálka a szemében" a filozófia, s „félve a világi tudománytól", illetéktelenül terjeszti ki a theol. tanárság fogalmát a filozófia tanárára is, csak azért, hogy a filozófiát kalitkába zárja és a theologia ancillájává tegye; hanem egyszerűen csak azért, mivel az egyházkerület akképen szervezte a filoz és pedag. tanszéket, hogy az rendes theologiai tanszék legyen. Hogy ez „tudományos visszaesés" volna, a minek Rácz Lajos minősíti, alig hiszi rajtakivül más. Szerintem csak helyes dolog; mert bár szükségtelen, hogy a filozófia a theologia ancillája legyen, de az igenis feltétlenül szükséges, hogy a theologus a filozófiai rendszereknek épen azokat az elemeit ismerje meg különösen, a melyek a vallással állanak vonatkozásban s a melyeknek sokszor téves voltára, a hitvédelem szempontjából, feleletet kell adnia mind önmaga előtt, mind a szószéken. Ilyen módon tárgyalva a filozófiát, nem kaphatja a thologus sem a debreczeni, sem a Sárospataki rendszer mellett, sem az egyetemeken, s épen azért ragaszkodik mind a budapesti theologiai tanári kar, mind a dunamelléki kerület ahhoz, hogy magán az akadémián, rendes theol. tanár tárgyalja a filozófiát. Hogy az egyházkerületi vizsgáló-bizottság előtt a filozófiából és pedagógiából szerzendő magántanári képesítést senki sem fogja a tudományos világban igazi filozófiai képesítésnek elismerni, hanem csak theologiai képesítésnek tekinti: az meglehet; de ez a körülmény nem alterálhatná sem az illető magántanárt, sem magát a filozófia tanítását, mert, mint előző válaszomban is rámutattam, az a tanárvizsgáló bizottság a theologiai tanári karon kivül olyan szakembereket is foglal magában, a kik kompetensek arra, hogy venia docendit osztogassanak. Különben is ne higyje Rácz Lajos, hogy a budapesti theologiai tanárok irtóznának az egyetemen szerzett filozófiai doktorátustól s azt talán még felül kívánnák bírálni. Dr. Szabó Aladár is egyetemi doktorátussal rendelkezett, s ha most is pályázott volna valaki ilyen képesítéssel, a tanári kar csak örült volna rajta. S végül még csak azt kell kifejeznem és hangsúlyoznom, hogy a mikor a budapesti theoL akadémia tanári kara a filoz. és pedag. tanszék meghirdetése előkészítésénél az intézet érvényben levő szabályzatához és a kerületnek ez ügyben elfoglalt álláspontjához alkalmazkodott: csak kötelességét teljesítette és nem tette magát egyáltalában érdemessé arra, hogy akár Rácz Lajos, akár mások által olyan törekvésekkel vádoltassék meg, a melyek tőle egészen távol állanak. Hamar István, theol. igazgató. EGYESÜLET. A Magy. Prot. írod. Társaság igazgató-választmánya f. hó 7-én ülést tartott Budapesten, Hegedűs Sándor elnöklete alatt. Ebben az ülésben felülvizsgálták