Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-06-10 / 24. szám

eredmény? Az, hogy felterjesztés intéztetett egy vagy más kérdésben az egyházkerülethez, innen esetleg a konventhez, a melyek forma szerint elintézték az aktát, a nélkül, hogy valamit is előbbre mentünk volna, mert maga a konvent is várta s várja az idők jobbra fordulását s az egyházi társadalom hátvéde nélkül édes-keveset tehetett s tehet az egyháztársadalmi kérdések megoldása és a fokozódó bajok orvoslása terén. A mi pedig a Belmissziói Egyletet illeti, az kétségkívül fenséges ezélt tűzött maga elé; többet és magasabbat, mint a Kálvin-szövetség, de ideálisabbat is. Tévedés azt mondani tehát, hogy programmja szűkös. Az a baj inkább, hogy nagyon is felette áll a köznapi gondolkodásnak és némely hittől duzzadóbb gyülekezetet kivéve, nehezen és lassan tud híveket toborozni. Krisztus követése, a maga egyszerűségében, nem könnyen férkőzik az emberi szivekhez! És ugyan támogatták és támogatják-e a lelkész urak egyetemlegesen, összetartóan, egyöntetűen azt az egyesületet, vagy támogatják-e egyenként legalább, oly mértékben, hogy virágozni tudna, hogy gyorsan és erőteljesen segíthetne az általános hitéleti elerőtlenedésen? Bizony édes-kevesen támogatják. A belmissziói egylet egyik szerény tagja vagyok magam is, és jól látom s jól érzik annak vezetői is, hogy más, könnyebben érzékelhető, a lélekhez és szivhez közelebb álló eszközökkel . kell előbb a néphez férkőzni s fogékonnyá tenni, még az intelligensebb elemeket is, az ideálisabb felfogás és evangéliomi munka iránt. így érledődött meg a Kálvin-szövetség eszméje, s így lettek azok is ennek a szövetségnek mozgatóivá, a kik magának a Belmissziói Egyletnek munkás tagjai és vezetői. Adná Isten, hogy a belmisszió eszméje annyira áthatná az emberek lelkét és szivét, hogy ne lenne szükség más eszközökről való gondoskodásra; hogy egyedül maga az evangéliom indítaná szeretetmunkákra a protestáns gyülekezeteket. De ettől nemcsak mi, hanem a fejlettebb egyháztársadalmak is távol állanak. Ha itt állanánk már, bizonyára nem volna szükség sem Belmissziói Egyletre, sem Kálvinszövetségre, s a mikor majd egykor a Kálvinszövetség is elérte czélját, a mikor minden magyar kálvinista egyháztag át lesz hatva a magasabb evangéliomi eszmék által: önként fog helyet adni más, fejlettebb szervezetnek. Pálóczi Horváth Zoltán dr. (Folytatása következik.) ISKOLAÜGY. A férfi és nő hareza, A létért, az életfenntartásért folyó harcz talán sohasem volt oly nehéz és általános, mint napjainkban, a mikor a harcztéren — és pedig az élet nyilvánulásának minden terén — a küzdőknek oly nagy seregével találkozunk, melynek jelentékeny, része a harcztérnek legkisebb pontját sem képes saját számára meghódítani. Pedig a harczolók mind felfegyverkezve indulnak az élet csatájának megvívására. Kezükben és lelkükben különböző erők s képességek; zsebükben e képességekről különféle oklevelek, melyek azt akarják bizonyítani, hogy az illetők két, vagy több élepályát is képesek szakszerűleg, az előírt követelményeknek megfelelőleg betölteni. Papi s tanári oklevél együtt, a tanári pályán kéthárom szakról szóló diploma; nép- és polgári iskolai képesítés stb., a melyek azt bizonyítják, hogy ifjaink csak azért igyekeznek megszerezni e különféle fegyvereket, hogy életük biztosítására azt használják fel, a metyiknek alkalmazására előbb nyílik alkalom. Hogy ebben is lehet jó, nem tagadom. Minél több ismeretet szerez valaki, minél többet merít a tudományok feneketlen kútjából, annál nagyobb s tisztább lesz látóköre ; de szerintem, ma már minden életpályán oly sokat követelnek, hogy az egy hivatáshoz szükséges ismereteknek megszerzése s azoknak folytonos bővítése, szaporítása nagyon elég egy rövid életre. Ha a többféle képesítésnek csupán ambiczió volna sziilőoka, igazán örülhetnénk, mert abból azt látnók, hogy van életerős, tettrekész ifjúságunk, mely több terhet elbír s több és nagyobb terhet akar hordozni, mint a mennyit egy pálya vállaira rak. De ha vannak is ilyen kivételek, a legtöbbnél csak kenyérkereset, a mielőbbi érvényesülés a rugó és pedig ott, a hol előbb lehet. Már az eddigiekből levonhatjuk azt a tanulságot, igazságot, hogy nálunk nagyon sok a tudományos pályán küzdők, az oklevéllel bíró férfiak száma. De hisz 'ezen inkább örülnünk kellene, mint szánakozni, panaszkodni! Örülnénk is, ha a versenyben, a harczban nem esnének el annyian, mielőtt pályájukon a munkát megkezdhetnék! De hányan mennek tönkre anyagilag és erkölcsileg, hányan oltják ki életüket, mert kenyér után kinyújtott kezükbe nem tudnak nyerni egyetlen, vékony falatot! Pedig azok mind dolgozni akartak és akarnak, annyi ezeren, a kik most munka nélkül állanak a piaczon, napestig hivalkodván. Hogy a tudományos pályán küzdő férfiak nem tudnak érvényesülni, nem bírnak kenyeret adó pályához jutni, annak oka, szerintem, egyfelől a túlprodukczió, másfelől, hogy a nők sok pályáról, ha nem is teljesen, de részben leszorították a férfiakat. Az első bajt, illetve okot néhány év óta azzal igyekeznek orvosolni, hogy a középiskolák alsó osztályaiban nagyon megrostálják a növendékeket, hogy még 47*