Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-06-03 / 23. szám

Tíz évi befizetés után, 30 éven belül, csak teljes munka- és keresetképtelenség esetében igényelhet a tagnyugdíjat. Harmincz évi befizetés után a tag feltétlenül belép a teljes nyugdíj élvezetébe. Ha az illető tag özvegye számára is kíván 300 korona évi nyugdíjat biztosítani, akkor, saját nyugdíjjárulékán felül, még a következő évi díjat fizeti, egyenlő havi részletekben. A ki nejének bejelentésekor: 25—30 éves, évenként fizet 36 koronát, a ki nejének bejelentésekor: 30—40 éves, évenként fizet 42 koronát, a ki nejének bejelentésekor: 40 évesnél idősebb, évenként tizet 48 koronát. Külön „törzsbetétet" az özvegy részére biztosítandó nyugdíj-járuléknál nem kell fizetni. Tökéletesebb megértés kedvéért lássunk egy példát: X, Y. 30 — 40 év közötti ember, biztosítani kiván nyugdíjat úgy maga, mint felesége, illetve özvegye részére. Nem áll azonban módjában, hogy a nyugdíjegyesületnek belépése alkalmával befizethesse a 200 korona törzsbetétet. Fizetnie kell tehát ez esetben „törzsbetét" czímén 300 koronát, de tíz év alatt, egyenlő havi részletekben törlesztve, a mi egy hóra 5 koronát tesz ki. Törzsbetét havi részlete 5 korona. Önmaga után eső 36 korona járulék havi részlete 3 korona, Felesége részéről a 42 korona járulék havi részlete 3 kor. 50 fill. Férj és feleség nyugdíjára havonta fizetendő összesen: 11 korona 50 fillér. Megjegyzendő azonban, hogy ily nagy havi összeget csak tíz évig kell fizetni, a míg a törzsbetét havi részlete lejár; azután csupán 6 korona 50 fillér fog havonta esedékes lenni. Ha azonban egyházi főhatóságunk kimódolná, hogy egyházainknál működő orgonista-kántoraink kivétel nélkül részesülnének az évi 24 korona nyugdíj illeték élvezésében, úgy ez esetben 4 korona 50 fillérre apadna le a nyugdíjintézetbe járó fizetendőség, Á belépő nőtlen tag, későbbi nősülés esetében, özvegye számára biztosíthatja a 300 korona évi nyugdíjat ; de a már nyugdíjat élvező tag nősülés esetében erre a kedvezményre jogot nem tarthat. Ha a férfitag nem a saját belépésekor jelenti be nejét a nyugdíjalapba: az özvegyi nyugdíjjárulékot 30 éven át tartozik fizetni, akkor is, ha saját személyére nézve időközben a nyugdíj élvezetébe lépett. Kivételt képez időközben bekövetkezett halálának, vagy a teljes munka- ós keresetképtelenségnek esete. Az özvegynek nyugdíjigénye a férj halálával lép hatályba; de csak abban az esetben, ha férje legalább 10 éven át fizette saját és a neje nyugdíjjárulékait. . Ha a férj 10 év előtt elhal, özvegye az igazgatóválasztmány által, az egylet vagyoni állapotához mérten megállapítandó évi segélyre tarthat igényt. Ha az özvegy nő újabban férjhez megy, megszűnik úgy a nyugdíjra, mint az esetleges segélyre való minden igénye. Bőven tárgyalja az egyesület alapszabálya még az egyesület szervezetére vonatkozó ügyeket, a vagyonkezelést, a közgyűlés, igazgató-választmány, tisztviselők hatáskörét s teendőit stb.; de mivel én csupán a nyugdíjintézet üdvös czélját kívántam megismertetni érdeklődő kartársaimmal: azt hiszem, e röviden kivonatolt alapszabályokból elég tiszta képet fognak alkotni maguknak a felől. A kik bővebb tájékozást óhajtanak szerezni e dologról, keressék meg levelező-lap útján a „Zenelap felelős szerkesztőjét: Ságh József urat, (lalkik: Budapest, VIII. ker., Rökk-Szilárd-utcza 31. szám alatt), a ki kívánatra készséggel küld mindenkinek „ Nyugdíj -intézeti alapszabályt", felvételi ívvel együtt. Mielőtt pedig czikkem befejezést nyerne, azon szíves kérésemmel fordulok a nt. lelkész urakhoz: kegyeskedjenek kántoraikkal, énekvezéreikkel megismertetni e felette fontos ügyet, s a mennyire lehet, közreműködni, hogy a tanítói oklevéllel nem bíró orgonistakántorok is részesülhessenek az egyház részéről azon csekély, de mégis sokat tevő, a nyugdíjalapra befizetendő évi 24 korona összegben. Úgy hiszem, szerény kérésem méltányos és foganatosítást is nyerend. Torontál-Vásárhely. Ifj. Györe Dániel, ev. ref. orgonista-kántor, ., .,>,.....,i... énektaaító.H-, TÁRCZA. Emlékezzünk régiekről. (Folytatás és vége.) Nem szándékom a t. közönség figyelmét a nagy szabadságharcz részleteinek, a hosszas és kínos béketárgyalások előadásával fárasztani. Ama béketárgyalásokéval, a melyeknek sikerét több tényező is veszélyeztette : a prágai udvar gőgje, a pápás udvar, a jezsuiták vétója egyfelől, másfelől az az elkeseredett magyar párt, a mely végleges szakításra ösztönözte Bocskayt, a hajdúk és ezek vezérei, a kik semmiképen nem vágytak a béke után. Ennyi ellentétes érdek és nehézségek közepette Bocskay valóban nagy politikusnak bizonyult. Ellenei be akarták feketíteni a török előtt, a külföld előtt s Erdélyben. Múltjával igyekeztek ellene hangulatot kelteni; csábították, fényes Ígéretekkel kecsegtették hajdúit. És ki tudná mind előszámlálni a spanyol jezsuita politika mindazon eszközét, a melyeket ellene mozgósítottak. De ő győzedelmeskedett Illésházy segítségével minden akadály felett. A prágai udvar, a megrémült fŐ-herczegek nyomása alatt, mint egyenjogú féllel kötötte meg vele, illetve a nemzettel az úgynevezett bécsi bókét. Ha vizsgáljuk e békekötésnek pontjait, valóban ámulat fog