Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-05-13 / 20. szám

társaságnak a brit imperiumban is, s az mégsem löki ki czíméből a „külföldi" megnevezést s feladatai közül az ebből folyó munkát, hanem felöleli keretébe nemcsak a magáét, hanem a másét is; mert a Krisztus parancsolata szerint széles e világon minden népek és nemzetek között hirdetendő az evangéliom, a brit birodalom pedig, bármily roppant legyen is, mégsem a széles világ. Bizony, ezt látva, mi is okulást vehetnénk, hogy mily megmérhetetlen ereje van igaz keresztyén hitnek és hogy csak a kishitűek csüggedeznek, a mikor nagyobb, egyetemesebb feladatok előtt állanak. A Brit és Külföldi Bibliaterjesztő-Társaság nem csügged, hanem így szól: „Ily roppant számok csak még jobban felkeltik lelkünkben ünnepélyes érzetét annak az isteni hivatásnak és kiválasztatásnak, a mely a világ ily roppant nagy részének uralmát és vezetését Britanniára ruházta. Bizonyára meg kell annak aláznia bennünket, hogy teljes súlyában érezzük azt a terhet, amely népünkre helyeztetett. Bizonyára nekünk, kik keresztyének vagyunk, kétszeresen kötelezve kell éreznünk magunkat arra, hogy polgártársainkhoz eljuttassuk az evangéliomot." Másfelől pedig ezt mondja: „A Bibliaterjesztő-Társaság czíme azt hirdeti, hogy feladataiban nem ismerhet határokat. Missziója egyetemes és általános, mint maga az a könyv, a melyet feladata eljuttatni minden népekhez és nemzetekhez. És ez a missziója csak akkor leend bevégezve, a mikor széles e világon minden ember előtt az ő anyanyelvén hirdettetik Istennek megváltó szeretete." Oh! mikor tudunk mi eljutni ilyen magaslatára a keresztyéni hivatás öntudatának ? ! A második felemelő dolog, a melyről a jelentés beszámol az, hogy a százados emlékalap már együtt van. Százezrek összegyűjtéséről volt szó s nem is koronákban, hanem angol fontokban, s íme, két év alatt mégis összehordta azokat az áldozatkész keresztyén buzgóság. Mi, ha százezrekről beszélünk, szerényen csak koronákban tehetjük azt; de a mi még lehangolóbb, az az, hogy még azokból is, csak egy százezret is, alig tudunk évek, évtizedek alatt összegyűjteni. Talán azért, mert igen szegények vagyunk? Aligha. Hanem sokkal inkább azért, mivel nem él kellő elevenséggel bennünk az a lélek, a mely a Bibliaterjesztő-Társaságot és annak az Isten igéje által megelevenített támogatóit vezérli és adakozásra készteti. A Társaságot éltető eme lélek a lefolyt esztendőben is tovább segítette az Isten igéje terjesztésének szent ügyét. Tavaly tizenegy újabb nyelvet ölelt fel a Társaság, hogy azon is hirdettesse az örök Igét. Olyan nyelvek ezek, a melyeknek mi, magyar protestánsok, talán még hirét sem hallottuk; de legtöbbnyire olyanok, a melyeknek írott grammatikáját a szentírást fordító miszszionáriusok teremtették meg. Ilyen újabb nyelvek a ladalchi Tibetben, a mech vagy Jcachári Assamban, a singpho Assamban, a déli laotian Annamban, a népies arab Egyiptomban, a zigzda Kelet-Afrikában, a bemba Brit-Középafrikában, a saa Melanéziában, a keleti santo a Csendes-tenger szigetein és a bribri a Panama szorosnál. Ezeknek az új nyelveknek a felölelésével elérte a Társaság, hogy a mult évben 400 különböző nyelven nyomatta és terjesztette az egész földkerekségen Istennek örök Igéjét. Ha meggondoljuk azt, hogy erre a nagy eredményre a Társaság rövid 100 esztendő alatt jutott el, s elgondoljuk, hogy ez évek alatt hány millió ember lelkének adott világosságot, hitet, megnyugvást az Isten igéje által, csak a hálaadás szava zendülhet meg ajkainkon, az iránt a kegyelmes Isten iránt, ki mindezeket cselekedte. De ugyanakkor kell, hogy elismeréssel adózzunk a Társaság iránt is, a mely megértette és teljesíteni is igyekezett a Krisztus missziói parancsolatát. Igen, mert bár mindenesétre legelső a jó, az életképes mag, de felnövekedvén, jó és bő gyümölcsöt még a jó mag is csak akkor hozhat, ha jó földbe hullik. H. I. (Folyt, köv.) KÜLFÖLD. Szemle az amerikai magyar ref. egyházak mult évi történele felett. VI. Homestead. Pennsylvania. Az a roppant arányú kivándorlás, mely Magyarország felső részét úgyszólván minden munkabíró elemétől megfosztotta, az ország lakosságát, népességét megtizedelte, s melynek [hullámai ma már a tőzsgyökeres, főleg kálvinista népességű alföldi vármegyék határait csapdossák, természetszerűleg azt eredményezte, hogy az egyes, nagyobb amerikai magyar koloniákon régebben működő egyházak tagokban annyira megszaporodtak, vagyonilag annyira megerősödtek, hogy most már nemcsak egymástól nagy messzeségben, hanem egymás közvetlen szomszédságában is alakulhattak újabb magyar egyházak az új haza földén. így alakult Pittsburg közvetlen közelében, az aczél iparáról világhírű Homestead városában 1903 május havában az itteni magyar ref. gyülekezet, melynek szervező első lelkészéül e sorok írója, az időben chicagói lelkész választatott el. Az egyházi élet itt a legszebb reményeket igérőleg indult fejlődésnek, úgy annyira, hogy a bevétel az első csonka óv végén 3000 dollár összeget tett ki. Még ugyanez évben a város elképzelhető legszebb terén ideális fekvésű templomhely vásároltatott s ugyanazon alkalommal egy tízezer dolláros épület is megvétetett parókhiául. Az egyház ezen ingatlanai a remek Carnegie-féle könyvtár szomszédságában vannak. A következő évben kezdetét vette s az év őszére be is fejeztetett a gyönyörű templomnak megépítése, mely épületek 40