Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)
1906-05-13 / 20. szám
Ezen táblázaton az egyházilag meg nem áldottak kimutatása a kötött és egyházilag megáldott házasságok számaiból van összeállítva. Erre és az előbbeni táblázatra meg kell jegyeznem, hogy a központi statisztikai hivatal adatai az egyházak által beszolgáltatott adatokkal nem vágnak teljesen össze. A Magyarországra vonatkozó adatok között az eltérés — 109, a Horvát-Szlavonországokra vonatkozó adatok között -f~ 538. A központi statisztikai hivatal adatait pontosabbaknak tartva, kénytelen vagyok ezen eltérést a hitfelekezetek részéről beszolgáltatott adatok pontosságának rovására jegyezni. Ezen eltérés figyelembe vételével, az előbbi és utóbbi táblázat alapján, az egyházilag meg nem áldott házasságok száma 12,665. Az izraelita hitfelekezetnél kimutatott 2759 meg nem áldott házasság túlnyomó száma abban leli magyarázatát, hogy az egyházpolitikai törvények életbeléptetése óta sok izraelita hitközség nem vezet többé anyakönyvet, azért náluk csupán egy bizonyos részre vonatkozólag mutathatók ki a hitközségi ténykedések s így a tőlük beérkezett adatokat nem lehet a népmozgalmi adatokkal összehasonlítani. Ha a fent kimutatott 12,665 számból kivonjuk az izraelita házasságokat, kitűnik, hogy az 1904-dik évben 9818 keresztyén házasság nem volt egyházilag megáldva. Az 1904. év e tekintetben hanyatlást mutat az előző évekkel szemben. Megemlítésre méltó, hogy Magyarországon csak az ev. ref. egyház áldott meg többet (202) a nem egyező vallású házasfelek közül. Horvát - Sziavonországokban azonban a két protestáns felekezet, nemcsak a nem egyező, hanem az egyező vallásfelek között is, kevesebbet áldott meg, mint a mennyien kebeléből házasságot kötöttek. A Horvát-Szlavonországokban megáldott többlet valószínűleg abban leli magyarázatát, hogy ezek polgárilag Magyarországon keltek egybe s Horvát-Szlavonországokban vették igénybe az egyházi áldást. A tisztán egyfelekezetűek között kötött házasságoknál Magyarországon a róm. kath. 94'4, a gör. kath. 99'2, a gör. kel. 86*7, az ág. h. ev. 96 6, az ev. ref. 93'7, az unitáriusoknál 95"l°/o"a részesült egyházi áldásban. A vegyesházasságok száma 1904-ben Magyarországon 18,626, az összes házasságok ir89°/<ra volt; Horvát-Szlavonországokban 501, az összes házasságok r97°/o~a E tekintetben a százalék Magyarországon az előző évhez képest 11'54-rŐl emelkedett, a társországokban ellenben 2'05-ról csökkent. A vegyesházasságok közt legnagyobb számmal fordulnak elő a róm. kath. és ev. ref., továbbá róm. kath. és ág. h. ev. között kötött házasságok. Keresztyén és zsidó házasságot 479-et kötöttek az 1904. év folyamán; az előző évben 457-et. Az egyes felekezetek közül legsűrűbben kötnek vegyes házasságot a protestáns felekezetek. Az unitáriusoknak pl. 43'87%"a más vallásuval lép házasságra. Megmagyarázza ezt az unitáriusok kevés száma és más felekezetitekkel való keveredettsége. Legkevésbbé vegyülnek a gör. keletiek és az izraeliták ; az előbbieknek 7'02, az utóbbiaknak meg épen csak 3 51%_ a ^p vegyes házasságra, jeléül annak, hogy az izraeliták maguk sem akarnak a keresztyénekkel házasságilag összevegyülni, s e tekintetben állíthatjuk, hogy az egyházpolitikai törvények tárgyalásánál annyit hangoztatott s érvül felhozott reménység, legalább eddig, be nem vált. A nemzetiségileg vegyesházasságok száma pedig még kevesebb, mint a felekezetileg vegyesházasságoké, a mi a mellett bizonyít, hogy a nyelvi különbség sokkal erősebb válaszfal az emberek között, mint a vallás különbözősége. Homola István. (Folyt, köv.) Orgonista-kán tora i n k ny ugdíj ügyéhez. Az országos ref. lelkészi nyugdíjintézet szervezésénél reméltük, vártuk, hogy egyházunk a lelkészek mellett nemcsak a tanítói oklevéllel biró orgonista-kántorok nyugdíjáról fog gondoskodni, hanem azokról az orgonista-kántorokéról is, a kik tanítói oklevéllel nem rendelkeznek ugyan, de rendelkeznek zenetanári vagy kántori képesítéssel. Ez a reménységünk nem teljesült. Mi kimaradtunk a nyugdíjintézetből. Szomorúan tekinthetnénk a jövő elé, mind magunkat, mind családunkat illetőleg, ha nem volna olyan profán nyugdíjintézet, a melybe beiratkozhatva, némileg biztosíthatjuk magunkat és hozzátartozóinkat. Ezt a nyugdíjintézetet azonban orgonista-kántoraink alig, vagy épen nem ismerik. Szükségesnek látom tehát, hogy arra kartársaim figyelmét felhívjam. Az a nyugdíjintézet, melyben mi, tanítói oklevé? nélküli orgonista-kántorok és énektanítók is helyet foglalhatunk és nyugdíjat biztosithatunk, magunk és családunk számára, a „Magyarországi zenészek országos segély-és nyűg díj egyesülete." (Elnöke Siposs Antal kir. tanácsos, zenetanár. Budapest, Múzeum-körút 29.). Az egyesület ezelőtt mintegy hét évvel alakult, s hogy mily gyorsasággal fejlődik, tanúbizonyságot tesz arról az egyesület által kiadott mult évi jelentés. Ha végig tekintünk e gondosan szerkesztett munkán, azon örvendetes jelenséggel találkozunk, hogy a tőke a mult évben 1841 kor. 52 fillérrel gyarapodott, s a nyugdíjintézet tőkeösszege 136,000 koronát tesz ki. A jelentés azonban egy sajnos körülményről is megemlékezik, nevezetesen, hogy a nyugdíjintézetnek csupán 26 tagja van. Ennek azonban, úgy gondolom, nem annyira a közöny és a nemtörődömség az oka, mint inkább az, hogy az intézet létezéséről igen kevesen tudnak. Mily óriási mértékben gyarapodnék a nevezett nyugdíjintézet vagyona, ha minden olyan ember, a ki zenével foglalkozik : zenetanárok, zeneszerzők, orgonistakántorok, karnagyok stb. saját jól felfogott érdekükben belépnének az egyesületbe. Minél több tagja volna, annál nagyobb évi nyugdíjösszeget volna képes biztosítani az erre reá utaltaknak. Mint a „Zene Lap" utóbbi száma írja: ha a nyugdíjintézet 2—3000 beiratkozott tag után
