Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-01-07 / 2. szám

lábnyi és annál semmiesetre se nagyobb magasságba emelhetik; az épület többi részét pedig csak fából, a mint az előbbi volt, és nem másként, tartoznak kireparáltatni. Ezen rendelet Almási János jász-kun főkapitánynak azon utasítással adatott ki, hogy annak tartalmát a fülöpszállási lakosoknak adja tudtára, a legfelsőbb' megrovást szigorúan közölje velük, a reparáczióra felügyeljen, nehogy exedáljanak és a rendelettől valamiben eltérjenek. Minthogy ezen rendelét a szilárd fundamentomon felül fából és úgy, a mint az előbbi oratorium volt, parancsolja a falaknak csinálását: a nagy fahiányra és egyéb alkalmatlanságokra való tekintetből, egy újabb folyamodványt küldtek Pozsonyba, a melyben azt kérik, hogy fa helyett vályogból építkezhessenek. Ezen, csak a helytartótanácshoz intézett folyamodványra azon választ nyerték, hogy az előbbi rendelethez alkalmazzák magukat. Hogy tehát kívánságukat megnyerhessék, most máiegyenesen magához a királynéhoz fordultak kérésükkel. Instancziájukra 1749. júl. 14-én kedvező válasz adatott, a mennyiben a királyné, tekintettel egyfelől arra, hogy azon vidéken nagy hiány van fában s annálfogva a messze távolról szállítás folytán költséges volna az abból való építkezés, másfelől pedig a vályogból erősebben és tartósabban lehet építeni, mint fából: megengedte a vályogból való építkezést. Hogy pedig az előbbi rendeletben kifejezett azon akarata, hogy csakis az előbbi oratorium szélességében, hosszaságában és magasságában történjék az építkezés, csorbát ne szenvedjen : a főkapitány utasíttatott, hogy a reparáczióra szigorúan felügyeljen. Ezen kegyelmes kir. engedély mellett, a föld színe fölé két lábnyira magasított kőalapra, vályogból, a régi mennyezet és tetőzet alatt, és így az előbbi helyén és terjedelemben megépítették Isten segedelmével a templomot, s rendeletre a keleti oldal fundementomának benső felén, egy kivájt szegletkőbe egy papirost helyeztek el a következő magyarnyelvű írással: „Dicsőség a Jehovának! A teljes szentháromság egy igaz Istent ismerő és az ő Felsége kijelentett akarata szerint, a teremtő Atyát a megváltó Fiúban, a megszentelő és a próféták által eleitől fogva szóló s mostan is minket vezérlő Szentlélek Istennek vezérléséből igazán tisztelő és azon igaz Istennek élő beszédének tisztasága s egyiigyűsége szerint reformáltatott igaz Helvetica Confessiőt tartó s szent vallást valló Nemes Kis-K unságban és helyben letelepedett keresztyén fülöpszállási szent eklézsia, Isten dicsőségéhez való buzgó indulatjából, Isten kegyelméből és ez időben hatalmasan uralkodó felséges Mária Terézia kegyelmes királyné Asszonyunk kegyelmes engedelmébol, maga költségével építette a nagy Istennek dicsőségére ez imádságnak házát és az 1750. esztendő Szt. György havának 15-dik napján, a Jehovának nagy nevének segítségül hívásával letette e szegletben első fundamentomát e keresztyén helységnek ez időben való lelkipásztora: Komáromi Dallos István. Főbírája: Szakái István. Elöljárók és esküdtek: nzts Nánási János, a ns. Jász- és Kun distriktusoknak esküdt asszesszora, Nagy Gergely, Csaplár István, Bárány János, Lévai Péter, Kozári Gergely, Veres János, B. Kis János, Kozma Mihály, Bankos István, Látos István." Ezután következett az egész kommunitás seriese.* Dedicatio sanctissimo nomini Jehovae : II. Cron. 2:4, 6. „íme mi akarunk csinálni a mi Urunknak, Istenünknek házat, melyet neki szentelünk. De kinek volna annyi ereje, hogy ő neki házat csinálhatna? Az ég és az egeknek egei őtet be nem foghatják, mennyivel kevésbbé ez a ház, melyet mi építünk az Úrnak." Gen. 28:22. „Mindazáltal e követ letesszük az Úr nevében és erre rakatandó falat felemeljük, hogy Isten háza legyen, melyben drága fűszerszámokból való jó illatot (mely a mi Isten előtt szüntelen való alázatos könyörgésünk) tegyünk." „Szenteld meg azért e házat, óh Jehova! Helyeztesd ebben a te nevedet mindörökké, és itt legyenek a te szemeid és a te szíved mindenkor. Bomlás nélkül ennek kövei egymáson megmaradjanak, és a mi maradékainknál is a te szent tiszteleteddel egyetemben örökké fennálljanak. Ámen." Minthogy pedig reményleni se lehetett, hogy az ingoványos talajnak nedvessége miatt ezen írás késő időkig el fog tartani: egy másik, hasonlóan kivájt követ is csináltattak, mely azon írással a templom kő-fundamentoma fölé, a napnyugoti oldal innenső szegletébe helyeztetett. Majd 1756-ban a kir. Resolutió által kijelölt helyen a torony fundamentoma is letétetett, a melyre, hogy a régi fa-harangtartó helyett 6 ölnyi magas falazatú és órával ellátott kőtornyot építhessenek: elhatározták, hogy e czélból a helytartótanácsot keresik meg instancziájukkal. Hogy pedig ez annál nagyobb súllyal bírjon és az építkezésnél semmi akadály közbe ne jöhessen, s már ez első instancziára kedvező Resolutiót nyerhessenek: jónak látták előbb mind a klérus, mind a világi hatóságok beleegyezését, ajánlását, a dologról való véleményét és testimoniumát kikérni s aztán instantiájukat azokkal fölszerelve nyújtani be a helytartótanácshoz. Kérésükre csakhamar megjött a Palatínus következő recommendátiója és opiniója: „A belülírtaknak, mint Felséged hűséges, hasznavehető s a közelebbi alkalommal újólag bőségesen adott kölcsönükkel magukat kitüntetett alattvalóinak instantiáját, s ezzel kapcsolatos azon opiniómat, hogy az abban kért toronynak szilárd anyagból építése s annak órával ellátása megengedendő ugyan nekik, de csak oly módon, hogy a tornyot az oratóriumtól elkülönítve, egészen az előbbi alapon és kiterjedésben s az oratorium falánál csak egy öllel magasabban építhessék, — Felséged kegyelmébe alázatosan ajánlom. Gróf Batthyány Lajos.