Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-05-06 / 19. szám

stb. Egy szóval mindenütt ott, a hol a gazdasági élet jelenségei erkölcsi vonatkozással is bírnak. Sőt minthogy az egyház a maga czéljai érdekében sem nélkülözheti az anyagi eszközöket, vigyáznia kell, hogy ez anyagi eszközök használatában önmaga ne vétsen az evangéliom szelleme ellen. P. o. míg egyfelől az uzsora ellen kiizd, önmaga ne adja ki pénzét uzsorára stb. Látnivaló ezekből, hogy az egyház bőven talál munkát szocziális téren, anélkül, hogy attól kellene tartania, hogy anyagi czélok szolgálatába áll, üzérkedik, elvilágiasodik. De hát keresi-e ezt a munkát egyházunk, teljesíti-e e téren kötelességét? Ha megvizsgáljuk egyházi szerveink munkáját, bizony e kérdésre, sajnos, nemmel kell felelnünk. Egyházi hatóságaink kizárólag a hivatalos adminisztrácziót tekintik feladatuknak, a megcsontosodott régi keretek között végzik a lélek nélküli munkát, statisztikai adatokat halmoznak különösebb haszon nélkül (péld. hogy hányan éltek úrvacsorával), a társadalmi bajokkal s azok orvoslásával azonban nem igen foglalkoznak. S ha foglalkoznak, annak sincs különösebb eredménye, mert hatóságaink konzervativizmusa (minek oka ismét azok szerencsétlen összeállításában rejlik) minden nagyobb akcziónak ellene áll. Az egyház szocziális munkájának elvégzésére az újabb időben megindult mozgalmak ezért nem tudtak kellő sikert felmutatni. így látjuk, hogy a szervezkedett egyházmegyei, kerületi értekezletek elsekélyesedtek, mert nem volt nekik biztosítva semmi szabad mozgás, összes munkájuk az elméletezés, felolvasások, javaslatozás terére volt szorítva. Majd azok, kik a társadalmi bajokkal szemben érezték az egyház kötelességét, többszöri erőfeszítés, kísérletezés után megalakították az orsz. belmissziói egyesületet. Az egyházi közvélemény azonban ez iránt is közönyös maradt, a minek talán nem utolsó oka szerintem az, hogy lelkészeink, mihelyt a misszió szót hallják (jogosan vagy ok nélkül, most attól eltekintve) mindjárt gyanakodnak s holmi külföldieskedést sejtve a dologban, „minek a?", „nem nekünk való" ellenvetésekkel fordulnak el attól. Ilyen viszonyok között született meg a Kálvin-szövetség eszméje. Hátha a Kálvin neve képes megnyerni az egyház szocziális munkájára egyházunk híveit, hátha annak varázsa mint egykor összetartott, úgy most is összeforraszt bennünket s felindítván egyházunk kicsinyeit és nagyjait, szegényeit és gazdagjait a puritán erkölcsök kultuszára, hatalmas tényezővé teszi egyházunkat abban a nagy társadalmi átalakulásban, mely az emberi szenvedések kevesbítését, a boldogság növelését akarja tisztán gazdasági alapon megvalósítani; tényezővé, mely vigyáz arra, hogy az evangéliom akkor is tisztán ragyogjon az emberek előtt, s a test kielégítése mellett a lélek se lásson szükséget. A Kálvin-szövetség czélja tehát voltaképen nem más, mint az egyház szocziális munkájának ellátása, mindaddig, míg azt egykor maga az egyház, meglevő vagy' létesítendő orgánumaival el tudja és akarja látni. Czélja tehát — mint magát Pokoly egyik előértekezleten kifejezte — hogy magát minél előbb fölöslegessé tegye. Dr. Székely József. Énekeskönyvünk ügyében. • Motto : Csak nyugodtan ! ! (Folytatás és vége.) III. Szügyi czikkének ez a része megdöbbentett, Ez a rész az énekeskönyv dállami részéről szól s ha valakitől Magyarországon, úgy Szügyi Józseftől örömmel és szívesen fogadtam volna minden egyházi zenére vonatkozó ellenvetést, útbaigazítást és tanácsot. Es ha már érdemesnek tartotta czikkemmel foglalkozni, így járni el neki az ügy iránt tartozó kötelessége is lett volna. Ha ő nem teszi, ki tegye közülünk? S e helyett mit kapunk tőle ? Bocsásson meg a világ, de nem magamért, hanem az ügy komolyságáért és fontosságáért ki kell mondanom, hogy a mit e részben kapunk, alig egyéb felületes, rosszakaratú nagyzolásnál, a melyben itt-ott határozott ferdítés is találkozik. Valóban nem is találok e részre vonatkozólag más magyarázatot, mint azt a határtalan elfogultságot, mely engem az ő szemében úgy tüntet fel, mint a ki nem az ügyért harczolok, hanem csak az énekügyi bizottság ellen. Hogy ez mennyire ferde és igazságtalan felfogás velem szemben, annak bizonyitgatását külön meg se próbálom. Ha állításait rendre veszem, abból úgy is kitűnik, a minek ki kell tűnni. Szügyi czikke e részének első felében röviden kivonatolja az én programmomat. Es bár egymástól térbelileg messze eső részleteket hoz egymás mellé, oly jól ós oly sikerülten kivonatolja czikkem ritmizálásra vonatkozó részét, hogy tisztára kaczagás, mikor elvégezvén így kiált fel: „ Milyen zűrzavar, milyen homályosság és mennyi ellenmondás!" Hol, kérem ? Hol van az a zűrzavar ? Hadd üssem le a kalapját s nézzek a szeme közé! 1 Tessék csak még egyszer elolvasni, de nyugodtan, minden harag nélkül! Aztán én is segítek. Lássuk csak! A zűrzavarra Szügyi égyetlen példát sem hoz fel. A homályosságra felhozza azt a kijelentésemet, hogy minden dallamot természetes hajlása és belső növése szerint kell ritmizálni s nem erőszakosan és önkényesen. Ennek a homályosságnak két érdekessége is van. Egyik az, hogy e kijelentésem szinte minden czik-