Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-01-07 / 2. szám

tanító-lelkész van. ott ezek maguk közül; továbbá hol az egyházközség által fenntartott főiskola, középiskola, tanítóképző, tanítónőképző, kisdedóvóképző intézetnek, felsőbb leányiskolák vannak, azok tanárai maguk közül választanak egy-egy presbiteri" ,,A hol több, az egyházközség által választott tanító és énekvezér van, ezek maguk közül választanak annyi presbitert, a hány rendes lelkésze van az egyházközségnek.'' Az eddig elmondottakból világos, hogy én minden ponton több jogot óhajtottam adni a tanítóknak, mint azok „a nagyszabású beszédeket" tartó urak. Fenn akartam tartani — a mint elsoroltam, — a professzorok tanárképviselő-küldési jogát a zsinatra; de ugyan ennek analógiája szerint akartam képviseltetni a zsinaton a tanítóságot is! Hiszen mikor azok „a nagyszabású", „fényes beszédek" tartattak, akkor már a nyitott ajtón zörgettek azok a nagybeszédü urak; mert már akkor nagyon összezsugorodott törpe minoritás volt az, a mely a tanítókat nem akarta bebocsátani a zsinatba!. . . Tiltakozom tehát az ellen, mintha én ki akartam volna a tanítókat zárni a zsinatból! Nem akartam kizárni egyáltalán; sőt ellenkezőleg, azt akartam, hogy ne a presbitériumok válasszák őket, hanem ők maguk küldjék a zsinatba képviselőiket! Akartam, hogy fenntartassék a tanárok eddigi joga; de adassék hasonló képviseltetési jog a tanítóknak is. Nagyobb megelégedést szült volna az ón javaslatom a tanítók között, mint az, a mi most törvénybe iktattatott . . . De ha a nagyobb jogot ki nem vívhattuk a tanítói elemnek (tanítóknak és tanároknak) megnyugtat az, hogy a tanárok még is benmaradtak (már úgy, a hogy) és a tanítók is bejutottak (úgy, a hogy) a zsinatba. Nagykőrös. H. Kiss Kálmán. a dunamelléki ref. főiskolák képviselője. * * * Ez észrevételeket annál nagyobb szívességgel adtam közre, mivel a nyilatkozót nemcsak úgy ismerem, mint a tanítók érdekeinek őszinte támogatóját, hanem mivel az azóta kezeimhez jutott zsinati naplóból magam is meggyőződtem, hogy a kifogásolt tudósítás tényleg téves volt, Mentségül csupán azt hozhatom fel, hogy a zsinati tudósító nem én magam voltam s hogy a mikor a tudósítást közreadtam, nem volt kezeim között a zsinati napló, a melynek alapján a referáda helyességét ellen őrizhettem volna. Szerk. MISSZIÓÜGY. Magyar belmisszió. (Folytatás és vége.) Az egyház sem teljesítheti minden feladatát hivatalos megbízottai által, s ott azon a helyen, a hol a gyülekezet Isten közös imádására egybegyűl, létesítni kell tehát olyan intézményeket, a melyek az egyház egységét és szentségét ápolják, a melyek ébren tartják azon öntudatot, hogy egészséges és beteg tagok egy testnek tagjai és ha az egyik tag szenved, a többieknek is bánkódniok kell. Kell létesíteni olyan intézményeket, a melyek segítenek megértetni egyesekkel és a társadalommal azt a nagy igazságot, hogy az egész életnek istentiszteletté kell megszentelődnie. Hogy minden gyülekezetben vannak bajok, a melyek orvoslásra várnak, jól tudjuk. Ezek részben szellemiek, részben anyagiak, és az eszközök, melyeket ellenökben alkalmaznunk kell, ezekhez képest kell, hogy alkal- « maztassanak. Első sorban említem azon bajokat, a melyek szellemi természetűek és a melyek az evangéliom útját elzárják az emberek szivéhez. Ilyenek a tudatlanság, a tudálékosság, a szemérmetlenül fellépő hitetlenség és erkölcstelenség, a melyek íme nálunk, különösen a krajczáros, reklámvadászó, az emberi bűn fertőiben vájkáló, vértől és szennytől illatozó hírlapok és a ponyvairodalom által terjesztetnek és immár behatolnak a mi falusi gyülekezeteink, községeink nádfédeles kunyhóiba is. S emlttsem-e még ezek mellett a kommunisztikus népámítók lázító tanokat terjesztő lapjait és iratait, a melyek a keresztyénség igazságait a gyermekszobába utasítják. A legjobb fegyver ezek ellen, mondják, az evangéliom nyilt, egyenes, j^ositív hirdetése. Igen, de tapasztalhatjuk azt, hogy az olyanokat, a kik ezen lelki veszedelemnek ki vannak téve, vagy épen már meg vannak mételyezve, nem érhetjük el a templomban az ige kétélű fegyverével, azon egyszerű okból, mert nem jönnek oda Istennek gyülekezetébe. Hát mit szegezzünk ezek ellenébe, mivel óvjuk ilyen tévtanítóktól gyülekezetünket, hanem ha azzal, hogy saját fegyvereikkel, krajczáros lapokkal, egészséges népirodalommal állunk ki a küzdőtérre. Hiszen, még ha nem volnának is ezen bajok, mégis azt kellene tennünk; hiszen, mint találóan megmondatott már, az evangéliom világossága nagy és sokakra nézve kápráztató ; fel kell hát osztani ezt apróbb mécsesekre és ezeket be kell vinnünk a házakba és minden egyes szívbe. Én azt hiszem, hogy a belmissziónak nagy feladata és jogosultsága van ezen a téren, és nagyon sajnálatra méltó, hogy a rendelkezésünkre álló szellemi és anyagi erőket mindez ideig nem sikerült tömöríteni ilyen czélra. Jericho vizeibe, a melyekből népük szellemi táplálékát veszi, még csak nagyon kis területen dobtuk bele az evangéliom gyógyító savait; de a kezdet megvan és a tört csapásokon a haladás már nem lesz oly nehéz. Majd jönni fog talán keresztény ifjúsági lap is, olyanforma, mint az angol „Boy's és Girl's own paper" ker. ifjúsági könyvek, iskolai és népkönyvtárak; bár lenne már egyszer ilyenekről is szó „hivatalos" egyházi gyűléseinken, zsinatainkon és jutna néhány „hivatalos" fillér ilyen czólokra is. Az állam már ezen a téren is megelőzött bennünket! Említsem-e annak szükségességét, hogy gondoskodnunk kell itt, ezen a szellemi téren, a 4