Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-04-22 / 17. szám

NEKROLOG. BACHAT DÁNIEL ágost. hitvallású evang. püspök. (1840—1906.) A bányai ág. hitv. evang. egyházkerületet és a budapesti tót ajkú evang. egyházat váratlan csapás súly­- tóttá f. hó 13-án. Szeretett és tisztelt püspöke, illetve lelkipásztora: Bachát Dániel, rövid szenvedés után el­hunyt, Nagypénteken délután fiával a városligetbe sétált ki. Ott hirtelen rosszullét fogta el, s hazatérve, rövid szenvedés után visszaadta lelkét Alkotójának. A boldogult 1840. június 18-án született Ratkón, Gömörmegyében. Alsó és középiskoláit Sajógömörön, Tglón, Rozsnyón ós Eperjesen elvégezve, a lelkészi pályát választotta. Theologiai tanulmányait Eperjesen és Bécsben végezte. Lelkészi pályáját a liptómegyei Hibbón kezdte meg 1863-ban, mint segédlelkész. 1868-ban a Hibbéhez tartozott pribilinai leányegyházat anyaegyházzá szervezte s ennek lett első rendes lelkipásztora. Kiváló tehetségeit már mint ifjú lelkészét is méltányolta egy­házmegyéje, a mennyiben először körlelkésszé, majd esperességi főjegyzővé választotta meg. Bachát Dániel azonban nagy szervező képességé­vel, tudományosságával és költői tehetségével nem arra rendeltetett, hogy egy kis tót ajkú gyülekezet pásztora legyen. Többre hívta őt az isteni gondviselés. Szélesebb munkatérre s olyan körbe, a hol talentomait bőven kama­toztathatta. 1873-ban a budapesti tótajkú gyülekezet hívta meg lelkipásztorává; 1874-ben pedig a pesti egy­házmegye esperesi székébe ültette. Mint budapesti lelkész, nagy szolgálatot tett gyüle­kezetének. Szervezte, erősítette azt, úgy a szellemiekben, mint az anyagiakban. Az ő nevéhez fűződik a templom körül, az egyházi telken, négy utezára szólóiag felépített óriási Luther-udvar, a mely idővel óriási vagyont fog képviselni; hasonlóképen a gyülekezet magyarosodása is, a mely a legutóbbi időben a magyar nyelvű isten­tiszteletek rendszeresítésében is kifejeződést nyert. Gyülekezetében, egyházmegyéjében és a vallásos es világi irodalom terén szerzett érdemeit azzal hono­rálta kerülete, hogy Sárkány Sámuel lemondása után őt emelte 1904-ben püspöki székébe. Az idő, a melyet püspöki működésére engedett a Gondviselés, sokkal rövidebb volt, semhogy nevéhez ebben a körben nagyobb alkotások emléke fűződhetnék. Neve azonban nem vész így sem a semmiségbe. Emlé­két hálás kegyelettel fogják megőrizni, mind pesti gyü­lekezete, mind a pesti egyházmegye, mind a kerület, mind az egyetemes egyház, mind pedig tót ajkú honfi­társaink; mert szolgálta mindnyájokat híven, kiváló tehetségekkel. Bachát Dániel működése ugyanis nem szorítkozott csupán a szoros értelemben vett lelkipásztori térre. Kiváló tehetségeinek emlékei ott jelzik pályafutását az egyházi és a világi irodalom téréin is. irodalmi működését már theologus korában meg­kezdette s élete folyása alatt, részint mint eredeti író, részint mint fordító és szerkesztő tette nevét ismeretessé. Irt egyházi beszédeket, novellákat, költeményeket tót nyelven; a tót szépirodalmi lapok és anthologiák szá­mára a legkiválóbb magyar írók műveit fordította le versben és prózában ; a Traktátus-Társaság vallásos füzeteiből több mint félszázat ültetett át tót nyelvre; szerkesztette több éven át a Luther-Társaság által ki­adott vallásos tartalmú tót naptárt; átnézte és sajtó alá rendezte Sartorius Dániel Postilláit és Diarium Biblicu­mát és a Czékus István püspök által kiadott Magyar Agenda két kötetét. Önálló művei: Nevádze (Búzavirágok) 3 kötetben, mely novellákat, rajzokat ós költeményeket tartalmaz; Duha na oblacéch (Szivárvány a felhőkön), vallá­sos tartalommal; Zbozne zouky (Kegyes hangok) eredeti és fordított, vallásos tartalmú költemények gyűjteménye. Irodalmi érdemei között kiválóan hangsúlyoznunk kell azt a törekvését, a mellyel a magyar költői ós prózai irodalom kiváló termékeit tót nyelvre fordítgatta s ezáltal irodalmunk ismeretét és megbecsülését terjesz­tette tót ajkú honfitársaink között. Ez érdemeket a Kisfaludy-Társaság azzal honorálta, hogy 1879-ben levelező-tagjává választotta; a protestáns egyházak irodalmi társaságai pedig az elnöki székekbe emelték. A Luther-Társaság alelnökévé, a Prot."írod. Társaság pedig lelkószelnökévé választotta meg. Halála, ha hirtelen következett is be, nem volt épen váratlan. Régóta vesebajban szenvedett, s ez a betegsége, daczára a minden esztendőben megtartott kúrának, nemhogy mult volna, sőt erősödött. Hirtelen halála is ezzel a betegséggel áll szoros összefüggésben. Temetése, óriási részvét mellett f. hó 16-án dél­után ment végbe. A kerületnek nagy számban megjelent lelkészein kivül részt vettek a végtisztességen Gyurátz Ferencz, Baltik Frigyes, Zelenka Pál püspökök, Sárkány Sámuel nyugalomba vonult püspök, a kerületek küldött­ségei, a pozsonyi egyet, theol. akadémia, a székesfőváros és a budapesti ref. egyház és theologia képviselői. A tem­plomban felállított ravatalnál, a gyülekezet gyászéneke után, Gyurátz Ferencz dunántúli püspök méltatta az elhunyt érdemeit magyar nyelven ; majd pedig közbeesett karénekek után dr. Baltik Frigyes mondott gyászbeszé­det tót nyelven. Szertartás végeztével a kihűlt porokat a kerepesi temetőbe kisérték ki, a hol a főváros, méltá­nyolva az elhunytnak a főváros körül szerzett érdemeit, díszsírhelyet jelölt ki. A sírnál Scholtz Gusztáv, budai esperes-lelkész és egyházkerületi főjegyző mondott imát. Bachát Dániel sírja felett sajnálattal hajtjuk meg mi is a czipruságat. A boldogultat csak becsülni és sze­retni tanultuk meg, s épen azért mélyen fájlaljuk, hogy akkor, a mikor a legszélesebb tér nyílt áldásos műkö­dése számára, oly hirtelenül kellett elvesztenünk. Emlékezetét kegyelettel őrizzük meg szívünkben !

Next

/
Oldalképek
Tartalom