Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)
1906-04-22 / 17. szám
17. ázáni. való megnyugvásra. „Óh! igen, — mondja Payot .— az akarat fatalista elméleteinek főoka a szabadakarat bölcseinek naiv és egyszersmind végzetes elméletei"1 , Ha ez ethikai irányok gyakorlatilag ily káros hatásúak az erkölcsiségre, lehetetlen, hogy valami elméleti hibájuk is ne legyen. Úgy Kant, mint Schopenhauer a jellem helytelen felfogásában követték el azt az első hibát, melyből a f) tévedések hosszú sorozata származott s természetesen nem jöhetett ki más. csak hibás végeredmény s az egész művelet a determinizmusnak a fatalizmussal való összezavarásában feneklett meg, mert beérte az abstrakczióval, < a helyett, hogy élő emberek megfigyelésére adta volna magát. Ezt a végzetes tévedést pedig Payot, fentebb idézett művében annak tulajdonítja, hogy ők. is alá hagyták magukat vetni a szavak szuggesztív hatásának s a szó elrejtette előlük a valóságot, \ a melynek pedig csak jele. A jellem szó egységes benyomása szuggerálta, hogy annak reális egységében is higyjenek. .., ,.Ki ne látná — mondja — hogy a jellem csak bizonyos erők eredője (resultansa) ? És pedig oly erőké, a melyek folytonos változásnak vannak alávetve. Jellemünk egysége Európa egységéhez hasonlít: a szövetségek játéka. Valamely állam föllendülése avagy hanyatlása szüntlenül módosítja az eredőt. Nos, így van ez a íjii szenvedélyeinkre,-érzéseinkre és gondolatainkra nézve is, a melyek folytonos fejlődésben vannak és a melyek egyébként a szerint, a mint szövetséget kötnek vagy Jbontanak egymás közt, megmásíthatják az intenzitását, sőt még az irányát is az eredőnek." á Jól vigyázzunk, ez nem azt jelenti, hogy most már az egyes erőket tetszésünk szerint módosítva, az eredőt is ötletszerűen alakíthatjuk. Ép abban van az indeterminizmus tévedése, hogy ilyenformán a jellemet egyszerűen elkobozza, mert a fiat-októl függő akarat-elhatározások mellett sem a jó, sem a rossz, nem lehet az érzület állandó sajátsága. Könnyű azt papirosra írni, hogy a képzetek megfelelő társítása az értelmet uralomra emelik a cselekvésekben, de a képzet, a gondolat még magában véve nem erő. Akkor lenne az, ha egyedül volna a tudatban; ámde ott működik bennünk az érzelmek, a szenvedélyek és vágyak egész raja s legfőként az ösztön, a kedély különböző állapotai, melyek mind hatalmasabb determinánsok annál a száraz gondolathalmaznál, mit olvasmányok, társalkodás stb. által elménkbe raktároztunk. Hogy mi a „liberum arbitrium indifferentiae"-nél fogva határozni, több út közül választani tudunk, ez a képzelődés annak a lelki jelenségnek összezavarásából keletkezik, mely nem tesz különbséget a köíött, hogy az elhatározás bennünk megy" végbe, de nem általunk. Tudatos akaratunknak abban semmi része nincsen : az ösztönök végső győzelmük tudatában, bizonyos mértékig engedik az 1 Első könyv III. fejezet. 28. old. I Első könyv III. fejezet. 23. old. értelmet fontolgatni, azt az üres elégtételt engedik neki át, hogy magát királynak képzelheti. ..De — jegyzi meg Payot — a valóságban csak alkotmányos király, ki pompázik, ki szónokol, de nem uralkodik." 1 Végeredményében tehát úgy a Kant és. Schopenhauer determinizmusa, mint az indeterminizmus nemcsak elméletileg hibás tan, hanem gyakorlatilag is értéktelen, sőt káros, a mennyiben, a mellett, hogy az akaratoí nem képes erősíteni; a mellett, hogy nem nevel jellemeket, nem ad erőt a csüggedőknek, nem önt életkedvet az életuntakba, nem veszi ki a gyilkot az öngyilkos kezéből s társadalmunknak ez ethikai jellegű betegségével szemben teljességgel impotens: mindezek mellett még el is csüggeszti, el is kedvetleníti a lelkeket s a fatalizmus vigasztalan világában szárnyát szegi minden önfegyelmezési törekvésnek. Ágoston Sándor. (Folyt, köv.) Ének a Boeskay-ünnepre. Dallam: „Mint a szép híves patakra", írta : Sántha Károly. 3 1. Bőkegyelmű szent Úristen, Hála Néked e napért! Irgalmad jött, hogy segítsen, Mikor minket búbaj ért; Gyászolt egykor szép hazánk, E mi édes jó anyánk; Sionunk sírt szolgaságban, Haza, egyház bús rabságban. 2. Te mondtad rég: tápláljátok Az oltáron a tüzet! Egy Istentek, egy hazátok ! És az Isten megfizet. Égett e tűz hajdanán, Boldogságunk hajnalán A vallásért, a hazáért, S mindkettőnek igazáért. 3. De vihar jött dúló szárnyon, S dermesztő tél, jéghideg, S oltogatott az oltáron Honfilángot és hitet. Ám Te voltál mivelünk, S Mózest küldtél, Istenünk. 0 vezérelt minket végre Az igéret szent földjére. 4. Kit fölkentél SzentlelkeddeJ, Bocskay volt Mózesünk ; Ha küzdünk, mint ő, neveddel, Csiiggedésbe nem esünk. 1 Második könyv II. fejezet. 51. old. - Megrendelhető szerzőnél, Sárszentlőrinczen. Egy példány ára 4 fillér.
