Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-04-15 / 16. szám

bucsúzzunk el tőle, mint a hogy ő búcsúzott egykor Arany Jánostól, meghatottan, de Isten akaratán megnyugodva: „Oh milyen nehéz annyi kapocscsal ide kötve, elszakadni ravatalodtól! Oly önzők vagyunk, hogy inkább akartunk szenvedni látni, még tovább is, a hogy évek hosszú során át panasz és zúgolódás nélkül szenvedtél, minthogy a mi szívünk sajogjon elvesztéseden. Pedig a ki halálodban megdicsőült arczodon, a kínoktól megszabadult, átszellemült vonásaidon a felséges nyugalmat látta, az csak áldhatja azt a kegyelmes isteni kezet, mely szenvedéseidtől megszabadított!" BELFÖLD. A „Kálvin-szövetség". Huszonnégy esztendő óta viselem ós végezem ref. lelkészi minden munkámat. Mondhatom, a legnagyobb bajok között is mindig megnyugvással, türelemmel végeztem, Néhány év óta azonban, úgy érezem, mintha kifáradtam volna, Nem a munkában, hanem a csalódásban fáradtam ki. Kezdtem már nem hinni ós nem remélni. Mintha a kétségbeesés szállott volna meg. De a mióta azt látom és tapasztalom, hogy a kiil-és belmisszió hódít, protestáns egyházi ós világi társaságaink, női-, férfi - egyesületeink a fővárosban és vidékén szaporodni kezdenek: tele telt szívem, lelkem reménységgel, s elhatároztam, hogy újabb életet kezdek, dolgozni fogok, jobban, mint eddig, nem a dicsőségért (erre én nem is vágyom), hanem egy újabb életért: gyülekezetem életéért. E munka áldását erezem is, magamon is, gyülekezetemen is. A mióta pedig azt tapasztalom, hogy nemcsak komoly tudósok, államférfiak, a legkonzervativebb és a legliberálisabb egyházi és politikai lapok foglalkoznak az én régi kedves eszmémmel, a szoczializmussal; s a mióta reájöttünk, hogy az eddigi egyházi gondozás nem kielégítő, s hogy a hit- ós erkölcsi életet intenzivebb alapon és módon kell ápolnunk, ha élni akarunk: a szozializmusról hírlapi czikkeimben is megemlékeztem, az eszme megmentésére törekedtem. Mi legyen tehát fődolgunk? Az, hogy ezután necsak tervezgessünk, ne egymás személyét támadjuk, sértegessük, hanem az igazi gyógyszer alkalmazásában jussunk egy akaratra, egy értelemre. Az igazi gyógyszer csak egy lehet. Visszatérni az Úr Jézus Krisztus evangéliomához. A kik ezt az evangéliomot nem szégyenlik hirdetni és szeretik hazájukat: jöjjenek ide mindnyájan ehhez a forráshoz, lángoló hittel, törhetetlen apostoli hűséggel. Kétezer esztendő tesz tanúságot arról, hogy az „evangéliom a világnak világossága" s ez teszi naggyá a nemzeteket. A kétezer esztendő példája, megtaníthatott bennünket arra, hogy minél hívebb követője valamely nemzet a Jézus Krisztus evangéliomának, annál nagyobb, magasabb értelmi, erkölcsi és anyagi fokra emelkedik. Bizonyság erre: Angolország, Németország, Hollandia, Dánia, Svéd-Norvógország, úgy a kulturális, mint a vallásos élet páratlan fejlődésével. Szívből örvendek tehát a Kálvin-szövetségnek, mert alapszabályaiból ítélve a protestantizmus érdekeinek, a vallásos, a kulturális élet szükségleteinek kielégítésére törekszik. E törekvések mellett igazán csodálkozom azon, hogy a Magyar Szónak nem tetszik a Kálvin-szövetség. Csodálkozom, mert a miket ellene felhoz, azok a valóságnak nem felelnek meg. Nem az alapszabályokat czáfolja, hanem a szövetség kezdeményezőit s annak pártolóit támadja érthetetlen személyeskedéssel. Szerintem ez nem helyes eljárás. Először azért, mert bizalmatlanságot kelthet némelyekben; másodszor azért, mert a ki a mi egyházunk ellen törne, azt lehetetlenné tenni könnyű dolog lenne, annak közülünk menekülni, futni kellene. A „Magyar Szó" tehát az ilyen komoly dolgoknál ne a személyeket támadja, mert az ilyen alaptalan támadásokat megvetéssel szokták visszautasítani az emberek. A személyeskedés helyett inkább egyetértésre törekedjünk ! Ez fog bennünket vezetni egyházi, hazafiúi, nemzeti törekvéseinkben a sikkere ! * Barczika. Kerekes János, ref. lelkész. KÜLFÖLD. Külföldi szemle. A bécsi cs. és kir. ev. főegyházi tanácsnak nemrég megjelent hivatalos statisztikai adatai szerint az elmúlt 1905-iki évben 4885 személy tért át az evang. egyházba és pedig 4316 az ág. hitv. s 538 a helvét hitv. ev. keresztyén egyház kebelébe. Az áttérések száma tehát jóval nagyobb az előző 3 évnél (1902.: 4624; 1903.: 4510; 1904.: 4362). Az áttérések az egyes szuperintendens! kerületek közt, az 1904. évi áttérésekhez viszonyítva, következőleg oszlanak meg: a bécsi ág. ev. szup. területén 2432 -j~ 729 egyén a felsőausztriai a nyugati cseh a keleti cseh az aschi * Az egyetértésre törekedtem mindig s törekszem ezután is ; de ha valaki még a nap fényére is azt állítja, hogy az sötétség, s ha valaki a komoly vita helyett becsmérlő személyeskedésben leli kedvét, azzal egyetértésre senki sem juthat sohasem. Szerk. 1106 —254 67 — 21 29 + 13