Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-04-15 / 16. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Hirdetési díjak : Két hasábos egész oldal .... 40 kor. Fél oldal 20 kor. Negyed oldal 10 kor. Nyolczad oldal 5 kor. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő : HAMAR ISTVÁN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Kálvin-tér 7. sz., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. intézendók. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. TARTALOM. Vezérczikk: Húsvéti gyakorlatok. B. Pap István. — Erdélyi speczialitások. Igazmondó. — Iskolaügy: A társadalom és a gimnázium. — Táreza: Emlékezés. — Belföld: A „Kálvin-szövetség". Kerekes János. — Külföld: Külföldi szemle. Dr. Szlávik Mátyás. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Gyászrovat. — Adakozás : Nyilvános nyugtázás és köszönet. Benke István. — Különfélék — Szerkesztői üzenetek. — Pályázatok. — Hirdetések. Húsvéti gyakorlatok. Ján. X. 10. A keresztyén egyház a Jézus Krisztus feltámadásában való hiten épült fel. Ez az egyik hatalmas, szét nem törhető lánczszem a keresztyén hitvédelem erősségeiben. A másik pedig- az, hogy ezen intenzív, megváltó és építő hit máson, mint történelmi tényeken, illetve az ezekre vonatkozó kiilső és benső tapasztalatokon nyugovó nem lehetett. A mit szemeikkel láttak, arról tettek az apostolok tanúbizonyságot. Mikor Júdás helyett újat választottak sorsvetés útján, az apostoli kvalifikáczió elengedhetlen feltételéül azt kötötték ki, hogy a Krisztus feltámadásának a többiekkel együtt bizonysága legyen. Csel. 1. 22. Tehát nem beteges képzelődésen, halluczinácziókon, hanem oly üdvözítő tapasztalaton alapult az apostolok hite, a mely előttük nemcsak mindeneknél drágább, szentebb, hanem mindeneknél bizonyosabb is volt. Ha Krisz-tus fel nem támadott, akkor . . . hiábavaló minden, hiábavaló a ti hitetek; akkor ti még a törvény alatt és a bűnben vagytok; akkor a váltság munkája nincsen befejezve; akkor nincs keresztyénség, nincs Krisztus; akkor ezek mind ott buktak el egy sápadt, álmodozó rabbival, ennek utolsó sóhajával a kereszten; elbuktak megalázva, letörve a nagypénteki temetési aktus alkalmával. Igaz, ott állna a kereszt akkor is a maga nagy, szent, egyedül álló dicsőségével; de feltámadás nélkül mit értenél, te vágyó, kereső lélek mindabból, a mi ezen és e körül történt. A ki ezen függött, szólna akkor is hozzád bizonyos szent, magasztos ideálokról, mindhalálig való engedelmességről, megváltásról, mennyei Atyáról; de feltámadás nélkül mindezek oly homályos, kétértelmű, nyomasztó hatású szavak, illetve tények lennének előtted. Feltámadás nélkül nem lenne biztató, felemelő, megváltó erő a keresztben. Es ez természetes. Hiszen a Krisztus azért jött, hogy bővelkedjünk az életben; hogy valami egészet, teljeset adjon. A keresztyén élet pedig nem lehetne teljes élet az öröm és a győzelem reménysége nélkül. A bánat, a kishitűség, kétségeskedés által mégbénított erőtelen csonk lenne a Krisztus élete és a belőle kieredő keresztyén élet a feltámadás, az örök élet reménysége nélkül. Mondják, hogy az emberi önzésből származik ezen hit, és önző ember az, a ki a feltámadásba, örök életbe vetett hit szerint formálja a maga életét. Ha te csak azért örülsz, azért kerülöd a bűnt és cselekszed a jót, mert hiszel feltámadásban, jövő jutalomban, akkor önző vagy; légy e hit nélkül is hü, engedelmes és önfeláldozó! A ki így beszél, az nem ismeri az emberi lelket és életet. Senki sem vádolhatja Pál apostolt önzéssel, vagy önző életre való buzdítással; de ki ne érezné ki azt a mély eszmény és öröm nélküli melancholiát, a melynek hideg, dermesztő szele e szavaiból árad felénk: ha csak emberi mód szerint harczoltam . . . ha a halottak fel nem támadnak . . . akkor miért tettem azt, akkor . . . együnk, igyunk, mert holnap meghalunk. I. Kor. XV. 3 J. A halál, az elmúlás, a legyőzettetés biztos kilátása az embert vagy a léha epikureizmus vagy a maga és mások iránti könyörtelen stoiczizmus karjaiba hajtaná. Krisztus azért jött, hogy a mi örömünk, életünk teljes legyen; hogy bővelkedjünk az életben, nem annyira a magunk, mint mások részére. És kinek élete volt nagyobb, bővelkedőbb, mint Pál apostolé, a ki előtt oly bizonyos volt, hogy a keresztyén élet nem valamely alaktalan tömb és khaosz, hanem egy nagy harmonikus egész, a melynek erőt, dicsőséget és teljességet a feltámadás és a síron túli örök élet, illetve ezeknek reménysége biztosít. Mondják, elég, ha húsai