Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-01-07 / 2. szám

tömeg vonult ki Jeruzsálemből és a környékéről, hogy lássák a sirt lepecsételtem 16. A vasárnapra virradt éjjelen azonban, a mint a katonák kettenként egymásután őrködtek, hatalmas hang hallatszott az égben és látták az egeket megnyílni és két férfit leszállani onnét, a kik nagyon fénylettek és megállottak a sír felett. Az a kő pedig, a mely a nyíláson feküdt, magától elhengeredett egy darabra és a sír megnyílt és mindkét ifjú bement. 17. Mikor ezt azok a katonák látták, felköltötték a századost, meg a véneket. Mert ezek is ott voltak őrködni. És mikor elmondották, a miket láttak, ismét láttak a sírból kimenni három embert, és hogy a kettő egyet támogat és hogy a kettőnek a feje az égig ért, azé pedig, a kit vezettek, az egeket is meghaladta. És hangot hallottak az égből, a mely azt mondotta: „Prédikáltál-e a holtaknak?" És az a válasz hallatszott a keresztről, hogy „Igen". 18. Azok aztán egymás között elhatározták, hogy elmennek és mindezt hírül viszik Pilátusnak. Míg a dolgot szegődött asszonyok éspedig János szerint egy (20, 1.), Mt. szerint kettő (28, 1.), Mk. szerint három (16, 1.), Luk. szerint több (24,10.) kereste fel. de nem szombaton, hanem vasárnap reggel az Úrnak a sírját. Itt tehát az érdeklődés fokozását látjuk. l(i. A feltámadás tehát e töredék szerint is a szombatról vasárnapra hajló éjjelen történt. De már egészen más körülmények között, mint a hogyan azt a kanonikus evangéliomok elbeszélik. Érdekes itt a fokozatot megfigyelni. Mk., Lk. és János szerint senki sem volt tanúja a feltámadásnak. Mt. szerint azonban a kő elhengerítését látták az őrök is, meg az asszonyok is. E tudósítást részletezi és színezi ki e töredék. E részletezés merőben legendaszerű. így különösen az égi hang, mely Mt. 28, 2-ben még csak zúgás, azután a kő elhengeredése, s maga az egész angyali jelenés. Az angyalok számát a kanonikus evangéliomok sem egyformán adják. Mt. egy angyalt, Mk. egy ifjút, Lk. két férfit, János két angyalt említ. Mindezeket együttesen megtaláljuk ebben az ötödik evangéliomban. 17. A feltámadás módja teljesen érzéki. Jézus fáradt, összetört testtel kél ki a koporsóból. Vele együtt a kereszt, a melyről hang hallatszik. A csodát fokozza a látott és hallott dolgok egész sorozata, de lerontja az, hogy a tehetetlen testet ketten is tartják, támogatják. Itt ismét a legmesszebb megy a Péter evangélioma. Mk. eredeti tudósítása 16, 1—8 szerint Jézust senki se látja, csak az angyal hirdeti a feltámadását. A toldalék 9—20. szerint azonban vasárnap megjelenik az emmausi vándoroknak, este pedig a tanítványoknak Jeruzsálemben. V. ö. Lk. 24, 13—36., Mt. 28. 10. szerint csak vasárnap este jelenik meg a tanítványok között, s ő maga mondja meg nekik, hogy Galileában látni fogják öt. Lk. 24. szerint az emmausi úton a vándoroknak, Jeruzsálemben Péternek (24, 34), este pedig az összegyűlt híveknek jelent meg s már mutogatta sebeit, sőt enni is kért. János 20. szerint az egyetlen Mária Magdaléna látta a feltámadás napján az Urat, de este ott is megjelent a tanítványok között. A 21. fejezet már kiszínezi a dolgot. Péter evangélioma mindeniknél érzékibb, mert már a sírból kikelést is egész tömeg ember látja és pedig ép az ellenségei tömege. Mintha a Celsus ama vádjára volna itt a felelet, hogy Jézus miért nem jelent meg az ellenfeleinek, miért csak a híveinek ? Ez már csak a polemikus korból érthető. A későbbi okoskodás nyomait láthatjuk abban a kérdésben is: „Prédikáltál-e a halottaknak?" 18. V. ö. Mt. 28, 11., hol az őrök nem Pilátushoz, hanem a papokhoz mennek a jelentéssel. Itt azonban Pilátus szerepel hányták-vetették, ismét látták, hogy megnyílik az ég és egy ember leszáll és bemegy a sírba. Ezek láttára azok, a kik a százados körül voltak, elhagyva a sírt, a melyet őriztek, éjjel elmentek Pilátushoz és mindent elmondottak, a mit láttak, nagy aggodalmasan mondván : „Bizony, Istennek a fia volt!" Felelvén monda Pilátus: „Én tiszta vagyok az Isten fia vérétől, ti láttátok így jobbnak". 19. Azután mind odamenvén hozzá, kérték őt és könyörögtek, parancsolja meg a századosnak és a katonáknak, hogy senkinek se mondják el, a miket láttak. „Mert kedvezőbb ránk nézve — úgymond — ha Isten előtt a legnagyobb bűnben vagyunk vétkesek, mintha a zsidó nép kezeibe esünk és megköveznek." Megparancsolta hát Pilátus a századosnak, hogy semmit ne szóljanak. 20. Vasárnap reggel pedig a magdalai Mária, az Úrnak tanítványa — a ki félve a haragtól lángoló zsidóktól, nem végezhette el az Urnák sírjánál azt, a mit az asszonyok az ő halottaiknak és szeretteiknek végezni szoktak — magához véve a barátnőit, kiment a sírhoz, a hol el volt temetve. És féltek, nehogy meglássák őket a zsidók. Es azt mondották: „Ha azon a napon nem sírhattunk és jajgathattunk is, a melyen megfeszíttetett, legalább most a sírjánál tegyük azt. De vájjon ki fogja nekünk a sír szájára tett követ elhengeríteni, hogy bemenve melléje üljünk és a szükségeseket elvégezzük? Mert nagy volt a kő és féltünk, nehogy valaki meglásson. És ha nem bírunk vele, legalább odatehessiik az ajtóra azokat, a miket az ő emlékezetére hoztunk. Sírjunk és jajgassunk, míg csak haza nem megyünk." 21. És a mint odaértek, a sírt nyitva találták és odamenve belenéztek és a sír közepén láttak ülni egy fényes ruhába öltözött szép ifjút, a ki azt mondotta nekik: „Miért jöttetek? Kit kerestek? Csak nem azt a megfeszítettet? Feltámadott és elment. Ha pedig nem oly nyilatkozattal, melyet a kanonikus tudósítások szerint már az ítélet meghozatalakor tett. A százados vallomásának is más itt az időpontja, a jelentősége és az oka is. A kanonikus evangéliomok csak itt veszik fel az elbeszélés fonalát, a hol a második angyali jelentés történik. 19. V. ö. Mt. 28, 13. Itt épen fordítva van elbeszélve a dolog. Csak abban egyezik amazzal, hogy itt is a zsidók igyekeznek eltitkolni a feltámadást. De itt a szemtanúk hallgatása hatósági rendeletre történik. 20. A kanonikus tudósítások pótlásának tekinthető az egész eddigi elbeszélés. Most azonos vágásba térnek ugyan, de egészen más a jellemük. János evangéliomának felel meg a magdalai Mária szereplése, de Lukácsénak a barátnők csatlakozása. Hogy eddig meg sem sirathatták a hívei Jézust, az ellenkezik a 13. pontban mondottakkal. A kanonikus tudósítás szerint balzsamozás végett mentek az asszonyok a sírhoz. Itt valami olyan dolgot vittek, a mit a sírra is le lehetett tenni az elhalt emlékére. Nagyon érdekes itt a mult idő többes első személyének váratlan használata. Az bizonyos, hogy Péter nem volt akkor jelen, tehát nem ő beszél itt. Mi lehet e változás oka, nem tudjuk, de annál különösebbnek kell találnunk, mert „a kő nagy volt", egyenes beszédben merőben értelmetlen. 21. Az angyal beszéde a kanonikus tudósítások egyes részleteinek összegezése. Az utolsó mondata János ev. gondolatait fejezi ki, míg a megijedt asszonyok elfutása Mk. 16. 8-nak felel meg.