Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-04-08 / 15. szám

feszítés, a leghevesebb liarez, ha a harczo^ok tanulatlanok s vaktában rohannak a csatába!" íme, így prédikált Papp Károly ! De fényes, megrázó, szinte lelkeket ostromló beszédeinél, melyeknek elmondásakor gyönyörű érczes hangja végig viharzott a Kálvin-téri templomon, még jobban szerettem azokat a kedves, egyszerű beszédeket, a melyekbe valami csudálatos melegséget tudott önteni s a melyek balzsamot csepegtettek a fájó sebekre, megnyugtattak és éltettek. A mikor ilyen beszédet mondott, társaságok verődtek össze a templom előtt s az emberek egymás kezét szorongatták a nagy meghatottságtól! Hogy örültünk! Hogy éledtünk ilyenkor ! Nekem pedig az ilyen beszédek közül is a legemlékezetesebb az az úrvacsorai beszéd, a melyet a kispesti templom felszentelése alkalmával mondott. Egyszerű úrvacsorai ágendázást vártunk és kaptunk egy meleg, áhítatos és mélységes beszédet. Micsoda erővel, mily meggyőzően rajzolta a Jézussal való összeköttetésből eredő boldogságot! Attól félek, hogy épen az ilyen beszédeket nem dolgozta ki egészen, hanem csak olvasás és elmélkedés útján készült rájok. Legalább nekem úgy tetszett, hogy nagyrészt a pillanatnyi ihletés hatása alatt születtek, s bár a gondolatok ezekben is ékesen sorakoztak, a kifejezések biztosak és megfelelők voltak, a közvetlenség varázsa ömlött el rajtok. Nyomtatásban megjelent beszédei közt sem találom ezeket. De bizonyára sokan vannak itt, a kik míg készséggel teszik le a kiváló szónok ravatalára az elismerés pálmáját, különösen ezekre a meleg, igazán építő beszédekre gondolva, megindulva vagy épen bánatosan s Papp Károlyt újra megsiratva mondják velem együtt : Emlékezete legyen áldott! (Folytatása következik.) Tavasz felé. A nap útjában magosabbra hágott. Eresz alján a jégcsap megeredt. Enyhébb fuvallat lengi át a tájat . . . Oh érzem, érzem : itt a kikelet! Vagy álmodom tán? kétkedő szavamra E bús falak közt senki sem felel. Ki a szabadba, hol a lég oly tiszta S hol az égen pacsirta énekel! Dalos madárkám ott a fényes égen, Te mondd, te mondd el, mit kíván a föld. Zengő dalodra vidulnak a lelkek, Dobog a keblünk, bárha összetört. Zengő dalodra letekint az Isten Örök mosolyban égő kék szeme És kibocsájtott szent lelke a földet Királyi ékességgel vonja be. S a fák s füveknek újjongó szavával Míg égbe szárnyal hálaénekem: Orczád előtt sírván borulok arczra Oh én Teremtőm, édes Istenem ! Baja Mihály. BEI,FÖLD. A Bethlen Gábor-Kör munkássága. öt évvel ezelőtt nagy eszme ragadta meg a budapesti főiskolák protestáns ifjúságát: a Bethlen Gábor szellemében való egyesülés eszméje. Es az eszme testet öltött a Bethlen Gábor-Körben. Megalakult e kör amaz édes egységet alkotó hármas szellemében Bethlen Gábornak, mint vallásos, hazafias, tudományos kör Istenért, hazáért és tudományért, Vallása evangéliumi protestáns, hazaszeretete a politizálás nélkül való, munkás hazaszeretet, tudománya a határait ismerő s így nem istenellenes tudomány. Vallja e kör a nagy Bethlennel a próféta után: „Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való" (Hos. 4 : 6.). Elvész, nincs jövendője a népnek, az országnak, melynek iíjúsága tudomány nélkül való. És emez elveszéstől óvó, megtartó és tökéletesítő tudomány csak igaz tudomány lehet, mely eget, földet, Istent, embert ismer és összekapcsol. Ezen igaz tudomány világi és vallási tudományt az evangéliomi keresztyén lélekben és életben szent összhangban egyesít. A bölcseségnek nem csak kezdete (Péld. 1 : 7), hanem folytatása és vége is az Úrnak félelme, mely munkás életben nyilvánul és ennek a munkának vakoló kanala és fegyvere a földi tudomány. A Bethlen Gábor-Kör ilyen tudományban növelkedő ifjúságot akar adni a magyar társadalomnak". Mikor erre a feladatra vállalkozott, nagy. szép és rendkívül szükséges munkát kívánt magának. Mert az ország különböző vidékeiről fővárosunkba jövő ifjúság sok szépnek és tudásnak, de egyszersmind tengernyi veszedelemnek helyére jön. Az óriási életnek óriási bűnei vannak, melyek szétjárnak, mint az ordító oroszlán, keresvén, kit nyeljenek el. Az ifjak egy része hozza magával igazi vallásos-erkölcsös nevelésének fegyvereit, de nincs, a ki erősítené azokat itt tovább; más része pedig még ezekkel a fegyverekkel sem rendelkezik, s így mihamar az erkölcsi ós anyagi züllés örvényébe esik, vagy kimegy az életbe hit nélkül, csupa tudományos önzéssel, fásult lélekkel s lesz bérért dolgozó szolga a társadalom nagy háztartásában, terjesztve tovább a tökéletesedést és boldogságot akadályozó önzésnek tudományát. Milyen roppant kincse vész el így az életnek 1 Milyen gondos őrizésre, testi, lelki gondviselésre van itt szükség, hogy a jelen meg ne eméssze a jövendőt. Ennek az őrizésnek szerény munkása a Bethlen Gábor-Kör is, mely amaz első testvérgyilkossal ellentótben azt vallja