Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-03-25 / 13. szám

lalja magára az évi járulékot, a mely esetben 2100 korona helyett csak 1800 korona volna a kerület által fizetendő. Mezey Albertnek és báró Bánffy Dezsőnek az igazgató-tanács előterjesztését, dr. Bartók György püs­pöknek pedig Maksa indítványát pártoló felszólalása után a közgyűlés, két szavazat kivételével, Maksa János indít­ványát fogadta el. Ezután következett a legfontosabb tárgy, a kerü­let külön jogaira vonatkozó „Nyilatkozat". Mezey Albert az igazgató-tanács előterjesztése mel­lett szólott. Fogarassy Albert azonban, a ki a tanári elem véleményét tolmácsolta, azt indítványozta, hogy a közgyűlés ne menjen bele az igazgató-tanácsi előterjesz­tés tárgyalásába, a melyben a jövőre vonatkozó változ­tatási tervek úgy el vannak rejtve, hogy azokkal egy­szerre tisztába jönni nem lehet, hanem utasítsa azt vissza részletes kidolgozás végett az igazgató-tanácshoz ós csak az egyházmegyék ós a kollégiumok véleményé­nek meghallgatása után vegye érdemleges tárgyalás alá. Báró Bánffy Dezső elnök hosszabb nyilatkozattal válaszolt Fogarassy indítványára. Óva figyelmeztette a közgyűlést annak elfogadásától, mert az szerinte discre­ditálná a kerületet a zsinat előtt. Az erdélyi kerület külön jogainak és azon alapuló külön szervezetének olyan részletes kidolgozására, mint a mit Fogarassy in­dítványa kiván. a zsinat negyedik ülésszakának meg­nyitásáig nincs már idő; ha pedig a zsinat felhívásának nem tenne eleget a kerület Nyilatkozata beterjesztésével, méltán abba a gyanúba kerülne, hogy az unió által követelt közeledéshez semmi szándéka sincs. Rámuta­tott arra a nehéz helyzetre, a melyben ő van, egy­felől mint az erdélyi kerület elnöklő főgondnoka, más­felől pedig mint a konvent és a zsinat világi elnöke. E szerepeiben igen bajos képviselnie az egyetemes egyházat, a mely a lehető legteljesebb uniót óhajtja, és az erdélyi kerületet, a mely külön történeti fejlő­désen alapuló egyházszervezetéhez ragaszkodik. Való­ságos tojástáncz az, a mit neki járnia kell elnöki minőségeiben. Kéri tehát a gyűlést, hogy Fogarassy indítványának elfogadásával ne nehezítsék meg az ő helyzetét; mert félő, hogy a külön jogoknak merev hangoztatása mellett olyan meghasonlás állhatna be az erdélyi és a többi kerületek között, a melynek meg­szüntetése csak az erdélyi kerület külön jogainak tetemes feláldozásával volna csak lehetséges. Jancsó Lajos, Bokoly József, Sándor József és Bodor János felszólalásai, majd Fogarassy Albert és Bodor János záróbeszédéi után szavazásra bocsáttatott a kérdés. A szavazás sem folyt le minden inczidens nélkül. A mikor ugyanis az elnök ellenpróbával szavaz­tatott, némelyek kifogásolták az eredmény megállapítását, a mire Bánfíy elnök, az inszinuáczió visszautasításával, névszerinti szavazást rendelt el, a melynek eredménye­képen az igazgató-tanács által beterjesztett Nyilatkozat, 58 ellenében 108 szavazattal a részletes tárgyalás alap­jául elfogadtatott. A délutáni gyűlésben a Nyilatkozat részletes tár­gyalása következett, a mely minden nagyobb vita és lényegesebb módosítás nélkül az igazgató-tanácsi elő­terjesztés elfogadásával ért véget. A gyűlés második napján iskolai és egyházi bei­körű ügyek nyertek elintéztetést. Referens. Igénytelen tervezet a Bocskay-ünnepély megtartására és az eperjesi, valamint a kés­márki vértanúk emlékének felelevenítésére. Előadandók volnának a Bocskay ideje előtti pro­testáns üldözések és különösen Básta tábornok pusztí­tásai Erdélyben, melyeknek Bocskay birtokai is áldozatául estek, a mi közvetlen oka volt Bocskay hadjáratának Következnék azután e dicsőséges hadjárat lefolyá­sának és az 1604-dik évi október 15-én Diószegh várá­nál nyert fényes győzelemnek leírása. A bécsi békekötést 1606-dik évről szóról - szóra idézni kell. Hangsúlyozandó volna e békekötés törvénybeikta­tása 1608-ban, a vonatkozó törvényczikk főbb pontjainak idézésével. Tiltakozások a bécsi békekötés ellen az ultramon­tánok részéről. Bocskay halála megmérgezés folytán Kassán 1607-dik évi jan. 7-én. A protestánsok ez oszlopembere sírba szállván, a hajsza újra kezdődött a reformáczió hívei ellen. Az új üldöztetések ürügye a bécsi békekötés ezen klauzulája volt: „absque tamen praejudicio Catholicae Romanae Religionis". A protestantizmus terjedését, sőt létezését úgy magyarázták, mintha ez már magában sérelem volna a r. kath. egyházra nézve, azért azután az üldözést meg­engedhetőnek tartották. Ezen újabb üldözésekre példák idézendők, illusz­trálás czéljából. Az üldözések tetőpontja az eperjesi vértörvényszék 1685-ben. Itt felsorolandók a vértanúk névszerint, szo­morú sorsuk rajzolásával. Kiemelendő volna különösen, hogy főként egy elvetemedett, megfizetett nő feljelen­tései folytán történtek a kínzások és a kivógeztetések. Karaffa kitüntetése szintén jellemző Következnék a mozgalom leírása a vértanúk emlé­kének felelevenítésére. A protestánsok utolsó véres üldöztetése. A kés­márki három vértanú : Kray, Topperczer és Lányi kivé­geztetése, kiknek egyedüli vétségök, hogy ev. vallásúak voltak. Itt előadandó a három vértanú rövid életrajza. Kiemelendő volna gyors kivégeztetésök, mert tudták, hogy a kegyelem útban van. Az apitaphiuinok idézése szórói-szóra. A mozgalom a három vértanú emlékének felállítására.

Next

/
Oldalképek
Tartalom