Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-03-18 / 12. szám

budapesti egyház tervezete, s annak megfizetése, a mint tudjuk, úgy van kontemplálva, hogy az egyes egyházkerületek bizonyos, kulcs szerint kiszámított amortizácziós összeget vállaljanak magukra 65 éven keresztül. A tervezet, ebben a formájában, egy emberöltőre terhelné meg a kerületeket, a melyek pedig, hogy csak belkörü szükségleteiket is elláthassák, maguk is segítségre szorulnak. Nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy habár a konvent elvileg bele ment a tervezetbe, a kerületek mégis gondolkoznak, hogy ne mondjam : húzódoznak, s nincs kizárva a lehetősége annak, hogy valamelyiknek a bele nem egyezése miatt a dolog fennakad. Fennakad, és pedig nem a budapesti, hanem az egyetemes egyház kárára: mert a mint tudjuk, a budapesti egyház, az egyetemes egyház és a dunamelléki kerület hozzájárulása nélkül is újra építi Kálvin-téri házát s jövedelmezőbben adhatja bérbe, mintha közös épületté teszi. Ebben az esetben azonban hajléktalanul marad továbbra is konvent és zsinat, s félő, hogy hajléktalanná válik a budapesti theol. akadémia és a Ráday-könyvtár is. Keresni kell tehát oly megoldást, a mely mellett, még a kerületeknek a 65 évig tartó tehervállalástól vonakodása esetén is, az egyetemes egyház és a dunamelléki egyházkerületnek külön hozzájárulása mellett, a Kalvineum eszméje realizálható. Ilyen megoldásnak tekintem Fejes István eszméjét. Ennek realizálásánál azonban első sorban a felől kell tisztába jönnünk, hogy az orsz. közalap szabályai megengedik-e, hogy annak tőkéjéből egy, a kerületek 65 éves amortizácziós járulékát fedezni képes összeg kiszakíttassék és a Kalvineumba fektettessék ? Szerintem megengedik. Jelenleg még érvényes zsinati törvényünknek az orsz közalap rendeltetését megszabó 258. §-a így hangzik: „A magyar országos reformált egyházi közalap rendeltetése: egyházunk megerősödésére és fejlődésére szolgáló azon czélok megvalósításának elösegélése, melyeket az egyes egyházközségek, egyházmegyék és egyházkerületek saját erejökböl megvalósítani nem képesek." A törvénynek ez a pontja nyugodt lélekkel alkalmazható, szerintem, a Kalvineum eszméjének megvalósítására; mert azok, a melyek a 259. §-ban a közalap feladatait illetőleg mondatnak az egyházközségek, lelkészek, lelkészi özvegyek és árvák s a missziók gyámolítása tekintetében, épen nem zárják ki más, fel nem sorolt, egyetemes érdekű intézmények elősegítését. Ilyen egyetemes, egyházunk megerősödését és fejlődését szolgáló alkotásnak tekintem én a Kalvineumot, s így egészen nyugodt lélekkel segíteném azt a közalap tőkéjéből. Fejes István gondolatát tehát a közalapról szóló törvény keretében keresztülvihetőnek ítélem. Czélszerünek is látom, mert teljesen igazat adok neki abban, hogy a közalap s így a közalapból támogatott egyházi czélok alig, vagy épen semmit sem éreznék meg, ha pl. az 1906-ra eső 200,000 kor. államsegély a Kalvineumra fordíttatnék; s a mutatkozó csekély hiányt a folyton erősödő közalap sokkal könnyebben eltüntethetné néhány év alatt, mintsem hogy a kerületek 65 éven keresztül, a maguk nagy megerőltetésével beilleszthetnék költségvetésükbe az évi amortizácziós összegeket. De czélszerű" volna a Fejes István által megpendített megoldási mód abban a tekintetben is, hogy ha a Kalvineumnak ismeretes tervezete némely kerületek előtt odiozus s ha talán kerületi féltékenykedési is támasztott: mindennek kivenné a méregfogát és a szép eszmét közmegnyugvással lehetne rövid idő alatt realizálni. A mi a dunamelléki kerületnek a tlieologia és a Ráday-könyvtár révén való külön hozzájárulását illeti, a Fejes-féle terv keresztülvitele azt nem érintené. De rendkívül sokat nyerne azért maga a dunamelléki kerület is, ha a kulcs szerinti kerületi járulék fizetése alól felszabadulva, az ekképen felszabaduló összeget theologiai akadémiája fejlesztésére és a rendkívül becses, de ma holt kincset képező Ráday-könyvtár méltó elhelyezésére, gyarapítására és nyilvánossá tételére fordíthatná. Én tehát a magam részéről Fejes István eszméjét nemcsak kivihetőnek, de kiviendőnek ítélem, és a mikor ezért Fejes Istvánt szívesen üdvözlöm, csak azt óhajtom, hogy eszméjének általános rokonszenvre találása és keresztülvitele mellett a Kalvineum álljon Budapesten minél előbb egyházunk czéljaira s dicsőségének emelésére. Hamar István. TÁRCZA. Teozófia és a protestantizmus. A napokban két teozófiai munka jelent meg a magyar irodalom piaczán. Az egyiket Stojits Iván írta. „Teozófia és a teozófiai mozgalom" czím alatt ismerteti a teozófia fogalmát s nyújt képet a külföldi teozófiai mozgalomról és annak széleskörű irodalmáról. A másik munkát Révész Paula fordította angolból, czíme „Harmónia a mindenséggel", írta R. V. Trine. A műveket nincs szándékunk részletesen ismertetni és bírálni, de megjelenésük alkalmával szükségesnek tartjuk általánosságban foglalkozni ez újonnan feltűnt bölcseleti irányzattal, mely külföldön oly bámulatra méltó gyorsasággal hódit a tudomány és vallás körében mind nagyobb-nagyobb területet. Szükségesnek tartjuk — még pedig épen a protestantizmus szempontjából — vizsgálat alá venni