Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-02-25 / 9. szám

lanabb kornak közelebb engednek helyet a Szentélyhez. A fönséges énekek hallatszanak; egyszerűek azok és könnyűek, a jelenlevők mindegyike tndja és ismétli azokat".1 A történetírók általában, az egyház - történetírók részletesebben kifejtik, hogy a középkori római egyház tanaiban és szertartásaiban mennyire eltért az evangéliomi egyszerűségtől. Nem lehet czélunk itt azokkal foglalkozni, hiszen a reformátorok s közelebbről Kálvin János egész élete épen ezen elhajtás elleni küzdelem; egy-két jelenségre azonban, mely a XVI. században az egész keresztyénségben, és első sorban Francziaországban divatozott, annyival inkább reá kell mutatnunk, mert Kálvin János gyermekkorában azoknak szemtanúja volt s későbbi éveiben bizonyára sokat elmélkedett azokon, a miknek gyermekkorában tanúja volt. Az ereklyék tisztelete minden mód és minden mértéken felül elharapózott. A hiszékenység semmit sem tartott lehetetlennek. Egy helyen (Rochelle-ben, Poitou tartományban) Krisztusnak néhány csepp vérét őrizték; magában Noyonban volt néhány manna, abból a mannából, a mellyel az Úr a zsidókat táplálta a pusztában, sőt Krisztusnak egyik fogát is őrizték itt valamelyik templomban. Ugyancsak Noyonban sokáig bizonytalanságban volt a hívők serege a felett, hogy szt. Egyednek holtteste hol van ? Nem azért, mert nem tudták, hogy hova lett, hanem mert kettő volt: az egyik az ottani püspöki templomban, a másik a Szt, Egidius apátság templomában. Mind a kettőnek nagy pártja volt; az egyik értekezlet a másikat érte s hatvan évi küzdelem után is mindegyik a magáé mellett maradt. Azok száma, a kiket az egyház mint szenteket tisztelt, nagyon felszaporodott. Voltak olyanok, a kiknek pártfogásuk az egész Francziaországra kiterjedt, mások az egyes tartományok, városok védőszentjei voltak; de voltak egyes városnegyedeknek, sőt foglalkozásoknak is védőszentjei; bizonyosan voltak Francziaországban olyan szentek is, a kiknek Rómában a hirét sem igen hallották. A túlhajtott ereklye-tisztelet és a sok közbejárónak a tisztelete a pogányságra emlékeztetett. Egy író a többi között a következő jellemző dolgot beszéli el: „Atyám gyermekkorában a hidegleléstől így szabadult meg: reggel bevezették annak a szentnek a kápolnájába, a ki e betegséget gyógyította. Bejött egy kovács a kalapácscsal, szegekkel, harapófogókkal. Kis tűzhelyén a harapófogókat megtüzesítette, azt a szentnek arcza elé állította s így szólt: „ha a gyermeket a hidegleléstől meg nem szabadítod, megvasallak, mint a lovat".2 1 Fauchet „Discours sur les moeurs" 35. 2 Rambeaud Alf. Hist. de la civilisation frangais I. 312. Természetes, hogy idők folyamán az ünnepek száma is megszaporodott. Már 1229 táján 50 ünnepnapot ültek meg a franczia egyházban; a touloüse-i zsinat ugyanis felsorolván az összes ünnepeket, az 52 vasárnapon kivül, 50 ünnepnapot sorol fel. A XIV., XV. században emelkedtek ugyan hangok a megünnepelt napok nagy száma miatt (Gerson János, Cíemengis), mint a melyek bő alkalmat nyújtanak a népnek a dorbézolásra; azonban már akkor feltűnt, milyen nehéz ezen módosítani: a nép megszokta s ragaszkodott hozzájuk. Jellemző, hogy később Colbert sem igen bírt e tekintetben mértéket állítani. A „vir marmoreus" mint mindenhez, úgy ehhez is erős kézzel nyúlt; 17 ünnepet eltöröltetett, de azt már nem egészen tudta kérészül vinni, hogy e rendeletnek foganatja is legyen, mert ha itt-ott valami szerencsétlenség adta elő magát, azt a ünnep mellőzésének tulajdonították. Pl. Longprés des Amiens község leégett. A lakosság készen volt az Ítélettel: a veszedelemnek oka az, hogy Szent Lőrincz ünnepnapját meg nem tartották. Ezentúl ugyancsak vigyáztak az ünnepre és magukra. 1 Kálvin Gellért felesége vallásos asszony volt, hitt abban, a miben kortársai; nem igen gondolkozott azon, hogy mi a kegyesség lényege. Az ő vallásossága mély hatást gyakorolt a kis Jánosra. Mert bármily sok időt töltött is a gyermek a Homgest családnál, édes anyjának társaságában érezte magát a legjobban. Későbben maga is megemlékezik arról, mint járta végig édes anyjával a noyon-i és a szomszéd községbeli templomokat, imádkozván az ottani ereklyék előtt. Úgy látszik a Noyontól 3—4 órányira fekvő onrscamp-i apátságba tett zarándoklásai maradtak meg a legjobban emlékében. „Emlékszem — mondja később a reformátor — hogy Szt. Annának, Mária anyjának ereklyéjét csókolgattam Ourscamps-ban, Noyontól nem messze ; ott nagy ünnepet rendeztek számára". Majd ismét: „Már gyermekkoromban (rae tenellum adhuc puerum) a papi pályára szánt atyám".2 Mielőtt Kálvin gyermekéveinek némely adataival beszámolnánk, az ancienne régime egyházának egy sajátszerű szokására, vagy ha jobban tetszik, egy kinövésére kell röviden utalnunk. Francziaországban a gazdag egyházak jövedelmének csak egy részét fordították a papok ellátására, általában az egyházak fentartására; a jövedelem többi részét — mások húzták, olyanok, kik összeköttetéseik révén azokat megkapták. A forradalom előtti Francziaországban erre sok példát látunk. Pl. Galaziére intendáns fia 7 éves korában egy apátságnak jövedelmeit nyeri. A mi az egyes eklézsiákat illeti, igen sok helyen helyettes lelkészek voltak (prétres 1 A. de Calomne „La vie agricole" 254. 2 Opera XXXI. Bevezetés a zsoltárokhoz. Jobb és megbízhatóbb MAGVAKAT olcsóbban senki sem ad, mint r ' r FABIAN BE LA magkereskedése Budapest, Ullői-út 11. szám. Kálvin-tér mellett. 'Xesssélt próbát tenni.