Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-01-01 / 1. szám

jellegűek; f) a végzett növendékek a pedagógikában való továbbképzés czéljából az egyetemre mehetnek s ott államvizsgát tehetnek. Mélyreható reformok ezek a német tanítóképzés terén. Eperjes. Dr. Szlávik Mátyás. NEKROLOG. FILÓ LAJOS A magyar református lelkészi karnak egyik legkiválóbb tagját, a hazai református egyháznak, de kivált a dunamelléki egyházkerületnek évtizedeken keresztül szerepelt egyik oszlop-emberét, a nagykőrösi egyháznak ötödfél évtizeden át egyik közszeretetben és köztiszteletben állott, maradandó emlékű lelkészét, Krisztus Urunknak, a tiszta és szilárd vallásos hitnek, az egyháziasságnak, a tudományok, de kivált a theologiai műveltség fegyvereivel erősen körülövedzett egyik vitézét szólította Isten magához mult év deczember 11-dik napján Filó Lajosban. Filó élete egy tiszta, erősen buzogó forrásból eredő, hova-tovább mélyebb és mélyebb mederben, de mindig csendesen s mindenkor áldást tenyésztőleg, csergedező patakhoz hasonlított. A patak most véget ért, beléömlött a mulandóság tengerébe. Szülő városától, Losoncztól, a hol született (1828. okt. 31.), s a hol elemi, középiskoláit, bölcsészeti, jogi tanulmányait végezte, a mult század negyvenes éveinek utóbbi felében vett búcsút, a mikor a dunamelléki egyházkerület akkori főiskolájában, a kecskeméti kollégiumban iratkozott be a hittani szakra. A más kerületből s az idegen földről jött 18 éves ifjút a mint megismerték új tanárai s új tanulótársai, azonnal meg is szerették, s a becsülésnek nem mindennapi mértékében részesítették. Távol volt tőle ekkor is, ép úgy, mint élete későbbi folyamán, minden nemtelen büszkeség, fenhéjázás, különczködés, és mégis társai közül már ekkor kivált. 0 mindegyik tanulótársához előzékeny, nyájas, barátságos volt és társai mégis nem úgy tekintették, mint közönséges pajtásukat. Nem is volt ő azoknak pajtásuk, hanem mintaképük, a kit — kivált a szilajabb kedélyűek s nyersebb modorúak — ha nem követtek, nem utánoztak is, de az elismerést, az igaz becsülést nem tagadhatták meg tőle. Igen, mintakép! 0 nála a lelkészi pályára való készülés nem csupán abban állott, hogy az iskola törvényeit, rendszabályait lelkiismeretes pontossággal megtartotta, hogy a kiszabott tantárgyak megtanulásában kiváló szorgalmat tanúsított s dicséretes eredményt tüntetett fel; hanem ezek mellett úgy külső, mint erkölcsi magaviseletében, vagyis ruházatában, modorában, beszédében és cselekedeteiben soha egy pillanatra sem feledkezett meg arról, hogy ő a Kálvin által reformált egyháznak, a tiszta, szeplőtlen jellemet, fecldhetlen erkölcsi életet követelő egyháznak készül magát hű és igazi harczosává képezni. Már mint theologus híven őrködött a felett, hogy a foltnak, a piszoknak még csak előárnyéka se essék a majdan vállaira veendő papi palástjára. Ilyen volt ő azon idő alatt, míg a lelkészi pályára készült; s ilyen volt ő azon 47 év alatt, melyet mint főiskolai szenior, mint kecskeméti segédlelkész, pár évig mint gyönki gimnáziumi, 1855—1857-ben mint kecskeméti theologiai tanár, azután mint kopácsi lelkész, 1858—1860-ban mint budapesti theologiai tanár, 1861. okt, 13-ikától kezdve haláláig mint nagykőrösi lelkész, mint egyházmegyei, kerületi tanácsbiró, az egyetemes konventnek több ízben tagja, jegyzője, a kerületnek 1882—1884-ben főjegyzője, a hazai református egyház szolgálatában töltött. Filó Lajost, mint mondám, ismerték tanárai, tanulótársai, s csakhamar megismerték a dunamelléki kerület lelkészei s lelkészjellegű kormányzó férfiai is ; de szélesebb körben, de kerületünknek világi vezéremberei egyelőre mit se tudtak róla. Hiszen a mikor ő az iskola falai közül az életbe kilépett (1850), lakat volt az emberek ajkain; a sajtó zár alatt állott, a gyűléstermek ajtait nem volt szabad kinyitni. Mi módon ismerje meg a nemzet, avagy az egyház a maga új embereit, a fényes elmét, az alapos tudományos készültséget, a különböző szószékekre beváló jeles szónokot, a lelkiismeretes munkást? Egy évtized eltelte után a vallásügyi pátens meghozta Filóra nézve az alkalmat, hogy neve, mondhatni az egész ország, de kivált a hazai protestáns egyház vezéremberei előtt előnyösen ismeretessé legyen. A dunamelléki egyházkerületnek 1859. deczemberi közgyűlésén, melyet ekkor az egész ország közfigyelme kisért, úgy szólván ő szerepelt egyedül nyilvánosan, ő volt ékesszavú tolmácsolója a Kálvin-téri templomban tartott gyűlésen a protestáns oszlopemberek által az előző napon tartott értekezleten megállapított nézeteknek ós határozati javaslatnak. Ez időtől fogva ismerte a hazai protestáns közönség Filót, mint jeles szónokot, mint kiváló tollú s bátor lelkű harczost. Pár évvel későbben, a „Feltámadás" kérdése felett Ballagi Mórral vívott nagy hittani vitájából pedig megismerte, mint erős fegyverzetű tudóst. Ez időtől fogva Filó a közbecsülésben, a mi hazai református egyházunk szerény kormányzói tisztségeinek fokozatain emelkedett feljebb és feljebb. Midőn 1883. október hó kezdetén Török Pál koporsója felett gyászbeszédét elmondotta s midőn annak sírját behantolták, azzal a biztos reménnyel utazott vissza Nagykőrösre, hogy néhány hó multával mint pesti lelkész és püspök tér vissza. Reményének volt is eléggé biztosnak látszó alapja. Reménye azonban meghiúsult. Ez kétségkívül nagy befolyással volt reá. Hogy is ne ! Hisz ő neki nem volt se neje, se gyermeke, a kik Őt erősebben magukhoz bilincselték volna. Az ő szerelme egyházáért lángolt legmelegebben; az egyházi téren kereste első sorban nemes ambiczióinak kieiégíttetését. És épen e téren csalódott. A csalódás fájdalmas érzetével eltelten odahagyta a szélesebb körű munkálkodás terheit; ezentúl csupán