Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1905-05-07 / 19. szám
Wittenbergre 1.740,166, Boroszlóra 1.644,303, Bonnra 1.540,599, Göttingára 497,717, Königsbergre 1.345,250, Kielre 1.311,188, Greifswaldra 1.101,804, Marburgra 1.077,302, Mtinsterre 433,998 és a braunsbergi liczeumra 61,656 márka. — Vájjon mikor jutunk mi arra, liogy a felső iskolákra ily nagy összegeket költhetünk évenként ?! A felsőbb oktatásügy daczára is azonban a theologusok száma apadóban van Németország egyes theol. fakultásain. Ez a tény Grützmacher tanárt arra indította, hogy ez ügyet egy folyóiratban külön megbeszélés tárgyává is tette. Az ev. fő egyházi tanács hivatalos adatai szerint a régebbi porosz tartományokból a német tudományegyetemeken az 1903/4. tanév téli felében mindössze 728 theologus volt, vagyis 70-nel kevesebb, mint az előző évben. 1888 óta, vagyis az utolsó 16 év alatt, a theologusok száma 65%-kal apadt, s hasonló a helyzet a többi német egyetemeken is. Az 1887/88. tanév téli felében a hallgatók száma 4634 volt, 16 év múlva pedig csak 2553, a mi 55% apadásnak felel meg. Legtöbb theol. hallgatója volt az 1903/4. tanév téli felében a berlini (321), a halle-wittenbergi (305) s a lipcsei (280) tudományegyetem theol. fakultásainak. Az is érdekes és jellemző, hogy Paulsen, a nagyhírű bölcselő s a német felsőbb oktatásügy történetének egyik lagalaposabb ismerője, ellene nyilatkozott a „Deutsche Schule" hasábjain a népiskolai tanítók egyetemi tanulmányozásának. A tanítók ugyanis azzal az igénynyel léptek föl, hogy egyetemi képzést nyerjenek és pedig azzal az indokolással, hogy az egyetemek a tudományos munkálkodás egyetlen alkalmas központi helyei. Ezzel szemben így érvel Paulsen: Az a körülmény, hogy az egyetemek a tudományos kutatás központi helyei Németországban, épen nem teszi azokat alkalmasakká a tanítók képzésére, mivel a népiskolai tanítás egészen más elbánást igényel. A tanítóknak a népiskolában inkább encziklopedikus képzésre, didaktikai készségre s a mi fő: pedagógiai bölcseségre van szükségük, a mit pedig nem nyújthat a tudományegyetem. Az egyetemek speczialista jellegűek s feladatuk a tudományos munkásságba és lehetőleg az önálló kutatásba való bevezetés. Adnak ugyan pedagógiai előadásokat is, de nem vezetnek be az elemi népiskolai oktatás gyakorlati művészetébe. Az egyetem épen nem a legmegfelelőbb hely a népiskolai tanítók kiképeztetésére. A mellett a népiskolai tanítókra a szemináriumi tanfolyam befejezése után még a több évi egyetemi tanulmányt is kötelezővé tenni, legalább is megvalósíthatatlan követelmény, a mit az állam sem viselhetne el költségekkel. Oly tanítóhiányt vonna ez maga után, a milyent alig ismer a népoktatásügy eddigi története. A falusi községek máris nyögnek a sok oktatásügyi terhek alatt. A népiskolai tanítók elméleti kvalifikácziójának emelésére nincsen szükség. A gyakorlati szemináriumi képzést a tudományegyetem sohasem pótolhatja. A női ifjúság gondozásának szolgálatában álló brandenburgi egyesület mult hó 8-án tartotta rendes évi közgyűlését Berlinben. Burlchardt steglitzi lelkész terjesztette elő az évi jelentést az egyesület sokoldalú munkásságáról. A női otthonokban 3000 és helyiségeiben 2327 leány nyert elhelyezést. Az egyesület a lakásviszonyok megjavítására is nagy gondot fordít. Szolgáló cselédül 600 leányt helyezett el. A vasúti állomások missziója 9 berlini állomáson 1977 leánynak szolgált útbaigazítással, míg 122 leányt az otthonokban helyezett el. E nagy munkában, sajnos, mindössze csak 30 női segéd van elfoglalva Az egyesület 3341 leányt látogatott meg. Nagy súlyt helyez az istentiszteletek s a nőegyletek látogatására is. A klinikákban és a kórházakban is sok leányt foglalkoztatott. Az egyesület tanfolyamok és előadások rendezésével tiszteletreméltó munkásságot fejtett ki az ev. női szeretetmunkásság terén is. De áldásos munkásságot fejt ki Berlinben & jeruzsálemi egyesület is, a mely márcz. 5 ikén ülésezett s a melyen Weser lelkész terjesztette elő az évi jelentést. Jaífában épített új templomot, a melynek az alapkövét a német császári pár rakta le, sőt még az oltári ablakot, a harangot és bibliát is az ajándékozta. Maga az épület Braun stuttgarti prélátusnak a nagylelkű ajándéka, ki Jaftaba tett utazása alatt hirtelen elhunyt. A szászországi tiókegylet egy iskola fölépítésével Bethsahurban új állomást létesített. Az örmény árvaház túl van tömve. Az egylet mult évi kiadása 156 ezer márka, 126 ezer márka bevétellel szemben. A császárné a mult évben is tetemes összegekkel járult az egyesületi kiadások fedezéséhez. Új üókegylet van alakulóban majnai Frankfurtban. Az egyleti tagok száma 14,700- Az évi hiány eloszlatására nagyobb támogatásra van szüksége. Svájczban Genf kantonának hasonnevű fővárosát egykoron „prot. Rómának" nevezték. Az 1904. évi népszámlálás szerint lakik benne 65,279 prot (ebből 5524 idegen), 77,388 róm. kath. (ebből 49,937 idegen) s 2374 más vallásfelekezeti lakos. A svájczi protestantizmus is erős küzdelmet folytat a pápás klerikálizmussal. De még más bajai is vannak. A nemrég megtartott zürichi zsinaton Pfiuger lelkész, a lelkész szocziális tevékenységéről tartott előadásában nyíltan a szocziáldemokráczia hívének vallotta magát s istenországát is „szocziális országnak" mondotta. A szószéken, az irodalomban, a sajtóban és társadalmi érintkezéseiben nyíltan az atheista ízű és felforgató jellegű szocziáldemokráczia mellett agitál. Sőt azzal vádolta a svájczi egyházat, hogy a tőke uralmával szövetkezett. Előadása nagy visszatetszésre, sőt éles ellentmondásra talált a zsinat tagjainak körében. A zsinat egyik legsürgősebb teendője volt az új egyházi rendezet megalkotása, mely sok üdvös intézkedést tartalmaz a gyakorlati egyházi élet köréből. A zsinaton is küzdött a szabadelvűség a pozitív irányú protestantizmussal. Beüss tartománygyűlése, mely az összes hivatalnokok javadalmazásának megjavításával foglalkozott, figyel-