Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-05-07 / 19. szám

Wittenbergre 1.740,166, Boroszlóra 1.644,303, Bonnra 1.540,599, Göttingára 497,717, Königsbergre 1.345,250, Kielre 1.311,188, Greifswaldra 1.101,804, Marburgra 1.077,302, Mtinsterre 433,998 és a braunsbergi liczeumra 61,656 márka. — Vájjon mikor jutunk mi arra, liogy a felső iskolákra ily nagy összegeket költhetünk éven­ként ?! A felsőbb oktatásügy daczára is azonban a theo­logusok száma apadóban van Németország egyes theol. fakultásain. Ez a tény Grützmacher tanárt arra indította, hogy ez ügyet egy folyóiratban külön megbeszélés tár­gyává is tette. Az ev. fő egyházi tanács hivatalos adatai szerint a régebbi porosz tartományokból a német tudo­mányegyetemeken az 1903/4. tanév téli felében mind­össze 728 theologus volt, vagyis 70-nel kevesebb, mint az előző évben. 1888 óta, vagyis az utolsó 16 év alatt, a theologusok száma 65%-kal apadt, s hasonló a helyzet a többi német egyetemeken is. Az 1887/88. tanév téli felében a hallgatók száma 4634 volt, 16 év múlva pedig csak 2553, a mi 55% apadásnak felel meg. Legtöbb theol. hallgatója volt az 1903/4. tanév téli felében a berlini (321), a halle-wittenbergi (305) s a lipcsei (280) tudományegyetem theol. fakultásainak. Az is érdekes és jellemző, hogy Paulsen, a nagy­hírű bölcselő s a német felsőbb oktatásügy történetének egyik lagalaposabb ismerője, ellene nyilatkozott a „Deut­sche Schule" hasábjain a népiskolai tanítók egyetemi tanulmányozásának. A tanítók ugyanis azzal az igény­nyel léptek föl, hogy egyetemi képzést nyerjenek és pedig azzal az indokolással, hogy az egyetemek a tudomá­nyos munkálkodás egyetlen alkalmas központi helyei. Ezzel szemben így érvel Paulsen: Az a körülmény, hogy az egyetemek a tudományos kutatás központi helyei Németországban, épen nem teszi azokat alkalmasakká a tanítók képzésére, mivel a népiskolai tanítás egészen más elbánást igényel. A tanítóknak a népiskolában inkább encziklopedikus képzésre, didaktikai készségre s a mi fő: pedagógiai bölcseségre van szükségük, a mit pedig nem nyújthat a tudományegyetem. Az egyetemek speczialista jellegűek s feladatuk a tudo­mányos munkásságba és lehetőleg az önálló kutatásba való bevezetés. Adnak ugyan pedagógiai előadásokat is, de nem vezetnek be az elemi népiskolai oktatás gyakorlati művészetébe. Az egyetem épen nem a leg­megfelelőbb hely a népiskolai tanítók kiképeztetésére. A mellett a népiskolai tanítókra a szemináriumi tanfolyam befejezése után még a több évi egyetemi tanulmányt is kötelezővé tenni, legalább is megvalósíthatatlan követel­mény, a mit az állam sem viselhetne el költségekkel. Oly tanítóhiányt vonna ez maga után, a milyent alig ismer a népoktatásügy eddigi története. A falusi közsé­gek máris nyögnek a sok oktatásügyi terhek alatt. A népiskolai tanítók elméleti kvalifikácziójának emelésére nincsen szükség. A gyakorlati szemináriumi képzést a tudományegyetem sohasem pótolhatja. A női ifjúság gondozásának szolgálatában álló brandenburgi egyesület mult hó 8-án tartotta rendes évi közgyűlését Berlinben. Burlchardt steglitzi lelkész terjesztette elő az évi jelentést az egyesület sokoldalú munkásságáról. A női otthonokban 3000 és helyiségei­ben 2327 leány nyert elhelyezést. Az egyesület a lakás­viszonyok megjavítására is nagy gondot fordít. Szolgáló cselédül 600 leányt helyezett el. A vasúti állomások missziója 9 berlini állomáson 1977 leánynak szolgált útbaigazítással, míg 122 leányt az otthonokban helye­zett el. E nagy munkában, sajnos, mindössze csak 30 női segéd van elfoglalva Az egyesület 3341 leányt láto­gatott meg. Nagy súlyt helyez az istentiszteletek s a nőegyletek látogatására is. A klinikákban és a kórhá­zakban is sok leányt foglalkoztatott. Az egyesület tan­folyamok és előadások rendezésével tiszteletreméltó munkásságot fejtett ki az ev. női szeretetmunkásság terén is. De áldásos munkásságot fejt ki Berlinben & jeru­zsálemi egyesület is, a mely márcz. 5 ikén ülésezett s a melyen Weser lelkész terjesztette elő az évi jelentést. Jaífában épített új templomot, a melynek az alapkövét a német császári pár rakta le, sőt még az oltári abla­kot, a harangot és bibliát is az ajándékozta. Maga az épület Braun stuttgarti prélátusnak a nagylelkű aján­déka, ki Jaftaba tett utazása alatt hirtelen elhunyt. A szászországi tiókegylet egy iskola fölépítésével Bethsahur­ban új állomást létesített. Az örmény árvaház túl van tömve. Az egylet mult évi kiadása 156 ezer márka, 126 ezer márka bevétellel szemben. A császárné a mult évben is tetemes összegekkel járult az egyesületi kiadá­sok fedezéséhez. Új üókegylet van alakulóban majnai Frankfurtban. Az egyleti tagok száma 14,700- Az évi hiány eloszlatására nagyobb támogatásra van szüksége. Svájczban Genf kantonának hasonnevű fővárosát egykoron „prot. Rómának" nevezték. Az 1904. évi nép­számlálás szerint lakik benne 65,279 prot (ebből 5524 idegen), 77,388 róm. kath. (ebből 49,937 idegen) s 2374 más vallásfelekezeti lakos. A svájczi protestantizmus is erős küzdelmet folytat a pápás klerikálizmussal. De még más bajai is vannak. A nemrég megtartott zürichi zsina­ton Pfiuger lelkész, a lelkész szocziális tevékenységé­ről tartott előadásában nyíltan a szocziáldemokráczia hívének vallotta magát s istenországát is „szocziális országnak" mondotta. A szószéken, az irodalomban, a sajtóban és társadalmi érintkezéseiben nyíltan az atheista ízű és felforgató jellegű szocziáldemokráczia mellett agitál. Sőt azzal vádolta a svájczi egyházat, hogy a tőke uralmával szövetkezett. Előadása nagy visszatetszésre, sőt éles ellentmondásra talált a zsinat tagjainak körében. A zsinat egyik legsürgősebb teendője volt az új egyházi rendezet megalkotása, mely sok üdvös intézkedést tartalmaz a gyakorlati egyházi élet köréből. A zsinaton is küzdött a szabadelvűség a pozitív irányú protestantizmussal. Beüss tartománygyűlése, mely az összes hivatalno­kok javadalmazásának megjavításával foglalkozott, figyel-

Next

/
Oldalképek
Tartalom