Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-12-03 / 49. szám

azzal az óhajtással végezte be : „Emeljük fel poharainkat és kérjük az egek urát, hogy forditsa ismét a nemzet felé a király szivét!" (Zárjel közt a történelmi hűség kedvéért meg kell jegyeznem, hogy a szokásos felállás épen csak a felköszöntő vége felé történt meg s hogy egy kis kurucz csapat — de nagyobb feltűnés nélkül — csakugyan megtette azt, hogy még akkor is ülve maradt.) Hogy a Himnusz rögtön felhangzott és az egész társaság felállva a zene kísérete mellett lelkesen végig énekelte: ez már a vándorgyűlések közebédjein oly bevett szokás, hogy csak természetes, hogy ettől most sem térhettünk el. Lévay Lajos. (Folyt, következik.) A ref. zsinat ülései. Mint mult heti számunkban is említénk, a zsinat nov. hó 22-én ismét megkezdte tanácskozásait. Az első ülés csak formális volt. A tárgyalások 23-án kezdődtek. Ekkor is előbb a Kálmán Gyula lemondásával megürült zsinati egyházi jegyzői széket töltötték be Mády Lajossal. A konventi törvényjavaslat egyházalkotmányi része jött sorra ezután, a megállapított napirend szerint. Ennek előadój cl, Sl lemondott Zsigmond Sándor helyett, dr. Baksa Lajos lett. 0 ismertette a konventi javaslatot. Rámutatott az eltérésekre, melyekben a jelen törvénytől különbözik, de a melyek nem nagy számmal vannak. A kétféle egyházközségi gyűlés — választó és közgyűlés — megkülönböztetés, a missziói, állami intézeteknél levő lelkészek helyzetének szabályozása a legfontosabb újítások. Neki magának is lévén megjegyzése és módosítása több helyütt, ezeket előadói módosítások czím alatt össze is foglalta és kinyomatva a zsinat elé terjesztette. Beszéde végén rámutatott, hogy az újkori nagy mozgalmak és fejlődések igazolják a protestáns alapelveket, melyek közös kincsei az emberiségnek. Ez elvek alapján látja a jövő boldogulását! Kérte a javaslatnak és vele módosításainak a részletes tárgyalás alapjául elfogadását. Általános vita a konventi javaslat felett tulajdonképen nem is indult meg; ezt elfogadták. Hanem hoszszabban vitáztak Nagy Károlynak amaz indítványa felett, hogy az előadói módosításokat tegyék át az alkotmányi bizottsághoz, mert a zsinat elé csakis egy bizottság véleménye jöhet és nem bármelyik zsinati tagé. Hegedűs Sándor egyáltalán képtelen helyzetnek tartotta azt, hogy az előadó más nézetet képviseljen, mint az alkotmányi bizottság. Kétféle javaslatot nem is lehet elfogadni tárgyalási alapul. Ugyanilyen álláspontot foglaltak el Fejes István, Domahidy Elemér, Antal Gábor. Baksa indítványa mellett szólott gr. Dégenfeld József. A vitának dr. Baksa Lajos vetett véget azzal, hogy előadói módosításait visszavonta, de megjegyezte, hogy azokat az egyes pontoknál, mint zsinati tag, elő fogja terjeszteni. Áttértek ezután a részletes tárgyalásra. Mindjárt az első §-nál hosszas vita folyt le egyházunk elnevezése felett. Részt vettek ebben: Fejes István, gr. Dégenfeld József, Révész Kálmán, dr. Bartók György, Hegedűs Sándor, Nagy Károly, Antal Gábor. A beadott indítványok közül Révész Kálmáné győzött. Ennek értelmében állapították meg az 1. §-t ekként: „A magyarországi református egyház, mely országos törvényeinkben helvét hitvallású evangélikusnak., majd evangélikus reformátusnak neveztetik, magában foglalja a magyar koronához tartozó országok és tartományok területén levő összes református egyházközségeket és az ezek által alkotott felsőbb egyházi testületeket." Még az általános határozatoknak négy pontján mentek keresztül ezen az ülésen. Ezeket kisebb változtatásokkal elfogadták. Csak az 5-ik §-t utasították újabb szövegezés végett a bizottsághoz. Ez az államhatalom segédkezésének igénybevételéről szól és módosítására egész sereg indítvány tétetett. Nov. 24-én az általános határozatok 8. §-a nyomán lőn nagy küzdelem. Ez az Erdélylyel való viszonyt szabályozza, épen úgy, mint a mostani törvény. Berey József e pont tárgyalásákor indítványt nyújtott be arra, hogy az erdélyi egyházszervezetnek a négy másik kerületétől eltérő pontjait iktassák be a kiadandó törvénykönyvbe függelékül. Garzó Gyula pedig a §. második kikezdésében a záradékot akként akarta megváltoztatni, hogy kötelességévé tétetik az erdélyi kerületnek, hogy alkotmányát a képviseleti alapon tovább fejlessze és módosításait a konventnek és zsinatnak bejelentse. Javaslata indokául azt hozta fel, hogy az erdélyi kerület a debreczeni és budapesti zsinat végzéseinek nem tett eleget. Br. Bánffy Dezső erre kijelentette, hogy Erdély legutóbb is már az 1902-ik évi konventre megtette jelentését. Hogy ez a zsinat számára készült jelentésből kimaradt, annak Zsigmond Sándor az oka, a ki ezt készítette. Gondoskodni fognak azonban pótlásáról. A Berey és Garzó indítványa felett megindult vitában részt vettek még Kolozsváry Sándor, Kiss Albert, Baky István, Pokoly József, gr. Tisza István és Baksa Lajos. Élesebb hang Pokolynak az a megjegyzése volt, hogy majd az erdélyiek tartózkodni fognak az ő reájuk nem tartozó részeknél a szavazástól. Ez ellen azonban gr. Tisza és br. Bánffy a zsinat egysége és a tanácskozási szabályok alapján erősen tiltakoztak. A vita különben teljesen nyugodt volt és látszott, hogy senkinek sincs eszeágában sem megbontani a debreczeni zsinat alkotását, az uniót. A beadott indítványok közül csak Berey-ét fogadták el. A következő 10. §-nál, mely az egyházközségekről szól, Baksa Lajosnak az anyaegyházakra vonatkozó javaslata felett keletkezett vita. Baksa azt kívánta, hogy minden 4000 lelkes gyülekezet tartson állandó segédlelkészt ; a hol pedig a lélekszám a 6000-et eléri, állítsanak be második, azután pedig minden 3000 lélek után újabb rendes lelkészt. A több lelkésszel bíró egyházközségek lelkészeik színia szerint szervezkedjenek új egyházközségekké. Javaslata indokolására felhozta, hogy a lelki gondozás a nagy gyülekezetekben máskép nem