Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-10-29 / 44. szám

felett. Délben közebéd volt; délután pedig a közgyűlést kezdették meg. Ezen részvétüket fejezték ki Szász Károly püspök elhunyta felett; majd pedig Horváth István biirkösi lelkész tartott felolvasást: „A kijelentés, mint tudományos követelés" czün alatt. Határozati javaslatában annak kimondását óhajtotta, hogy az értekezlet a theologiának, a filozófiának és természettudományoknak szakosztályokat szervez, a melyeknek az lenne a feladatuk, hogy az ezekeben a tudományágakban elért általános érvényű eredményeket figyelemmel kisérjék ós népszerűbb modorban feldolgozzák. Nagy Károly elnök azonban ez indítványban az általa helytelenített Drummond-féle filozófia veszedelmét sejtve, ellenezte a szakosztályok felállítását és csak annak kimondását kérte, hogy egyes hivatott embereket kérjenek fel a felolvasás anyagával való foglalkozásra. Az értekezlet így is határozott. Tarkányi György titkár az értekezlet és a fiókköri értekezletek egy évi munkájáról számolt be, eléggé panaszkodván a tagok közönyössége miatt. A pénztári jelentés szerint az értekezletnek 853 tagja és 2714 korona vagyona van. Az értekezlet által kiadott családi lap, a „Vasárnap", deficzittel küzd. A lap szerkesztéséről Vajda Ferencz lemondván, helyébe szerkesztőkiil Tótfalussy József marosvásárhelyi lelkészt és Pál Gusztáv marosvásárhelyi tanárt kérték fel. — A másodnapi ülésen Tótfalussy József marosvásárhelyi lelkész tartott felolvasást: „Az egyháztársadalmi élet belterjesebbé tételéről". Sürgette a nőknek szervezetekbe tömörítését, központi női szövetség létrehozását és a közszellem egységessé tételét. Ez utóbbi tekintetből nyilvános viták tartását ajánlotta. Csia Kálmán indítványt nyújtott be az iránt, hogy az értekezlet rendezzen évenként vitát a magyar prot. egyházak evangéliomi uniója érdekében. Az értekezlet az indítványt az egyházmegyék figyelmébe ajánlotta. Végül gróf. Kuun Géza helyére világi elnökül gróf Bethlen Pál főispánt, világi alelnökül pedig Lészay Ferenczet választották meg. Szegedi Kis István emlékezete. Mezőtúr városa nagyszabású ünnepély keretében fogja felújítani egykori lelkészének és tanítójának, az 1505-ben született Szegedi Kis Istvánnak négyszázados emlékezetét. Az ünnepélyt rendező bizottság elnökségét Tóth János orsz. képviselő vállalta magára ós a bizottságban résztvesznek a város és környék előkelőbb emberei. Megnyerték továbbá az ünnepélyen való közreműködésre, a mely nov. 19-én lesz, Balog Ferencz debreczeni tanárt, a ki Szegedi Kis Istvánról fog előadást tartani, Kun Árpád orsz képviselőt ós Szabolcska Mihályt. Az ünnepély előkelő irodalmi jellegűnek Ígérkezik és délután tartják; utána este nagyszabású díszvacsora lesz, melyet a mezőtúri hölgyek fognak rendezni. A budapesti V TI— VH. kerületi ref. templomépítő helyibizottság, Lánczy Leó főrendiházi tag elnöklete alatt a napokban tartotta évnegyedes közgyűlését a Rózsa-utczai imateremben. A bizottság elhatározta, hogy Szász Károly püspök elhunyta fölötti részvétének jegyzőkönyvében s a gyászoló család előtt is kifejezést ad. A pénztári jelentés szerint a templom-alap jelenleg mintegy 50,000 korona. Ez ötvenezer koronát Lánczy Leó elnök — ki már egyesektől s pénzintézetektől eddig is 10—12,000 koronát gyűjtött — az ülésen 5000 korona adománnyal 55,000 koronára egészítette ki, ez által nemcsak nemes példát adván mindeneknek, de egy nagy lépéssel közelebb vivén a szent ügyet a megvalósulás felé 1 A székesfővárostól nyerendő telek ügye — elnök jelentése szerint — már a közel jövőben sikerrel biztat. Elhatározta a közgyűlés, hogy újévre az addig adakozók névsorát kinyomatja s szétküldi, a künn levő gyűjtő-íveket megsürgeti, az egyháztanácstól templom-építési rendkívüli adó kivetését kéri stb. E nemes czélú mozgalom, mely az V—VI—VII. kerületben 25,000 ref. léleknek akar tiszta magyar nyelvű istentiszteleti helyet építeni, méltán igényelheti magának minden protestáns, sőt fővárosunk megmagyarosítását szívén hordozó minden polgár támogatását. A lelkészi földek adója. A „Gyakorlati Közigazgatási Könyvtár" most megjelent száma a lelkipásztorokat illetőleg érdekes döntvényeket közöl a következőkben : Kb. 1904—1905. A virilista községi képviselő-testületi tagok névjegyzékének összeállításánál a lelkészi javadalomhoz tartozó földek egyenes állami adója a haszonélvező lelkész javára akkor is beszámítandó, ha az adót a lelkész helyett az egyház fizeti. Indokok: A vitás kérdés az, hogy a legtöbb adót fizető községi képviselőtestületi tagok névjegyzékének megállapításánál apanaszló lelkész javára számítandó-e a lelkészi javadalomhoz tartozó földek adója? A fennálló adótörvények értelmében az ingatlan adója az ingatlan haszonélvezőjét egyénileg terheli; minthogy pedig a lelkészi javadalom haszonélvezője az illető lelkész: a lelkészi javadalomhoz tartozó ingatlanokra eső adó a lelkész egyéni adójakónt jelentkezik, következésképen ez az adó a legtöbb adót fizető községi képviselő-testületi tagok névjegyzékének megállapításánál, az 1886. évi XXII. t.-czikk 33. §-a értelmében a lelkész javára számítandó. Nem változtat ezen az a körülmény, hogy a jelen esetben az adót a lelkész helyett az egyház fizeti, mert az adóteherrel járó községi jogok szempontjából az a döntő, hogy az adó törvényszerűen kit terhel; s ezért nem jöhet figyelembe, ha az adó tényleges fizetését az adóval terhelttel szemben valamely más személy szerződésileg átvállalja, miként azt a jelen esetben a panaszló lelkészi díjlevélben az egyház átvállalta. Minthogy pedig az adó összege, annak kétszeres számításához való jog és az a körülmény sem vitás, hogy a kétszeres számítással 192 korona 44 fillért tevő adó a névjegyzékbe való felvételhez szükséges mórtéket eléri, a panasznak, a mely a felvételt czólozza, helyt kellett adni. (A m. kir. közigazgatási bíróság 1905. május 10 én 1904/1905. számú ítélete.) Jegyzet. A községi legtöbb adót fizetők névjegyzékébe való felvétel nem kizárólag a telekkönyvi tulajdonost illetvén meg, lelkészek által fizetett egyenes állami adók a községi legtöbb adót fizetők névjegyzékének megállapításánál, tekintet nélkül a telekkönyvi tulajdonosra, a haszonélvező lelkészek javára számbaveendők. (Kb. 917/1897.) Ha a haszonélvezet az ingatlanra telekkönyvileg is be van kebelezve s ezen dologi jogosítvány alapján a haszonélvező az ingatlan utáni állami adót saját nevében fizeti, úgy igénye van arra, hogy a szóban levő adó a községi legtöbb adót fizetők névjegyzékének összeállításánál javára betudassók. (Kb. 654/1900.) — Nyugdíjazott lelkész, mint ilyen, nem tarthat igényt arra, hogy állami adója a községi legtöbb adót fizetők névjegyzékének összeállításánál kétszeresen számíttassék. (Kb. 1622/1900.) — Azon adó, a melyet a bérlő szerződés szerint a földbirtokos helyett fizet, saját nevében és saját vagyona után fizetett adónak nem tekinthető s az ilyen adó a bérlő javára, a legtöbb adót fizető törvényhatósági bizottsági tagok névjegyzékének összeállításánál, figyelembe nem vehető. (Kb. 234/1905.)