Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-10-08 / 41. szám

hogy ez az ember a missziói szolgálat egyik kimagasló állásába jutott. Az Úr sokat bízhatott reá. A csendes órák barátjaivá kell lennünk s fogadástételünkbe legyen ez is benne: Bízva az én Uramnak, a Jézusnak erejébe, életem elvévé akarom tenni, hogy naponként legalább 15 perczig visszavonulok az én Istenemmel való társalgásra. A szolgálatra képesítő erőről ilyenszerű tanításokat hallgattunk a kongresszus első napján. A második napon a szolgálatra való indításról beszéltek a szónokok. E napon beszélt a magyar küldöttek közül Forgács Gyula kőbányai h. lelkész is arról, hogy össze kell gyűjtenünk a hivő ifjakat. Különösen Torrey-nek, a hires szónoknak beszéde kötötte le a kongresszus tagjainak figyelmét, Ő arról beszélt, hogy miképen megy előbbre a szövetség ? Ha a tagok előbbre mennek. A tagok előbbre mennek: 1. ha mindennap tanulmányozzák a bibliát. Ö maga is tapasztalta a csikágói nagy egyházban, hogy az ilyenek emelkednek gyorsan, szemben azokkal, a kik más könyveket a biblia fölé becsülnek. Egyszer egy nőtől azt kérdezte Torrey, hogy halad-e a keresztyén életben, mire a nő azt válaszolta, hogy élete szégyen a Krisztusra és az ő egyházára. Olvassa-e az írást? kérdé tovább. Nem! hangzott a felelet. Ekkor a kérdező rámutatván a szobában játszó kis gyermekre, azt kérdé a nőtől: „Mi történnék e gyermekkel, ha ma minden 2 órában, holnap minden 3 órában, végül egyáltalán nem adna neki enni". „Meghalna", hangzott egész bizonyossággal a válasz. „Lám pedig maga is így tesz lelkével." Oh ne múljék el 24 óra anélkül, hogy lelkünket ne tápláljuk. 2. Előre haladunk, ha időt szakítunk imádkozásra. Imádkozás közben szemtől-szembe kerülünk az Úrral, és a mi arczunk, mint a tükör, visszaragyogja az Úr dicsőségét. Szakítsatok időt a megszentelŐdésre. Ahhoz is munkaidő kell. Mondá Torrey. 3. Előre haladunk, ha nem rejtjük véka alá a gyertyát. Félénk keresztyén nem haladhat. Nem szabad csak titokban lennünk keresztyéneknek. Inkább minden alkalmat meg kell ragadnunk, hogy az Urat meglássák általunk, mert „minél többet cselekszünk mi Krisztus nélkül, annál többet fog 0 cselekedni nélkülünk". 4. Előbbre jutunk, ha az Úr kegyelmi eszközeit felhasználjuk. Az Úr így szól Pál által a zsidókhoz írt levél 10. f. 25. versében: el ne hagyjátok a gyülekezetet. Mivel mi egy test tagjai vagyunk, azért egymástól elkülönítve nem növekedhetünk. Hirdetnünk kell az Úrvacsorán az 0 halálát. A ki az Úrvacsorát elhanyagolja, az a saját kárára cselekszik, mert az Úr jól tudta, hogy miért parancsolta ezt nékünk. így növekedhetnek a szövetségek tagjai. S általok így érheti el czélját a szövetség, hogy t. i. minél több lelket vezéreljen a Krisztushoz. Ehhez pedig az egyes személyekkel való foglalkozás a legértékesebb. Nem lehet mindenki pap, nem mindenkinek van alkalma gyülekezethez beszélni, de emberekkel mindenki találkozik. Andrásról nem olvassuk, hogy prédikált volna, de tudjuk, hogy ő vezette Pétert Jézushoz. Péter pedig az ő első beszédével 3000-eket. Gyönyörű példákat mondott Torrey arról, hogy a személyenkénti munkának milyen csodás eredményei vannak. Elmondok én is egyet ezek közül. New-Yorkban megtért egy, a bűnökbe mélyen elmerült leány. A bűnös élet egészségét teljesen tönkre tette. Hat hónapig élt még megtérése után betegágyban. Tehát nem mozdulhatott ki. Mikor halálát közeledni érezte, régi bűnös társnőit hivatta magához s az Idvezítő Krisztus által történt megmentetéséről beszélt előttük. A férfiaknak és nőknek egész proczessziója jött betegágyához őt hallgatni. A kilincset egyik kéz a másiknak adta. És az Úr megadta ennek a szegény leánynak azt az örömet, hogy haldokolva egész bizonyosan tudta, hogy körülbelöl 100 lélek és pedig mélyen bűnös lélek nyert hitet ő általa. A kongresszus utolsó napján a szolgálatban való hűségről elmélkedtek az összes szónokok. Rám nézve különösen áldásos volt ennek a napnak a reggele. De időm rövid, s hogy valamit szóljak a párhuzamos gyűlésekről is, jöjjetek velem képzeletben kedves hallgatóim s a városi misszió templomából lépjünk be a szomszédos nagy terembe, hol a mi kedves, eleven, vidám angol barátaink, férfiak és nők oktatják, tanítják a figyelmes német szövetségeseket arra, hogy mi a különbség a vasárnapi iskola és a gyermekszövetség között, hogy milyen szövetségeket lehet alapítani, hogyan kell kezdeni a munkát, liogy kell szervezni, hogy kell fejleszteni, hogy milyenek legyenek a gyűlések, milyen .bizottságok alakítandók, miben áll a fogadástétel ereje stb. Csűrös István. (Vége következik.) IRODALOM. Értesítés. Az Újszövetségi apokrifiusok előfizetőinek ós mindazoknak, a kik e hézagpótló munka iránt érdeklődnek, szíves tudomására hozom, hogy a munka ez év karácsonyára feltétlenül megjelenik. Minthogy pedig a bolti ára 6 korona lesz, újólag tisztelettel felhívom az érdeklődőket, hogy arra előfizetni szíveskedjenek. Az előfizetést 4 koronával f. é. október hó végéig elfogadom. Már most tudatom azt is, hogy a kik az előfizetést előre be nem küldik, azoknak a munkát utánvéttel küldöm meg. Pozsony, 1905. okt. 1. Raff'ay Sándor theol. akad. tanár. A Sárospataki Irodalmi Kör f. hó 11-én közgyűlést tart, a melyen az elnöki és a másodelnöki tiszt betöltése és a kör újjászervezése felől fog intézkedni. A Protestáns Szemle f. évi 7-dik füzete, Szőts Farkas szerkesztésében a következő tartalommal jelent meg. I. Értekezések és tanulmányok. Béza genfi reformátori szereplése. Dr. Márk Ferencz. — Protestantizmus és szoczializmus. Várnai Sándor. — Az ausztriai protestantizmus története. Lic. Lencz Géza. II. Tárcza. Adalék a késmárki Thököly-féle várkápolna jogtörténelméhez, Dr. Bruckner Győző. III. Külföldi egyházi szemle. Németországi egyházi szemle. Dr. Szlávik Mátyás. IV.