Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-09-10 / 37. szám

egyesült görög vallású lakosok, amazok ugyan különösen az ország törvényeinek, ezek pedig királyi privilégiumoknak oltalma alatt vágynák már is, annak okáért kegyelmesen akarja ő felsége, hogy egyébiránt helyén maradván azon törvények és privilégiumok, a melyek az imént említett nem-katholikusok kedvéért, akár az ő vallásuknak közönséges gyakorlása iránt, akár pedig egyéb őket illető polgári igazságok és szabadságok iránt eddig rendeltettek és a melyekre nézve némely kegyelmes királyi végezések majd alább bővebben kijelentetnek, azon Magyarországnak es hozzáfogialt tartományoknak egyéb vidékeiben, szabadkirályi városaiban és helységeiben is, a melyekben a nem-katholikusok akár törvények, akár privilégiumok által az ő vallásuknak közönséges gyakorlásától s más polgári jogoktól eltiltattak, ugyanaz a valóságos keresztyéni toleranczia azonképen, valamint a több császári királyi örökös tartományokban lábra állíttassék és megerősíttessék. Mely is tehát a következendő czikkelyekből fog állani. Először: Minden nem-katholikusoknak, úgymint a helvécziai és augusztai vallástételt tartóknak, nemkülönben a nem egyesült görög vallásúaknak, mindenütt, valahol őket az ország törvényeinek, avagy kegyelmes privilégiumoknak is némely előbbi királyi rendeléseknek ereje szerint, a mint fellebb említtetett, az ő vallásuknak közönséges gyakorlása nem illeti, annak különváló gyakorlását, minden arra való tekintet nélkül, vagy volt-e az azon helységben valaha szokásban, vagy sohasem, kegyelmesen megengedi ő felsége. Másodszor: Ezt a különváló vallásgyakorlatot nem abban a szoros értelemben akarja vétetni, a melyben az eddig Magyarországban magyaráztatott volt, hanem olyanképen kívánja értetni ő császári és királyi felsége, hogy tudniillik azon augusztai és helvécziai vallástételt tartóknak és a nem egyesült görög vallásúaknak olyan helyen, a hol vallásuknak közönséges gyakorlására különben nem lévén szabadságok, száz nem-katholikus gazdag találkozik és az imaházoknak, prédikátorok és iskolamesterek lakóházaiknak építtetésére, s azoknak illendő tartására való elégséges tehetségek hitelesen bebizonyíttatik, úgy, hogy az adózó nép azokra való adományokra felettébb meg ne terheltessék, vagyis az ő közönséges tartozásaikra nézve el ne erőtlenedjék, mindenütt szabad legyen azon nem-katholikusoknak, mind az augusztai és helvécziai vallástételt tartóknak, mind pedig a nem egyesült görög vallásúaknak magán imaházakat (privatum oratoriumokat) olyan formán építeniek, hogy ezek tornyok, harangok és a közönséges utczáról, úgy mint közönséges templomok hasonlatosságára való bejárás nélkül legyenek; e mellett prédikátorokat és iskolamestereket rendelniek, azoknak számokra szükséges épületeket helyeztetniek, s ekképen nemcsak ezen magánimaházokban vallásoknak mindennemű gyakorlása, hanem az ő betegjeik iránt való gondoskodás is, mindazokban a helységekben, mind pedig azokon kivül, szabadon meg legyen engedve. Továbbá Harmadszor: Kegyelmesen rendelte Ő felsége, hogy azon nem-katholikusoknak minden császári és királyi örökös országokban és tartományokban és így ezen Magyarországon s ahhoz foglalt tartományokban és helységekben is, a melyekben azok a közönséges tisztségeknek, akadémiai méltóságoknak, városi polgárság, lakosság, mesteremberi szabadság jussának elérésében, nem különben nemes jószágoknak és városi fundusoknak bírásában, vallások miatt, az ország törvényeinek, vagyis, az eziránt kiadatott privilégiumoknak erejével, mint nevezet szerint Dalmát-, Horvát- s Tótországokban, úgyszintén némely szabadkirályi városokban és privilegialt közhelységekben mindeddig nem részesültek, az előszámlált szabadságokban való részesülhetés ennekutána, valamikor ilyen eset magát előadandja, minden akadályszerzés nélkül, a közrendtartás alól való felszabadítás (dispensatio)-nak útján császári, királyi kegyelemből és engedelemből mindenkoron megadattassék; a többi vármegyékben és városokban pedig, egyáltalában félretévén a különböző vallásra való tekintetet, a közönséges tisztviseléseknek elrendelésében egyedül csak az érdemesség és alkalmatos tehetség s a mellett a jámbor és keresztyéni élet vétessék tekintetbe. Negyedszer: Az igazi keresztyén tolerancziának megerősítésére tartozandó dolognak ítélte ő felsége azt is, hogy az augusztai és helvécziai vallásiételt tartók semminemű alkalmatossággal más formán esküdni ne tartozzanak, hanem csak az ő vallásuknak ágazatival megegyezőkópen. Ugyanazon okból továbbá Ötödször: Senki a nem-katholikusok közül a katholikusoknak isteni tiszteleteken, avagy egyházi rendtartásaikon jelen lenni ne kényszeríttessék, annyival inkább valamely büntetés alá ezért ne vettessék, s eziránt a czéhbeli artikulusok, avagy egyéb akármi statutumok ne is kötelezzenek. Hatodszor: Ezen különváló vallás - gyakorlásnak ilyenképen tett magyarázatával pedig és a keresztyéni tolerancziának meghatározásával ő felsége, a mint is már a felebbvaló czikkekben meg vagyon mondva, az ország törvényeit és az annak rendi szerint kiadatott és hasznukvétele által megerősödött privilégiumokat, továbbá a királyi kegyelmes rendeléseket, a melyek az említett augusztai és helvécziai vallástételt tartóknak s a nem egyesült görög vallásúaknak némely helységekben közönséges vallásgyakorlást és más egyéb engedelmeket tulajdonítanak, semmiképen nem akarja kisebbíteni; valaminthogy más részről az az ő felsége kegyelmes akarata, hogy azok a törvények és privilégiumok is;

melyek az uralkodó vallásnak kedvéért, nevezet szerint Dalmát-, Horvát- és Tótországokra, úgy némely szabadkirályi városokra és helységekre nézve a vallás közönséges gyakorlásának meg nem engedése felől rendeltettek, divatjokban maradjanak, és hogy az előbb említett különváló vallásgyakorlás s az igaz keresztyéni tolerancziához tartozó több előszámlált dolgok, azon említett országokban és városokban, a mennyiben azoknak az abbeli 73*