Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-01-22 / 4. szám

vény hozásban, hol a Bécscsel tartó klérus ellenmondását csak az ő segedelmök győzhette le. Nincs senki, a ki a mostani kormányelnök jóakaratát, a protestáns egyházak jogaival szemben tanúsított előzékenységét többre becsülné, mint e sorok írója. Tudom, hogy egymaga többet tett ez irányban, mint elődei összesen; de tagadom azt, hogy az 1848. XX. t.-czikk végrehajtását kilátásba helyezte volna a maga teljességében; sőt — félek — hogy az ígért kevés, megvalósulás esetén több bajt okozand, mintha semmit sem adott volna. Ám legyek rosz próféta! Másfelől tagadásba veszem azt, hogy az ő intenczióinak megfelelne az, hogy a ki a 48. XX-at akarja, annak feltétlenül az ő politikai pártjára kellene állnia. 0, a ki vérünkből való vér, legjobban tudhatja azt, hogy a protestáns öntudat ilyen szolgai megalázkodást nem tűr, s hogy az 1848. XX. t.-czikk végrehajtásának csak az autonomia körén belül, azaz minden ellenszolgáltatás nélkül lehet és van is értéke. Többet mondunk, azt csakis így fogadhatjuk el: autonomikus szabadságunk legkisebb csorbítása nélkül. Ellenértékül csakis kétségbevonhatlan ősi hazafiságunk és szabadságszeretetünk szolgál, mellyel mindig védőbástyái voltunk és leszünk szeretett hazánknak. Néhai Szilágyi Dezső erősen hangsúlyozta, hogy a törvényhozás által nyújtandó állami hozzájárulás sohasem jár az egyes protestánsok politikai szabad meggyőződésének csorbításával. Azt hiszem, nagyon tévedne az is, a ki a kormány jelenlegi elnökét azzal gyanúsítaná, hogy ő a törvény kilátásba helyezett végrehajtásáért az egyháztól ellenszolgáltatást követelne, avag}r

várna is. Hasztalan is tenné bárki is, Thun Leó 600 pengő forintot kinált fel kongrua gyanánt, mely mai értékben bizonyosan megfelelne 3000 koronának, s nem volt, egy-két ág. ev. egyházat kivéve;

a ki azt az autonomia csorbításával elfogadta volna. A hazafiúi meggyőződés megtagadása árán ma se fogadnók el. Mi hazafiúi meggyőződésünket vallásszabadságunk szeretetével sem állíthatjuk soha szembe. Egyformán szent előttünk mind a kettő. Egyformán tudunk áldozni érte. Vérünkkel, életünkkel is. De anyagi előnyökért, konczért még kevésbbé bocsátjuk árúba egyiket is. Ez alku tárgya nem lehet. Mi a gscheft szót kimondani sem tudjuk. Gyakorolni még kevésbbé akarjuk. S bizonyára a legroszabb szolgálatot teszi nekünk, s kevésre becsül bennünket ki politikai — ilyen vagy olyan — meggyőződésünkért anyagi előnnyel kecsegtet. Rosz világításban tüntet föl bennünket. Méltatlanul szolgáltat ki ellenségeink gúnyjának. Elidegeníti tőlünk barátainkat. — A hazát szeretni nem kell tanítani bennünket. A Haza tartozik nekünk a 48. XX-szal. Ezt hangoztatjuk s követeljük, X vagy Y üljön is a kormányon, liberális vagy függetlenségi párt, vagy akármely más üljön diadalt. Mi állunk a törvény alapján. És jó, hogy azon állunk. Mert ha attól függ minden, hogy győz-e egyik, avagy másik párt, vagy nem ? akkor jobb, ha el se fogadjuk a nyújtott jobbot. Mert a mit ő ad: elveheti a következő. Mi erősebb talajon: a jog, törvény és igazság alapján állunk. És erről sem syrén hangok, sem ijesztő fenyegetés el nem tántorítnak. Nem alkuszunk az örökségre. A Haza tartozik nekünk s mi várjuk s egyre jobban sürgetjük a tartozás megfizetését. Óvakodjunk tehát attól, hogy azt mint jutalmat vagy mint csillapítószert adhassa bárki is. A Hazát pedig szeressük tovább is úgy, a hogy lelkünk sugallja. Azt hiszem, ezzel az egyházi közvéleménynek tisztább kifejezést adok e Lapban, mint azt a politikai pártszenvedélytől izzó politikai lap teheti. Ezért szóltam. Vajha lenne egy oly egyházi lapunk, mely központi organuma lenne az egyházi közvélemény igaz megnyilatkozásának! * Kálvinista. NEKROLOG. Papp Ká.roly emlékezete. 1832—1905. Alig másfélnapi betegség megfosztotta a pesti egyházat s a hívők sok ezreit szeretett papjuktól, egy népes családot édes apjától s annyiunkat szerető barátunktól. A kínok minden borzalma rohanta meg Isten agg szolgáját; ele arczát körüllebegte a hívő lelkek dicskoszorúja. A fájdalom csak testét törhette össze ; elhunyt igaz reménységgel, hogy lelke fenmarad s megtér a magasságba, Istenéhez. Munkálkodott az utolsó perczig; a mi szolgálatot vett a Jézus Krisztusban: hűségesen eleget tett annak a halálig. Ment búcsúzás nélkül. Miért búcsúzzék az, ki szerettei szivében örökre él? Fiatalon állott az Úr szolgálatába ... 31 éves korában már theologiai tanár volt s Timotheusokat képezett a szent szolgálatokra. De gyenge egészsége nem bírta meg a fővárosi légkört, s a tanári kathedrát csakhamar a lelkipásztorival cserélte fel. Baranyába ment; oda, a hol a reformáczió hajnalán Sztáray Mihály gyönyörű énekei vitték át a pécsi püspök ekklézsiáit a reformáczióra. Ment Laskóra s lett a község igazi papja. Odaült a betegek ágya mellé, imádkozott velők együtt; felköltötte bennük a reménységet s orvos helyett homeopathiájával s egészséges, józan életrendi tanácsaival ő lett az orvosuk. A földmívelőknek gazdasági tanácsot adott, a kertészkedésnél * E czikket egyházi életünk egyik neves alakjától kaptuk. Közöltük szívesen, mert véleménye teljesen egyezik a miénkkel. A mi pedig azt illeti, hogy bár lenne egy központi orgánum, a melyben az igazi egyházi közvélemény megnyilatkozhatnék, e tekintetben kijelentjük, hogy lapunkat mint ilyet kívánjuk fenntartani és vezetni, s csak örülnénk rajta, hogy nemcsak kálvinista, de prot. egyházunk többi gondolkozó tagja is lapunkat tisztelné meg azzal, hogy fontos kérdéseinkben véleményét kinyilvánítsa. Szerk.