Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1905-08-20 / 34. szám
közben, akkor a jó testvér beviszi őket a hálószobába s lefekteti egy ágyacskába, mely egyszerű kis faládika, szalmazsákkal, lepedővel s egy rózsaszínkoczkás kis párnával ; takaró a felöltözött gyermekekre nem szükséges. Van nagy kert is, hová a legkisebbeket is leviszik a tolókocsikban. Azért a három elsőemeleti teremhez nem lépcső vezet, hanem menedékes sima aszfaltút, melyen egy ember maga is föl- vagy letolhatja a kocsikat. Az emeleti előcsarnok nagy szekrényeiben a tiszta ruhát mutatta meg a vezető testvér. A földszinten van még a konyha, hol csak egy szakácsnő főz annyi ember számára, két szolgáló segítségével; a mosókonyha., mángorló-szoba, ezekben állandóan két mosónő dolgozik. Ennyit láttam a „Krippel"-ből, többre nem jutott kiszabott időmből; de azt a kedves képet, mikor a sok szőke fejecskét ott láttam a jóságos testvér körül, semmi se törülheti ki emlékemből. Egy elrejtett, keskeny kis utczában találtam az „Immánuel Asyl"-t, a Magdalénák menedékházát, melynek képe nem lehet olyan derült, hiszen fogház az, melyben ugyancsak szigorú felügyelet alatt őrzik a csavargás közben elfogott fiatal leányokat, hogy a munkáratanítás és szoktatás segítségével, meg a romlott környezet káros befolyásának megszüntetésével, a társadalom befogadható tagjaivá nevelhessék. Tizennégyéves koruktól huszonegy éves korukig fogják el a csavargó leányokat s viszik az ilyen javítóházakba; a 21 évesnél idősebbeket csak valamilyen gonosztett elkövetése után foszthatják meg szabadságuktól, s azoknak már nem használ a javítóintézet. Ragyogó eredményt így se mutathatnak föl, mert hisz igazán az emberiség söpredékét szedik össze az utczán. Azoknak a szerencsétlen fiatal leányoknak legtöbbje még mosdani, fésülködni sem tud jól, nem hogy a házi munkához vagy valami foglalkozáshoz értene; hiszen az anyja és többi hozzátartozói is csavargók, ha ugyan vannak hozzátartozói. De kalapja, csipkés blouse-a van soknak, különösen az idősebbek közül; mert a rossz úton szerzett pénzt mind a maga cziczomázására fordítja. Azért, mikor elfogják, soknak a haját is le kell vágni, hogy jól kitakaríthassák őket. Nehéz és szomorú munkájuk van ezekkel a diakoniszszáknak, mert némelyik közöttük olyan megátalkodott, vad és durva; hogy mindenféle kísérlet meghiusul vele szemben. Mégis az, hogy sokáig vagy egész ottléte alatt nyíltan ellenszegüljön, ritkán fordul elő. A legtöbb, legalább színleg, megadja magát, megtanulja, a mire ott tanítják, s ha erkölcsileg nem válik is megbízhatóvá, megismerte a jót, tanult tisztességes foglalkozást s talán mégis megtér egyszer. Örömet és jutalmat a sok fáradságért és türelemért azok nyújtanak a diakonisszáknak, a kik jó igyekezetet árulnak el s kiszabadulásuk után megmaradnak azokon a helyeken, a hová az intézet vezetője ajánlotta őket és tovább is föntartják az öszszeköttetést azokkal a diakonissza-testvérekkel, kiknek szeretete, áldozatkészsége és jó példája megmutatta nekik az igaz utat. A menedékház nagy, háromemeletes épület, kettős, gondosan elzárt kapuval. A főnöknőt nem találtam otthon s a legidősebb diakonissza, ki távollétében helyettesítette, épen azzal foglalkozott, hogy az első emeleten levő fogadószoba padlóját újra fesse, mikor engem oda bevezettek. De nem zavarodott meg, fölállt térdelő helyzetéből, leeresztette a munkához föltüzött ruháját, elővette a kulcsokat s barátságosan beszélgetve elindult, hogy mindent megmutasson nekem. Fölmentünk a második és harmadik emeletre, hogy a hálószobákat megnézzük. — Harmincz, egyszerűen berendezett, de minden szükséges dologgal ellátott, kívülről záródó czellát és két-két diakonissza-testvér szobáját láttam minden emeleten. Az ebédlő, munka- és tanterem az első emeleten van. Ott találtuk a növendékleányok egy csoportját is, szabással és varrással elfoglalva, míg más részük a takarítást és mosást végezte. A tanítás fő anyaga ez a három dolog, meg a kerti munka, hogy ha a növendékek kikerülnek, cselédekül elszegődhessenek. Azért végeztetik hónapokon keresztül mindig ugyanazzal a csoporttal a takarítást, másikkal a főzést, harmadikkal a mosást, vasalást, s ennek gyakorlására a városból is vállalnak mosnivalót. A kerti munkára is beosztják őket, s a több holdnyi nagyságú kertben mindenféle veteményt termesztenek. Mikor aztán egyféle munkát jól megtanultak, megcserélik a csoportokat. Megtanítják még őket szabni és varrni, meg egyéb hasznos, de nem fényűző kézimunkákra, írásra és olvasásra, imádságokra, a biblia ismeretére és egyházi énekekre. A kézimunkájuk mellett is énekeltek, mikor ott voltam. A mosókonyha, mángorló-, vasalóhelyiségek és fürdőszobák a földszinten vannak, míg az elsőemeleti termekből oldalt egy régi ház padlására vezetett a kalauzoló barátságos kis testvér, melyet szárító-helyiségül használnak. A régi épület volt az első menedékház; most is van benne 24 növendék, mert a 60 czella nem elég, annyian kerülnek be. A melyik két óv alatt mindent jól megtanult ós oly jól viselte magát, hogy bízhatnak benne, azt szülőföldjétől távol eső vidékre, leginkább papi családhoz adják cselédnek. Mások hosszabb ideig maradnak benn; sőt 21 éves korukon túl is benn tartják, ha van remény, hogy megjavulnak, föltéve, hogy elfogták őket csavargásért, mielőtt 21-dik évüket betöltötték volna. A jó testvér a kertbe is levezetett s közben kérdezősködött az Otthonbeli testvérekről. Úgy látszik, nagyon szereti őket, mert szinte sugárzott az arcza, mikor róluk beszélt s üdvözletét küldte nekik. Megnéztük a veteményeket, majd leszedte nekem az utolsó rózsákat s távozásomkor Isten áldását kérte reám. Én is ő reá. Nem is lehet, hogy a jó Isten meg ne áldja azokat az egyszerű teremtéseket, kiknek egész lénye csupa szeretet! Muraközy Ilona. (Folytatása következik).
