Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-08-13 / 33. szám

rebegni. E helyett inkább egy, a predikáczióra előkészítő ima jönne. Az úrasztali „Fohász", bűnbánat, kegyelemhirdetés, magasztalás (glória) után jönne lehetőleg csak 3—5 vers, kerekded egészet képezve az apostoli levelekből, ezután az evangéliomokból, a mit az őskeresztyének gyakorlata szerint fennállva hallgatna a gyülekezet. Mindkét részlet felolvasása után jönne az őskeresztyéni gyakorlat szerint: „Dicséret neked Jézus" vagy más rövid glória. Ezek után, a református öntudat megerősítéséül jönne a káté, ilyenformán: És most jertek atyámfiai! miután Istennek szent igéjét hallottátok, lássuk, mit hisz és tanít evangéliom szerint megtisztított vallásunk. Mindenek megtudhatják ezt hitvallásunk könyvéből, különösen a 7-dik űrnapja 22. és 23-dik kérdéséből, ú. m.: (Röviden összevonandó) : „A keresztyén embernek hinni kell mindazokat, a melyek minekünk az Evangéliomban igértetnek ... a melyek az apostoli hitformában összefoglaltatnak, eképen: „Hiszek egy Istenben stb." A credonak elmondásával szintén az ősi formához alkalmazkodnánk. Záradékul jönne: „Dicsőség az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek, miképen kezdetben dicsőség vala, most mindig és mindörökkön örökké Amen". Az elsorolt részletek között rövid éneket énekelne a gyülekezet vagy énekkar. (76. dics. a legmegfelelőbb, míg külön liturgikus énekünk nem lesz). Persze legjobban megfelelne az őskeresztyén gyülekezetek responzoriuma (Ámen, Uram irgalmazz nekünk, Krisztus kegyelmezz nekünk, Uram irgalmazz nekünk. Dicsőség neked Jézus, Dicsőség a magasságban Istennek, Hozsánna . . . stb.); de erről jelenleg szó sem lehet. Ünnepnapokon fel kellene olvastatni az ünnepi történeteket. — Ilyenformán lehetne például a húsvét délelőtti szószékre menetel előtti liturgiát összeállítani, megjegyezve, hogy a történelmi teljes kifejlődésnek ez sem felel meg egészen : I. Gyülekezeti 1. vers fennálló s 2. vers főének után lelkész az úrasztalához megy; áhítattal meghajtván fejét, csendben rövidke ideig a gyülekezettel együtt magába száll, mialatt a karének egy verset énekelhet, avagy ennek hiányában az orgona piano szólhat. Rövidke hangos előfohász: „A mi segedelmünk legyen az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek nevében. Amen." Votum: „Feltámadott az Úr bizonnyal és megláttatott Simontól (Luk. 24: 34.). És megjelent Kéfásnak, azután a tizenkét tanítványoknak. Azután megjelent többnek ötszáz atyafiaknál." (I. Kor. 15: 5—6.). Gyülekezet vagy az énekkar koraiéneke: „Hálákat adunk neked Uram, mindenható Isten 1 Ki vagy, Ki valál, és Ki jövendő vagy" (Jel. 11:17.). . .. II. Bűnbánatra előkészítés: az utolsó ítélet. Máté 24:36—39; Máté 25:31, 32, 33, 34, 41. Gyülekezeti vagy karének: Uram irgalmazz nekünk, Krisztus kegyelmezz nekünk stb., avagy a 76. dics. 2. v. Lelkész: Mit tegyünk tehát, hogy örök idvességet nyerjünk, halljátok meg, emberi beszédek helyett, Istennek igaz, örök ev.-ból (Máté 22: 37—39; János 3 :16, 36; 6:27). Rövidke glória, pl. „Dicsőség legyen az A., F. és Szenti." Gyülekezeti vagy karének, pl. 76. dics. 4. v. avagy: amen, halleluja. — A bűnbánó ima jő majd szószéki szolgálat után az úrvacsoránál. III. Ünnepi történet: Márk. 16:9—15, mint az őskeresztyéneknél. E részlet fennállva hallgatandó. Gyülekezeti vagy karének. Az őskeresztyén „Dicsőség neked Jézus" volna a legrövidebb és legmegfelelőbb. IV. Káté az előbb már közölt votummal VII: 22; XVII. Rövidke fohász. Az Úr veletek. Gyülekezeti vagy karének. Ezek után következik a szószéki szolgálat, de 15—20 sornál nem hosszabb imával, 20—30 percznél nem hosszabb predikáczióval; Miatyánk, áldás, adakozásra felhívás, hirdetés. Miután a gyülekezet úgy is énekel eleget az úrasztali szolgálat keretén kivül, hogy mégis itt is annak aktiv szerepe megmaradna, elég volna egy rövid Amen, Halleluja stb. mondása vagy éneklése; avagy ezek el is maradhatnak s a karének csak rövidebb votumokat énekelne. Az evangéliom s a hiszekegy (credo) előtt s a liturgiái szolgálat után a lelkésznek az úrasztalától eltávozása alatt hosszabb verset is énekelhet az énekkar. Míg a többi rövidek feltétlenül egyszerű, fenséges, régies, koralok, addig ezek, bár szintén egyszerűek, főként minden nemzeties vagy világias jellegtől mentek, de azért mégis lehetnek a feltétlenül vallásos dallam korlátai között valamivel komplikáltabbak. A kiben evangéliomi és kálvinista öntudat van, lehetetlen, hogy meg ne ihlesse lelkét egy, ha csak ilyen biblikus liturgia is. Lehetetlen, liogy be ne lássa, miszerint ezzel még erősebbé tesszük a reformáczió diadalát, erejét s a biblia iránti szeretetet; hogy istenesebbé, szebbé, építőbbé tesszük egész istentiszteletünket, megtartjuk az őskeresztyéni s általános protestáns elemeket és sorrendet. Mindenekfelett pedig nemcsak Isten igéjének sokszor gyarló, sokszor bizony téveteg hirdetésével, hanem direkt Isten igéjével, a Szentlélek szózatával tápláljuk a szomjas lelkeket. Nagyon kifogásolom, hogy Nóvák a bibliának vasárnap és ünnep délelőttökön alig valami, hétköznapokon pedig, a bibliamagyarázó napok kivételével, semmi tért sem adott. De én ezt, ismétlem, a szokás konzervativizmusához való túlságos tartózkodásból magyarázom. Istenem! szinte hihetetlen volna, ha nem a szomorú tapasztalatok között élnénk, hogy „bibliás" református, kálvinista egyházunk még a könyvek könyvéből is „szokás", „konzervatív visszahatás", nemzeti" stb. kérdéseket csinál és „megrázkódtatásától fél a bibliával szemben. De a mi magyar ref. népünk sokkal értelme-