Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-07-30 / 31. szám

életnek tanító szerepét a népiskola nem vállalhatja magára. Az egyes tárgyak tanítására vonatkozólag a tanító bő anyagot talál a különös részben. A magyar nyelv tanításában eddig is általánosságban kielégítő volt az eredmény az olvasás és írás tekintetében, és az olvasmány tárgyalására vonatkozólag is a helyes tárgyalás elvei terjednek, ámbár nem ritka jelenség a túlság, az olvasmány agyontárgyalása, a mi a gyermek olvasókedvét, továbbképzésének és öntevékenységének ezt az igen fontos tényezőjét, nagyon csökkentheti. Súlyos kifogás alá esik azonban olvasókönyveink anyaga; itt a főelv az legyen, hogy olvasmányaink irodalmilag is értékesek legyenek. Nemzeti irodalmunkat sokkal nagyobb mértékben, mint eddig történt, lehet és kell kiaknázni a népiskolai olvasókönyv czéljaira. Ép ezért kísérlet történt az Utasításban a népiskolai olvasókönyv szerkesztése néhány elvének megállapítására. A tanítóság dolga ezen a nyomon tovább haladva a magyar népiskolai olvasókönyv elméletét kiépíteni és irodalmát gazdagítani. Legkevésbbó kielégítő a fogalmazás tanításának eredménye. Az Utasításnak ezt a szakaszát különös figyelmébe ajánlja a rendelet a tanítóságnak. Hogy a grammatizálás túlságait kiküszöbölhessük a népiskolából, az Utasítás az egész felveendő anyagot részletezi. A grammatika tanítása a népiskolában főkép a helyesírást szolgálja. A fődolog, hogy a gyermekek, ha a népiskolából távoznak, tudjanak és szeressenek olvasni, egyszerű gondolataikat pedig tudják élőszóval és írásban, könnyen, világosan és szabatosan kifejezni. A számtan tanítása eddig is nagyjában kielégítő volt. Az Utasítás nagy gondot fordít a tanítás módszeres menetének és helyes eljárásának megállapítására. De az eddiginél nagyobb gondot kell fordítani a számtani tanítás gyakorlati oldalára, nevezetesen tárgyköreinek helyes megválasztására, általában az életben értékesítendő mozzanataira. A mértan tanításának eddigi eredményével nem lehetünk megelégedve. Az Utasítás megjelöli a módszert, az anyagot és a mértani rajzolás módjait, hogy azt a keveset, a mit a mértanból a népiskolában tanítunk, értelemfejlesztő és igazán hasznavehető módon tanítsuk. A beszéd- és értelemgyakorlatok sok helyütt annyira sablonos, élettelen tanítássá váltak, hogy akadtak, a kik ezt a tanítást egészen fölöslegesnek vélték. De nem lehet fölösleges, mert feladata, ha más nevet adnánk is neki, lényeges : a gyermeket némi rendszerességgel be kell vezetnünk környezetének elemi ismeretébe, hogy megfigyelő és beszélő képességét együttesen fejlesszük. Az Utasítás ép ezért bővebben kifejti, mint kell a gyermek megfigyelő erejét fejleszteni és ezzel a beszéd- és értelemgyakorlatokat kiragadni a sablonos eljárás veszélyéből. Egyszersmind hetek szerint részletezi az anyagot; de magától értetődik, hogy itt a tanító alkalmazkodni fog a körülményekhez, pl. a városban más anyagot fog választani és máskép is fogja elrendezni. A földrajz tanításanyaga czímű rész nemcsak a tanítandó anyagnak jóformán teljes felsorolását adja, hanem a hol szükségesnek mutatkozott, a tanítás szempontjait is magában foglalja. A történet és a polgári jogok és kötelességek tanitása a népiskola hazafiúi, erkölcsi, művelő hatásának egyik legfőbb eszköze; de mellőznünk kell az adatok nagy halmazának élettelen betanulását. Az Utasítás véget akar vetni annak a hibás eljárásnak is, mely pusztán életrajzi alapon akarja a tanulót a történeti élet ismeretébe bevezetni. Az anyag új felosztása, a világtörténeti anyagnak minimumra szorítása különösen fontos a tanítás czéljának elérése szempontjából. A természettudományok tanítására vonatkozó utasításnak az a fontos hivatása van, hogy népiskolai oktatásunknak ezt a legelhanyagoltabb részét jóformán megalkossa. Igaz, hogy az új tanterv látszólag csak kevés órát szánhatott e tanításnak; de ha megfontoljuk, hogy nem sokfélét kell tanítanunk, csak jó alapot vetnünk, továbbá, hogy ez a tanítás majd minden tárgy tanításával, így a magyar nyelvvel az olvasmányok, a számtannal a tárgykörök révén, a földrajzzal, kézimunkával és gazdaságtannal pedig egyenesen kapcsolatos, akkor az óraszám elegendő lesz azoknak a czéloknak az elérésére, melyeket itt kitűzhetünk magunknak. Az anyag részletes felsorolása majdnem teljes; ebből válogat a tanító a helyi körülményekhez képest. Az egészségtan tanítása jóformán új, szerfölött nehéz ; de ha a tanító a részletesen megjelölt szempontokhoz ragaszkodik, ezt is nemcsak élvezetessé, hanem messze kiható fontosságúvá tudja tenni. A vegytan és természettan tanítására vonatkozólag nemcsak fontos, általános módszeres utasításokat talál a tanító, hanem az anyag felsorolása és elrendezése is oly módszeres szempontok szerint történik, melyek a tanítás sikerét biztosíthatják. A rajzolás és énektanítás helyes módszereinek terjesztésére az Utasítás csak az első lépést teszi meg. Összeállítja az elveket, melyeket nemcsak az elmélet igazolt, de a melyek gyümölcsöző voltát immár a gyakorlat is bizonyítja. A kézimunka tanításának tanterve és módszeres utasítása merőben új. Figyelmezteti azonban a rendelet a tanítókat, hogy nem mesterembereket akarunk a népiskolában kiképezni, hanem csak a tanulók ügyességét fejleszteni, gyakorlati érzékét fölkelteni és a kézimunka tanításával a népiskolai tanítás más tárgyait is kapcsolatba hozva, az egész tanítást elevenebbé, érdekesebbé, gyakorlatiabbá tenni. A reform kiterjed a női kézimunkára is, melyet ugyancsak gyakorlatiabbá tesz és a való élet szükségleteihez közelebb hoz. Hasonló irányú a gazdasági és háztartási gyakorlatok terve és utasítása is. Ezek a gyakorlatok is hivatva vannak a népiskola kettős czélját szolgálni. Egyrészt belekapcsolódnak a tantervbe, támogatják a többi tárgyak tanítását, főleg a természettudományokét, másrészt nagy gyakorlati jelentőségűek. Az Utasítás e két szem-