Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1905-01-15 / 3. szám
keresztyén irányú kollégiumokban való tanítások által hatnak a tudományszomjas, magasabb kasztokba tartozó hindu ifjúság szellemi és erkölcsi nevelésének irányítására. Egy ilyen kiváló nagytudományú hittérítő hunyt el most dr. Murray Mitchell személyében, a ki a hindu nyelvet tökéletesen bírta és rokonszenves egyéniségének varázsával is sokat tett az evangelium iránti érdeklődés felébresztésére a hindu ifjúság körében. A mult évi expediczió folytán nemcsak Anglia, hanem az egész művelt világ figyelme Tibet felé irányult. A mi egy jól felfegyverzett hadseregnek is csak nagy nehézséggel sikerült, t. i. az ezen titokzatos tartomány fővárosába való eljutás, az évekkel ezelőtt csaknem sikerült egy gyenge, bátor nőnek, a nemrég elhalt Mrs Bishopnak, a ki merész utazásai és tudományos útleírásai alapján első női tagja — fellow — lett az illusztris angol földrajzi társaságnak. Nagy vagyonát jótékony, leginkább missziói czélokra hagyta. A legnagyobb protestáns missziói társaság, a London Missionary Society, most Londonban egy hatalmas központi missziói palotát építtetett, a hol elhelyezést nyertek a múzeumok, raktárak, központi igazgatóság stb. A palota homlokzatán mint jelige az Úrnak missziói parancsolata áll. Wesley tanai leghálásabb talajra a welszi tartományban találtak. A methodisztikus, rapszodikus megtérés, pillanatnyi újjászületés tanának a bárdok hazájában sok követője van. A methodizmusról természetesen idők folyamán sok lekopott az eredeti zománczból a nyugodtabb fejlődés menetén. De azért Wales most is az ú. n. methodisztikus „revival" hazája. Égy ilyen csodálatos mozgalomról értesülünk onnan, a mely mint a futótűz terjed, különösen az ősi welszi nyelvet beszélő, nem komformista gyülekezetekben. Egy 26 éves fiatal bányász: Evan Roberts ennek a revivalnak az apostola, különösen a bányászok körében. Sokan úgy írnak róla, mint valami új pünkösti korszak evangélistájáról. Az ezt megelőző „ujraébredés" az 50-es években volt ebben a tartományban, melynek népe ősi nyelvét és szokásait mind mai napig oly híven megőrizte. B. Pap István. RÉGISÉG. Pásztori levél a parasztlázadás ellen. 1-o. Ezen Currensemet késedelem nélkül közölje kegyelmetek Inspectiója alatt levő Tiszteletes prédikátorokkal, serkentvén maguk authoritásával is, hogy vigyázzanak mind belső, mind külsőképpen, a mint illik a maguk pásztorsága alatt való nyájra, hogy valamiben a jó rendtartás ellen ne vétkezzenek. 2-o. Felséges királyné asszonyunkhoz való szent és törvényes engedelmességben magukat contineálják. Mert annak felettünk való uralkodása Istentől rendeltetett, a ki azt mondja Prov. 8:15—16: „Én általam uralkodnak a királyok és az uralkodók végeznek igazságot," Jób 12:18: „A királyoknak derekukra ő köt övet, kiknek kötelességük ez; hogy a kegyelmességet és igazságot megnyervén, azok által magukat őrizzék és irgalmasság által székeket erősítsék." Prov. 20:28. Hogy ezek mindeddig kegyelmetektől is megtartattak: dicsekedem az Isten előtt és örül az én szívem az Úrban s megtartó Istenemben. Hogy pedig ezután is állhatatosan megtartassanak, illendő, szükséges és Isten előtt kedves dolog. Nem is lehet, hogy az ország, mely magában s király ellen meghasonlik, állandó legyen. Mat. 12 : 25. Mert a királynak haragja a Pártosok ellen midőn fölgerjed, olyan az, mint a halál. Prov. 16:14, 15. 3-o. Mivel az uraság és a szolgaság Isten rendelése, a mint a teljes sz. írás megismeri s bizonyítja; nemkülönben a földesuraság s az alattvaló jobbágyság Isten engedőiméből felséges királyinktól régen felállíttatott s mindeddig ususában continuáltatott s most is fennáll. Illendő dolog és szükséges, hogy ennekutánna fennállása törvény szerint tovább is megtartassék, hogy az olyan statust megvetők ellen Júdás apostol egy részből álló levelének 8-dik versében letétetett feddése: „Hogy az uraságot megvetik és a méltóságokat szidalommal illetik" — helyet ne találjon. 4-o. Ha pedig valamiben plus justa tovább menni láttattak jobbágyaikra nézve némely uraságok: akkor a jobbágyoktól nem tilalmas competens forumot keresni, panaszaikat feltenni s onnan lett sebeiknek orvoslására remediumot kérni s venni. Ha pedig az ő nagy sebeiknek orvoslására az alsóbb forumok nem volnának elegek : akkor az Archiaterhez, fő Doctorhoz, nemes országunknak felséges s kegyelmesen uralkodó királyához kellene szükségképen alázatos Instantiával folyamodni, s így a fájdalomnak elűzésére ott kellene antidotumot nyerni. Mivel pedig abban semmit nem kételkedem, hogy felséges királyasszonyunk szívén ne viselné Úrim és Tummim gyanánt ama mondást: Prov. 29:14. „A mely király hűségesen ítéli a szegényeket, annak széki mindörökké megmarad" : annakokáért magammal ezt is elhitettem, hogy 0 Felsége a regulátiót kiadván, az ilyeneknek csendességet szerezne, a szerint, a mi vagyon Rom. 20:8: „A király, ha az ő ítélőszékiben ül, csak tekintetivei minden gonoszt eltávoztat." 5. Ha a mi superintendentiánkban is találtatni kezdettek volna olyatén lakosok, uraság terhe alatt keservesen nyögök : kövessék az igazság megnyerésének törvényes útját. Mehetnek felséges királyasszonyunk eleibe is; de míg onnan szolgálatra való Regulamentet nem vesznek: földesuraikkal ne ellenkezzenek. Szeretik ők a maguk személyebeli természeti oeconomiájokban a harmóniát, a midőn az ő fejükkel szemeik, kezeik, lábaik, minden tagjaik, indulatjaik megegyeznek: szeressék hát — positis ponendis — a politika s domestica oeconomiában is a jó hármoniát. Midőn ezeket, superintendentiánkbeli Helv. Conf. levő helységekhez tökéletes szeretettel viseltetvén, kegyelmetekhez inviálnám: kivánom, hogy kegyelmetek canoni sz. kötelességek szerint ezeket sietve currentálja, az egész nép előtt rendes prédikátoraik által publice elolvastassa, explanáltassa s prédikáltassa, hogy az egyességre, a békességek kötele által minden Helységek elkészíttessenek.
