Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-05-07 / 19. szám

Magyarország (2 taggal). 14 India (14 taggal). 15. Olaszország (10 taggal). 16. Japán t2 taggal). 17. Norvégia (5 taggal). 18. Oczeánia (3 taggal). 19. Portugália (3 taggal). 20. Oroszország (3 taggal). 21. Svédország (9 taggal). 22. Svájcz (74 taggal). 23. China (1 taggal). A megadott jelre hatalmasan hangzott fel az ének, annak dicsőítésére, a ki a világ minden részéből: kelet-, nyugat-, dél- és északról idehozta azokat, a kik Krisztusért küzdeni készek. Idegen nyelven énekeltük a nekünk kézbesített szövegből az „Erős várunk nekünk az Isten" kezdetű éneket; de a hangok, a hangulat, az áhítat nem volt idegen. Szinte átéreztük a benső megilletődést, a mellyel az első keresztyének hirdették vala a Krisztust, azok, a kikről meg vagyon írva ,,Cor erat unum et anima una". Az ének befejezése után Lacheret párisi lelkész emelkedett fel s a C. zsoltár 3-dik versének igéi alapján szólt röviden a világkongresszus tagjaihoz. Megragadó szavakkal hangsúlyozta, bizonyította, hogy az ifjúság, a jövő reményeinek, a nemzetek eme kincseinek, testilelki kifejlesztésére mennyire szükséges a Krisztus. Oly igazság ez, a melyről minden nép meg van győződve, íme — úgymond — itt 23 nemzet küldöttei összejöttek, a kik valamennyien egyek a meggyőződésben, mindnyájan egy értelemben, egy meggyőződésben vagyunk arra nézve, hogy nekünk Krisztus zászlaja alatt, a Krisztus keresztje alatt az 0 országáért kell küzdenünk. Erre a kongresszus megválasztotta a tiszteletbeli elnököket, az elnököt és a helyettes elnököt. (A tiszteletbeli elnökök egyike: Bernadott Oszkár, svéd trónörökös nagy ügyszeretettel, kezdettől fogva figyelemmel kiséri a kongresszus működését). Az előadások s az ügyek ismertetése érdekében két tolmácsot is választott a küldöttek kebeléből a kongresszus, mert minden egyes előforduló ügyet, indítványt három nyelven adnak elő: francziául, angolul és németül. A kongresszus megválasztott elnöke: Pourtalét, a szokásos köszönet kifejezése után lelkesen szól a kongresszushoz. Alkalomszerű beszédéből hadd álljon itt egy-két sor: „Mi különböző nemzeteknek fiai vagyunk. Közülünk mindenki szereti hazáját; de mindnyájan ugyanazon buzgalommal és odaadással lelkesülünk mennyei közös hazánkért is". Az üdvözlő beszéd után az elnök felolvassa a kongresszushoz beérkezett üdvözlő iratokat, táviratokat. Felolvassa Loubet-nak, a franczia köztársaság elnökének átiratát, melyben kijelenti, hogy bár a kényszerítő körülmények akadályozzák a megjelenésben, de teljes mértékben méltányolja az ifjúsági egyesületek munkáját, melyre Istennek áldását kéri. Üdvözlő iratot küldöttek még a többek között Hollandia királynője és Edvard angol király. E meglehetősen hosszú üdvözlő iratokat az illető államok képviselői roppant ováczióval fogadják; az angol király üdvözletének felolvasása után pedig egyszerre, hatalmasan hangzanak fel az ismert himnusznak hangjai ,.God save tlie King". Az üdvözlő iratok felolvasása után Bernadott Oszkár svéd trónörökös emelkedik fel a szólásra. Legyen szabad e beszédet leírnom. „Most — így szól a trónörökös — midőn a világszövetség az összes egyesületek küldötteinek jelenlétében az ifj. egyesületek 50 éves jubileumát ünnepeli, még pedig abban a városban, melyben az egyesületek alapja annak idején megvettetett, mi, mint az ifj. egyesületek képviselői, ünnepélyesen, hálás szívvel emeljük elménket az Űr felé s köszönetet mondunk Neki az 0 támogatásáért, melyben 50 éven át egyesületeinket részesítette volt. Hálával gondolunk e pillanatban ama férfiakra, a kik e szövetséget megalapították; s e pillanatot fel akarjuk használni arra, hogy rámutassunk azon ideálra, a melyet az alapítók szemük előtt tartottak; hangoztatni kívánjuk az 1855-ben kimondott elveket, azt az alapot, a melyet párisi bázisnak nevezünk: Európa és Amerika ker. ifjúsági egyesületeinek 1855. aug. 22-re Párisba hívott képviselői attól a meggyőződéstől vagyunk áthatva, hogy az összes ker egyesületeknek ugyanazon evangéliomi szellemben, ugyanazon munkán kell dolgozniok s épen ezért, míg az egyesületek benső ügyeiben teljes szabadságot óhajtunk adni, a jövőre nézve egyesületeinket a következő kijelentett elv alapján akarjuk egyesíteni: A keresztyén ifj. egyesületeknek czéljuk azon ifjakat, a kik Krisztust a szentírás alapján Istenüknek és Üdvözítőjüknek elismerik, hitükkel és életükkel az 0 tanítványai akarnak lenni, a kik az Ő -országának terjesztésében munkálkodni akarnak — egyesületekben egymással összeköttetésbe hozni". Dr. Pruzsinszky Pál, a magyar ref. ifj. egyesületek képviselője. KÜLFÖLD. Külföldi szemle. Németország a virágzó tanügy hazájának mondható. Azt olvassuk, hogy a felsőbb tanintézetek száma 1120, a melyekben 17,934 tanító oktat és 301,693 tanuló tanul. Hozzájok járul még 991 előiskolai tanító és 36,516 tanuló. Az intézetek évi költségvetése 82'74 millió márka, úgy hogy átlag minden egyes tanintézet 73,875, s egy-egy tanuló 245 márkába kerül. Tízezer lakosra 54 s egy-egy tanítóra 17 tanuló esik. Közelebbről a 10 porosz tudományegyetemnek s a braunsbergi liczeumnak folyó évi kiadása 15.426,648 márka (az előző években volt 14.830,314, illetve 14.457,993 márka), mely összeggel szemben állanak a következő bevételek: 11.447,907 márka állami segélyből, 700,475 márka alapítványokból és hagyományokból, 460,766 márka kamatokból és 2.817,555 márka saját jövedelmekből. Egyenként az egyes tudományegyetemek között a kiadás következőleg oszlik meg: Berlinre esik 3.672,700, Halle-38