Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-04-23 / 17. szám

és megelevenít, azonképen a Fiú is, a kiket akar, megelevenít." Megelevenít, csak higyjük, hogy „minden elvégeztetett!" Elvégeztetett a mi váltságunk, a mi bűneinkből való feltámadásunk, örök boldogságunk és üdvösségünk! Krisztus feltámadásának napján félelem nélkül, sőt örömmel tekintek az üres sirba, mert tudom, hogy az én Megváltóm él, s vele én is élni fogok mindörökké! 0 legyőzte legerősebb ellenségeimet, a bűnt és a halált, s azt akarja, hogy a hol 0 van, én is ott legyek; mert: „Azért halt meg és azért támadott fel a Krisztus, hogy mind a holtakon, mind az élőkön uralkodjék!" Keresztesi Samu. ISKOLAÜGY. Az orsz. ref. tanáregyesület budapesti közgyűlése alkalmából. Ha letelik az Úr feltámadásának magasztos ünnepe, megindul református közép- és főiskoláink tanárainak illusztris gárdája, hogy összeseregeijen az ország szívében : Budapesten, az orsz. ref. tanáregyesület negyedik évi közgyűlésére. Három előbbi közgyűlését a magyar haza három különböző részén: Debreczenben, Nagyenyeden, Pápán tartotta meg a református tanárvilág, elhalmozva a szíves vendéglátás minden javaival. Most Budapestre jön, az ország szívébe, hogy vendége legyen, sem nem a dunamelléki ref. egyházkerületnek, sem nem a budapesti ref. egyháznak, sem nem a budapesti ref. theologiának és főgimnáziumnak, hanem csak a szállodáknak. A három első és eme negyedik közgyűlés vendéglátása között óriás a különbség. Amazoknál a legmeszszebb menő szívesség, ellátásban, közebédekben, szórakoztató kirándulásokban ; — emitt rideg szállodai lakás, pénzes közebéd, pénzes kirándulások. Mi;

kik benneteket szíves szeretettel várunk, édes vidéki kollegáink, nagyon érezzük a három első és a negyedik közgyűlés külsőségei között feltűnő eme különbséget. De ti, kik hozzánk jöttök, ne e külsőségekre tekintsetek. Ha mi budapestiek, kik a ti szíves vendéglátásotokat három ízben vettük igénybe s a ti áldozatkész szereteteteknek annyi bizonyságát láttuk és élveztük, hasonlóban részesíteni nem tudunk is: ne ítéljetek meg minket. Higvjétek el, nem a szeretet, nem a szíves vendéglátás hiánya okozza a ti méltó fogadtatásotok s ellátásotok fogyatékosságait, hanem az a helyzet, azok a körülmények, a melyben s a melyekben mi budapesti tanárok élünk. Meglehet, hogy közöttetek sokan vannak, a kik vágyaik netovábbjaként ápolják leikökben azt a reménységet, hogy valaha a fővárosba kerüljenek. A fővárosba, a hol a tudomány, az irodalom és a művészet összpontosul, s a hol oly bő alkalom kínálkozik a tudás és az ismeret bővítésére. S talán vannak közöttetek olyanok is, a kik abban a hitben éltek, hogy mi, fővárosi tanárok oly helyzetben vagyunk, a mely irigylésre méltó. De ne ítéljetek a külszín szerint! Szép, csillogó a katonatiszti uniformis is; de ugyebár, a közvélemény — nagyon igazán — mégis csak az felőle, hogy nem más az, csak czifra nyomorúság. Higyjétek el: nem más a mi életünk sem ! Ha nem az volna, más lenne fogadtatásotok, más ellátásotok s más az az élvezet is, a mit nektek nyújtani képesek vagyunk. Ne apprehenzióval tekintsetek tehát reánk, hanem inkább sajnálkozással, s áldjátok az isteni gondviselést, a mely helyeteket nem az ország fővárosában, hanem a vidéken jelölte ki. De hagyjuk e, reánk budapestiekre nézve szomorú thémát! Szóljunk inkább röviden azokról a nagy érdekekről, a melyeket az orsz. ref. tanáregyesület kiván szolgálni hazai ref. közép és felső oktatásunk terén. Az orsz. ref. tanáregyesület, a mely a tiszántúli ref. tanáregyesületből nőtt ki, czéljául a református tanári közszellemnek s ezzel kapcsolatban, attól elválhatatlanul, a közép- és főiskolai nevelés egyháziasságának az ápolását tűzte ki feladatául. Mindakettő szép és magasztos czél. Mert mily megmérhetetlen erő van abban a tudásban, a melynek képviselője a református közép és felső iskolák tanári státusa, s mily megmérhetetlen haszon ílZy <Xl mely ez erőnek az egyháziasság érvényesítése mellett magára a fenntartó egyházra háramolhat! A ki ezt tekintetbe nem veszi s vele le nem számol, az még távolról sincs tisztában azzal, hogy mit jelent az a, még törvénybe is belefoglalt protestáns alapelv, hogy „az iskolák mindenestől az egyház testéhez tartoznak". Igen, iskoláink mindenestől az egyház testéhez tartoznak. De mert oda tartoznak, kell, hogy mindazok, a kik, akár mint a törvényhozó, akár mint az administráló hatóságok tagjai és vezetői közremunkálhatnak arra, hogy ez a szoros kapcsolat ne csak a papiroson legyen kijelentve, hanem az életben is keresztülvive: méltó fontosságot tulajdonítsanak az országos tanáregyesület törekvéseinek és az eme törekvések kifejezésére és demonstrálására szolgáló évi közgyűléseknek is. A tanári státus, egyesülete szervezésében, évi közgyűlései megvitatott tárgyaiban, az egyetemes konventhez intézett felterjesztéseiben megmutatta már eddig is, hogy mint egyházias szellemű tömörülés nem azokat keresi, a melyek az iskolát az egyháztól elválasztják, hanem azokat, a melyek azzal mind szorosabban összefűzik. Az idei közgyűlés tárgyalás alá veendő thémái is ezt mutatják. Csak arra van tehát szükség, hogy a fenntartó egyház s annak hivatalos képviselői is hasonló jóindulattal fogadják és viszonozzák a tanárok törekvését, — s akkor a még csak nem régen szinte illuzóriussá vált protestáns elvek, hogy t. i. az iskolák mindenestől az egyház testéhez tartoznak és hogy az iskolák 33*