Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-04-09 / 15. szám

vallást az ő hitökről s tegyenek ünnepélyes Ígé­retet arra, hogy az evangéliom ismeretében nagyobb világosságra jutni, abban a ki Fő, t. i. a Krisz­tusban növekedni igyekeznek, s hogy az evangé­liomi keresztyén egyháznak buzgó, munkás, élő tagjai lesznek. Ezt az igérettételt ekképen egy lel­kes gyermekcsapat fogja letenni, mely át lesz hatva a Jézus szeretetétől. Az igérettétellel azonban az egyház nem lát­hatja befejezettnek a konfirmálás nagy munkáját. A koníirmáltakat munkába kell állítani, e mun­kában segítségökre kell sietni, s gondoskodni kell arról, hogy olyan örömöket keressenek, a melyek a keresztyénné nevelődésnek csak előnyére válnak. Ezek előrebocsátása után lesz világosabban láthatóvá az az összefüggés, mely a czíniben fog­lalt két, egymástól teljesen különállónak látszó dolog, vagyis a konfirmáltak igérettétele és a keresztyén szövetségek között van. A keresztyén szövetségeknek, a melyeknek megkedveltetését, népszerűvé tételét, terjesztését hazánkban a Bethánia-egylet tűzte ki egyik fel­adatául, az a czéljok, hogy öntudatos, munkás, buzgó, élő keresztyéneket neveljenek tagjaikból. A keresztyén szövetségek, mint ilyenek, a legjobb akaratú segítői azoknak az egyházaknak, a me­lyekben megvan ugyan az evangéliom hirdetése, de a tagoknak nagy tömegét még nem hatotta át az evangéliom ereje és világossága. Ezek a keresztyén szövetségek a magok se­gítő munkáját kiterjesztik az egyház minden korú tagjára, és így vannak: gyermekszövetségek, ser­dülők, ifjak, leányok, felnőttek szövetsége stb. De nem akarok eltérni tárgyamtól. Miután a konfirmáltak igérettételével kapcsolatban akarok a keresztyén szövetségi munkáról szólani és ennek fontosságára reámutatni, első sorban a gyermek­szövetségekről kell szólanom. A gyermekszövetségek nem egyebek, mint ismétlődései annak a felséges evangéliomi jelenet­nek, midőn kis gyermekeket vittek Jézushoz, hogy megáldaná őket. A gyerinekszövetségek czélja a kis gyermekeknek Jézushoz vezetése. Es itt ne gondoljon senki sem valami kis öregekből álló, komoly ábrázatú, szomorú, bágyadt arczú gyer­mekcsapatra; de még csak a száraz dogmatika, hitczikkek, hitformulák bemagoltatására sem gon­doljon senki, hanem e helyett képzeljünk magunk elé 9—12 éves korú vidám gyermeksereget, mely a helyett, hogy a ruhájáról letépett gombokkal játszanék nyerészkedő játékot, vagy egymás hátba­ütögetésében, esetleg kigúnyolásában találná örö­mét, vidám, lelkes, keresztyén szellemű énekeket énekel, evangéliomi ízű versikéket tanul, a dajka­mesék, boszorkányregék helyett pedig élvezettel hallgatj a a szebbnél szebb bibliai történeteket, melyeket egy felnőtt vezető útmutatása mellett maga is kikeres a bibliából, s a helyett, hogy haszontalan czifraságokat nyirbálna ki a kiolvasott újságokból, vagy színes papirosból, azon igyekezik, hogy a szent sátort tudja ilyen kivágott papiro­sokból összeállítani, vagy a régi könyvtekercsek formáját, melyekre a biblia szövege volt felje­gyezve. A gyermekszövetségek szórakoztató, játszi modorban készítik elő a gyermeket a konfirmáczió alkalmával teendő igérettételhez. És ez nagyon fontos dolog, különösen, ha meggondoljuk, hogy ma a gyermekeket odahaza bizony a legtöbb ház ban nem a vallás levegője veszi körül, s ha hallanak valamit Jézusról, az legfeljebb csak az, hogy a Jézuska hozza a karácsonyfát s a rossz gyerme­keket nem szereti. Nagyon természetesen hamar reá jön a gyermek arra, hogy a karácsonyfát nem a Jézuska hozza, s ez az első csalódása a gyermeknek Jézusban, a kiben egy, a valóságban nem is létező, ajándékhozó, mesebeli angyalkát lát. A gyermekszövetségek nagyon természetesen megóvják a gyermek lelkét az ilyen téves fogal­maktól s megértetik tagjaikkal, hogy az Isten a rossz gyermekeket is szereti, mennyivel inkább kell hát nekünk szeretnünk az Istent. A Jézust pedig úgy mutatják fel e szövetségek, mint a kinek ma is teljes hatalma van ugyan mennyen és föl­dön, de a ki törődik a kis gyermekekkel is s ma is^ hivogatja magához őket. Es a míg a gyermekszövetségek így egyfelől megkönnyítik az iskolai vallástanítók munkáját, mert a gyermek egész könnyedén, öntudatosan, értelmesen, minden magolástól menten, egész vilá­gosan megtanulj a a keresztyén igazságokat, az alapvető hitbeli ismereteket, addig másfelől azt is megértetik a gyermekekkel, hogy Jézusért nekik is tenni kell valamit. Mit tehetnek? Hívogatják pajtásaikat a vasárnapi iskolába, megtanítják kis barátaikat az ott tanultakra, játékaiknál szere­tetteljesek, másokkal szemben engedékenyek, a vett sérelmeket nem viszonozzák. Ki tudná megmondani, hány közönyös szülő tért már meg gyermekszövetségbeli kis gyerme­kének ártatlan beszéde hallatára? Bizony igaz a zsoltáríró mondása, hogy a csecsszopók és kicsi­nyek száj ok által végezte el az Úr az ő dicsé­retét ! Most már gondoljuk el, hogy ilyen könnyed menetű, változatos nevelés mellett, milyen a gyer­mekszövetség tagjának lelki világa 12 éves korá­ban? Egy piros, pozsgás arczú, vidám kedélyű gyermeket látok képzeletben magam előtt, ha erre gondolok, a ki telve van tanulási kedvvel, tett­vágygyal, nemes igyekezettel; szíve pedig igaz szeretettől áthatva dobog Jézusért s boldogan várja

Next

/
Oldalképek
Tartalom