Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-04-02 / 14. szám

általában támadja az állami adók alapul vételét. Ezután a vita folytatását hétfőre halasztották. Márczius 27-én folytatta és be is fejezte a zsinat az egyházi adózási törvénytervezet tárgyalását. Mezei Albert igen bajosnak látja a terményben való adózás teljes eltörlését és a tisztán pénzfizetések beállítását. Miklós Ödön legelső sorban az egyháztagokat igyekezett megvédeni az ellenük felhangzott vádak ellen. Nem vallástalanok a mi híveink, hanem inkább csak túlterheltek úgy az állami, mint az egyházi adókkal. Az elhangzott vélemények között Balthazárét, Antalét és Kérésziét helyesli. Barthalos István Antal Géza indítványát pártolta, mert szerinte óvakodnunk kell attól, hogy vagyonosabb egyháztagjainkat a túlterhelés által elhidegítsiik az egyház iránt. Pokoly József a 282. §-hoz hozzáfüggeszteni kéri, hogy a díjlevelek ne csak a segélykérő egyházakban, hanem minden egyházban dolgoztassanak át és a terménybeli fizetések pénzértékben is kitüntettessenek. Révész Kálmán és Dombi Lajos felszólalásai után Kenessey Béla előadó válaszolt a felhangzott véleményekre és beadott indítványokra s kérte, hogy a 282. §. a) pontját Balthazár indítványának megfelelőleg, a b) pontot pedig a vagylagosság mellőzésével fogadják el. Pokoly indítványát egészében elfogadja. A zárószó jogával élve Dányi Gábor, Balthazár Dezső, gróf Tisza István és Antal Géza szólaltak még fel. Tisza István statisztikai adatokkal mutatott reá, hogy a tervezet mily nagy könnyebbülést szerez igen sok gyülekezetre nézve, s arra kérte a zsinatot, hogy ne igyekezzék a terheket még inkább csökkenteni, mert ezáltal oly naggyá válnék az állam által fedezendő hiány, a mely túlfeszítené a húrt és igen nehézzé tenné az állami dotáczió megnyerését. Elrendeltetvén a szavazás, a zsinat a 282. §-t első részében Balthazár indítványa szerint, második részének első felében Kérészi új szövegezésében, a vagylagosságra nézve pedig gr. Tisza módosításával fogadta el, a többi indítványokat pedig mellőzte. A 283. §-t, mely a segélyt kérő egyházak kérvényének elkészítéséről, mellékleteiről és a segélyről szól, Pokoly József módosításával fogadták el, a mely szerint a megállapított segélyösszeg 10 éven belül csak akkor változtatható meg, ha az egyházközség bevételei önhibáján kiviil lényegesen csökkennek. A 284. §-t, a mely az egyetemes adóalap kezelésének megállapítását a konventra bízza, változatlanul elfogadták. Végül Kenessey Béla előadó az adózási ügyben a zsinathoz beérkezett kérvényeket mutatta be. Rövid vita után e kérvényeket egyszerűen irattárba helyezték. Márczius 28-án áttért a zsinat a lelkészválasztási törvényjavaslat tárgyalására. Két párt szállott szembe egymással. Egyik pártolta a törvényjavaslatot, mely tetemes engedményekkel ugyan, de mégis megtartja a régi osztályozást és minősítést. A másik rész ezeknek elvetésével teljesen a szabad választás mellé állott; ez utóbbi párt nagy többséggel győzött is. Sass Béla előadó röviden ismertette a javaslatot, a mely néhány fejezettel a régi törvényt kibővíti, egyébként annak keretében mozog. A törvénytervezet bizonyos mértékben nagyobb szabadságot ad, mint a szabad választás adna ; például a Dunamellék a papi vizsga letétele ulán még két évi gyakorlatot követelne. A tervezet szerint az oklevél az eklézsiák 3

/4

részére már jogot ád. Előadó azt hiszi, hogy ezt a latitűdöt ma, mikor annyi gyülekezet áll üresen, szükséges meghagyni; de tartsák fenn a minősítési törvényt is. A lelkészképzés komolysága, a nagy gyülekezetek érdeke egyaránt megkívánják ezt. A javaslatot az áltálános tárgyalás alapjául ajánlja elfogadásra. Meczner Béla mindig a szabad választás mellett állott. A bizottság a konvent elé így is terjesztette a javaslatot, de ott Sass Béla indítványa ment keresztül. Konstatálni kivánja azonban, hogy csak két szavazattal. 0 ma is régi meggyőződésében van. Czélszerűségi és egyházias szempontból egyaránt helyesebb a szabad választás. — Arra a meggyőződésre jutott, hogy nagyobb, intelligens városok sohasem gondolnak arra, hogy kezdő embert válasszanak. Itt tehát egyáltalán nincs szükség az óvó intézkedésre. Gazdagabb falusi egyházaknál meg épen ellenkező hatást ért el a törvény, mint akart. Gyakran megtörtént, hogy az illető egyháztagok, kiknek jelöltje a kvalifikáczió hiánya miatt elesett, a leggyengébb pályázót választották meg csupa daczból. Apadt a törvény miatt a papnövendékek száma is. Ma már javul ugyan a helyzet a számnál, de rosszabbodik a minőségnél. Visszásság az is, hogy a lelkészt saját szolgálati helyén kell meghallgatni. Azt nem óhajtja, hogy minden gyakorlat nélkül jusson eklézsiába valaki. A szabad választás visszaállítását legjobban indokolja az az egyházias szempont, mely a testvériség, egyenlőség jelszavát írta zászlajára. Hol vannak a régi jó idők, mikor minden lelkész egyformának érezte magát? A lelkészválasztási törvény teljesen lehetetlenné teszi ezt. Indítványt ad be, hogy a zsinat a szabadválasztás elvére helyezkedjék és a javaslatot ilyen szempontból leendő átalakítás végett tegye vissza a lelkészválasztási bizottsághoz. Baksay Sándor püspök szintén a szabad lelkészválasztás híve. Kétségtelen, hogy az egyházak nagy többsége a szabad választás mellett foglal állást. Az egyházak osztályozása és a lelkészek minősítése unikum, a mely egyedül csak a magyar református egyházban található fel. A klasszifikáczió csak akkor lenne kvalifikáczió, ha minden osztálynál külön vizsga volna, s ha ez a vizsga nem olyan volna, mint a mostani. így az osztályozást és minősítést nem fogadja el. Baky István az iránt adott be indítványt, hogy a javaslat átalakítáásnál gondoskodjék a bizottság arról, hogy a két évi gyakorlati szolgálatba a nevelőség, ta-