Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-03-19 / 12. szám

állítással szemben nyomatékosan hangsúlyozzuk, hogy Degenfeld fő gondnok értekezett úgy a Ke förmed Church, mint a Presbyterian Church vezető férfiaival. Látogatást tett a szuperintendenseknél és megismertette velük utazásának a czélját. Már ekkor nyilvánvaló volt. hogy a Keformed Church nem fogadta kedvezően az amerikai magyar református egyházmegye megalkotása tervét; mig Roberts úr, a presbietriánus egyház titkára kijelentette, hogy a presbiteriánus egyház nem kiván akadályokat gördíteni a hazai egyházunkhoz csatlakozni akarók elé. Magától elesik az az állítás is, mintha Degenfeld gróf tapasztalatait téves informácziókból szerezte volna be; mert hiszen nem volt egyetlen egy olyan gyülekezet sem, lett légyen az a német ref. egyház vagy a presbiteriánus egyház fennhatósága alatt, a melyet meg nem látogatott volna és velük személyesen ne tárgyalt volna. Határozottan téves irányban halad az emlékirat, a mikor azt állítja, hogy hazai egyházunk az amerikai egyházmegye megalkotásával „államot akar alkotni az államban" és attól fél, hogy diplomácziai bonyodalmak támadnak belőle. Ezzel szemben rá kell mutatnunk arra a körülményre, hogy az orosz orthodox egyház, a melynek pedig a feje a czár, az Egyesült-Allamokbam nemcsak egyházakat tart fenn, hanem rendszeresen állandósított püspökséggel is bír és az Egyesült-Államok teljes jóváhagyásával találkozik. Az amerikai róm. katholikus egyházak, püspökségek és érsekségek egész sorozata a Rómában székelő pápának a rendelkezése és teljes fennhatósága alatt áll, és még csak eszébe se jutott senkinek, hogy ebből a vallási kérdésből diplomácziai beavatkozást provokáljon. Számtalan példát tudnánk még felhozni, de merően felesleges. Az Egyesült-Államok alkotmányának sarkalatos alaptétele, hogy a vallásfelekezetek ügyeibe be nem avatkozik; a vallásfelekezetek elismerésére vagy el nem ismerésére jogot nem formál. Amerikai diplomácziai beavatkozásról tehát nern lehet beszélnünk; azt meg mindnyájan tudjuk, hogy a bécsi közös külügyminiszternek sem állhat jogában, hogy a magyarországi református egyházat a merőben egyházi jellegű amerikai missziói munkától eltiltsa. Az egyházi vagyonról szólván, azt mondja az emlékirat, hogy ha az egyházközség minden tagja a hazai egyházhoz való csatlakozás mellett van, ele egy tag megmarad a régi denomináczió kebelében, úgy az egyházi vagyon el nem vihető. Ezzel szemben az a megjegyzésünk, hogy minden amerikai vallásfelekezet, ép úgy, mint minden világi egyesület, charterrel (szabad levéllel) bír és a chartert az állami törvények értelmében az illető vallásfelekezet vagy egyesület alapszabályai szerint adják ki. A Reformod Church alkotmánykönyvének egyik pontjában pedig világosan ki van fejezve, hogy a mikor olyan nagyfontosságú dologról van szó, mint az egyházi vagyonnak az elidegenítése, érvényes határozatnak a hozatalához a közgyűlésen jelen levő egyháztagok többsége szükséges. Az emlékirat nem közli helyesen a csatlakozott egyházak névsorát sem. A való tény az, hogy az egyházmegye megalkotásakor a következő hat egyház csatlakozott az egyházmegyéhez: 1. New-York, 2. Passaic, 3. Phoenixville, 4. Johnstown, 5. Mt.-Carmel, 6. Pocaliontas (Stonegai társegyházával együtt). Kevéssel utóbb véglegesen csatlakoztak: 1. Woodbridge (Port Redingi társegyházával), 2. Bridgeport, 3. Delray. Egy teljesen új egyház pedig azóta Alphán alakult. Van tehát öszszesen tíz (10) anyaegyház két (2) társegyházzal, számtalan szórvánnyal és fíókegyházzal. A magyarországi református egyháznak gyönyörű missziói tere nyílt Amerikában. Jól tudjuk, hogy ezernyi ezer bajjal kell küzdenie egyházunknak itthon is; de mikor elgondoljuk, hogy ma már mintegy százezer református magyar lélek él szétszórtan az Oczeánon túl, a hazai egyháznak valláserkölcsi szent kötelessége, hogy lelkiismeretesen s a tőle kitelhető áldozatkészséggel gondozza a terebélyes fának, a magyar ref. egyháznak Amerikába sodródott hajtásait. Tennünk kell ezt abban a szilárd meggyőződésben, hogy a kiket elsodort tőlünk a megélhetési viszonyok mostoha volta, megtartja őket számunkra őseik hitének, egyházának a varázsa. Ép most olvassuk különben az „Amerikai Magyar Reformátusok Lapjából", hogy az eddigelé nem csatlakozottaknak az egyházmegyéhez való csatlakozása csak rövid idő kérdése. Kívánságuk csak az, hogy hazai egyházunk írjon át az ottani két amerikai vallásfelekezethez, hogy ne gördítsenek nehézségeket csatlakozásuk elé. A dunamelléki egyházkerületi elnökség egy ízben küldött már köszönő levelet a Reformed Churchhöz, s most újabban átír mindkét denomináczióhoz. így a mostani úgynevezett ellenzék csatlakozása is remélhetőleg ténnyé válik s az emlékirat felett való bárminemű vitatkozás vagy tárgyalás feleslegessé válik. IRODALOM. Passió, vagyis Krisztus urunk szenvedésének és halalának szent története. Az evangelikus hívek isten tiszteleti használatára összeállította PauliJc János, nyíregyházai evang. lelkész. Második bővített kiadás. Kiadja Kókai Lajos. Ára 50 fillér. A magyar evangelikus gyülekezetekben, különösen pedig a tót ajkúakban szokásban van virágvasárnapon és nagypénteken a Jézus szenvedéseinek és halálának történetét felolvasni, miközben a gyülekezet helyenként, az illető szentírási szakasz eszmetartalmának megfelelő, vagy a felébredt vallásos érzelmeket kifejező ének verseket énekel. Ez az úgynevezett „passió", a melynek eredete a messze múltba nyúlik vissza. Az evangelikus hívek lelki szükségletének e tekintetben való kielégítését czélozza Paulik János munkácskája, a mely első részében a virágvasárnapi, második részében pedig a nagypénteki passiót adja, a bibliai szöveggel és megfelelő helyeken gyülekezet által éneklendő himnuszokkal. A kis munkát ajánljuk különösen evangelikus lelkésztársaink figyelmébe. Evangéliom szerint reformált hitvédelem az újrakeresztelkedő baptisták ellen. írta Faragó György, debre-