Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1905-03-19 / 12. szám
fele (5. §.) beszámíttassék ? Vagy pedig úgy értendő, hogy csak a nyugdíjintézet felállításától kezdődőleg tartozik a 660 kor. után 4%-os kamatot fizetni, míg az összeget be nem fizeti? Bizony, ha így volna értendő, még akkor is jobb lenne alacsonyabb nyugdíjösszegre alapítani ezen rég óhajtott és tagadhatlan egyházi érdeket szolgáló rokkantsági nyugdíjintézetet. Ugyanezen szakasz 3-dik pontja kötelezi az egyházközségeket, hogy az általuk fentartott lelkészi, vallástanári stb. állások után, a fizetések 2%-ának megfelelő öszszeggel tartoznak évenként hozzájárulni a nyugdíjintézet jövedelméhez. Itt ismét felmerül az a kérdés, hogy vájjon a kongruás lelkészek egész fizetésük, vagy csak az egyháztól nyert javadalmuk után tartoznak-e a 2°/0 -ot fizetni? Ha az egész összeg után, akkor reájuk nézve sérelmes ; ha pedig csak a gyülekezet által fizetett öszszeg után, akkor a nyugdíjintézetre nézve sérelmes a magyarázat. Ugyancsak a 14. §. 7. pontjából kihagyandó ez: „és perselypénz, mely utóbbi egyszer egy évben e czélra gyűjtetnék". Ha felkutatjuk a statútumokat, alig találhatunk nevezetes ünnepnapot, melynek perselypénze le ne lenne foglalva valami nemes czélra. Pedig az ilyesmi nemhogy emelné, de lelohasztja az áldozatkészséget ós megrontja az egyház rendes évi bevételét. Ezen észrevételeim után az intézők figyelmébe ajánlom szerény megjegyzéseimet, annyival is inkább, mert az 1898. XIV. t.-cz. értelmében a nyugdíjintézeti járulékok a levonásba hozható kiadások közé tartoznak és így leginkább a hibás felvételű, közepes fizetésű, nem kongruás lelkészekre és az amúgy is agyonterhelt egyházakra nézve zsebkérdés a nyugdíjintézet megalakítása. Kamocsa. Boross Kálmán. A budapesti ref. lelkészválasztáshoz. Lapunk mult heti számában bizonyos megjegyzésekkel és kritikával emlékeztünk meg a budapesti VIII. kerületi ref. lelkészi állás betöltése körül megindult választási mozgalmak újabb fázisairól. A megjegyzések a Juhász-párt eljárására és Juhász Lászlónak az újpesti segédlelkészi állásra történt kirendelésére vonatkoztak. Megjegyzéseink érzékenyen érintették azokat, a kiket megkritizáltunk s tőlük a következő nyilatkozatokat vettük: I. Nagytiszteletű Szerkesztő úr! Tisztelt Barátom ! Becses lapodnak f. évi 11-ik számában meglehetős éles hangú kis híradás jelent meg rólam a budapesti ref. lelkészválasztással kapcsolatban. Konstatálni kívánom, miszerint tégedet annyira igazságszerető és emelkedett erkölcsi felfogású, jólelkű embernek ismerlek, hogy nem tételezhetek fel rólad annyi animozitást és személyeskedést, hogy ilyen agresszív modorban birálj engemet, a Dunamelléknek talán legfiatalabb, de Magyarországnak valószínűleg legöregebb kálvinista káplánját, a ki a legnagyobb tisztelettel viseltetem irántad, a ki a legnagyobb elismeréssel kisérem törekvéseidet s a ki testvéred vagyok az Úr Jézus Krisztusban. Lapod 10-ik száma azt írja, hogy „pártom működéséről alig kerül a nyilvánosságra valami". Mára 11-ik szám a nagy nyilvánosság miatt panaszkodik. Ez a logikai ellenmondás is bizonyítja, hogy más kéz írta a 10-ik szám lelkészválasztási hírét s más toll a 11-ik számét. Mikor a középkori Velenczében a Forgarini-palota karyatidje mögé elbújt a spadassin és az éj homályában leszúrta a gyanútlan járókelőt: ezért a gyászesetért a palota tulajdonosát igazán nem foghatták pörbe. Nekem is azt kell hinnem, hogy nem te akartál, hanem a te szárnyad alá búvó ismeretlen akart engem erkölcsileg kivégezni. Különben azért a vágásért, melyet a te felelősséged mögé búvó névtelen munkatársad jónak látott nekem leadni, egyelőre nem lépek a jogos és törvényes megtorlás útjaira, mert rendületlenül bízom abban, hogy az ilyen sötét támadások ellen a szavazás napján fényesen fog rekompenzálni t. választóim tábora. De már azt a vágást, a mellyel ismeretlen riportered kitűnő főnökömet, Mády Lajos pesti esperes, újpesti lelkészt is megsebzi, be kell kötöznöm az igazság gyógyírjával. Főnökömet azzal vádolja a szóban forgó riport, hogy engem törvénytelen módon rendeltetett maga mellé segédlelkészül, mert úgymond: „Újpest csak 1 /2 óra járásnyira van Budapesttől, holott a törvény lehetőleg távol rendeli tartani a jelölteket a választó gyülekezettől". A gyógyírt pedig a következő és okmányilag is igazolható dátumokból állítom össze : január 24-én több jó emberemnek a szíves ajánlatával kerestem fel jelenlegi főnökömet Újpesten, azzal a kérésemmel, hogy mivel s.-lelkészi működésemet Budapesthez, mint irodalmi központhoz, közel akarom folytatni, vegyen maga mellé s.-lelkésznek. Örömmel fogadta ajánlatomat, hiszen épen erős influenzával küzdött s egyúttal kérvényírásra utasított. A kérvényt február 3-án adtam be nála, s február 4-én küldte azt fel a dunamelléki püspök úrhoz, a ki február 6-án] volt kegyes engem újpesti s.-lelkésznek kinevezni. Uj állásomat február 12-én foglaltam el. Jól jegyezzük meg: február 12-én, holott a bpesti egyháztanács csak február 22-én határozta el, hogy a Petri Elek lelkész áthelyezése folytán megüresedett józsefvárosi lelkészséget pályázat útján tölti be. A pályázat is február 24-én kelt. így természetes, hogy Mády Lajos esperes sem február 12-én, sem február 3-án, annál kevésbbé január 24-én még nem tudhatta, fogok-e én a józsefvárosi lelkészségre pályázni, tehát föltétlen joga volt engem a 1 /2 óra járásnyira levő Újpestre s.-lelkésznek kineveztetni. így ha bűn az, hogy én, mint jelölt, a közeli Újpesten gyakorlom a lelkészi szent szolgálat tisztjeit, igehirdetést, keresztelést, esketést, temetést stb., pedig a te riportered szerint bűn, mert megbélyegzi, — ebben a bűnben az én t. főnököm igazán nem részes. Azért azt a gyanúsítást, mely az ő föltétlenül korrekt és törvényes eljárását igyekszik méltatlanul beszennyezni, ezennel lemosom. Egyébiránt, hogyha ismeretlen munkatársad lesz szíves az egyházi törvényt jobban átolvasni, arra a meggyőződésre fog jutni, hogy a törvény arról, hogy a pályázó segédlelelkész a pályázatot kitűző egyháztól közel-e, vagy távol helyeztessék ki, egyáltalán nem is intézkedik. A névtelen támadónak pedig, hogyha világi ember, azt üzenem, hogy a ki méltatlanul bántalmaz valakit, a ki őt soha nem bántotta, az nem jó ember. De ha papnak nevezné magát, akkor azt kívánom eszébe juttatni, hogy a szeretetet nemcsak prédikálnia, hanem gyakorolnia is kellene a Krisztus igazi szolgájának.
