Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-03-19 / 12. szám

dig ott élő, tanult főknek tolla alól kerülhet ki. Egyébiránt, mielőtt a szerkesztők könyvüket napvilágra hozták volna, Makláry Pap Miklós sárospataki tanár, Gérecz Károly, Hubay Bertalan szintén sárospataki és Csurka István debreczeni tanítók bírálatain ment keresztül, a mely körülmény a könyv sikerének előmozdításához természetesen nagyban hozzájárult, — lévén a felsorolt nevek országos tekintélyek és felekezetünk büszkeségei. Lássuk most már a könyv beosztását. A tartalom három évfolyamra oszlik. Első évfolyam: 1. Irodalom: 1—15. szám alatt 27 darabbal 1—35. oldalon, melyek között legelői van Az imádkozó boldogsága czím alatt Énekeskönyvünkből a 130-ik dicséret. 2. Gazdaságtan : 10 darabbal 36—57. oldalon. Itt — mint egyebütt is a könyvben — a vallásos és egyházias zamatot megadják az egyes darabokhoz czélszerüen kiválogatott és találó szentírási jeligék. 3. Történelem, alkotmány, 17 darabbal 59—110. old. 4. Egyháztörténelem (A reformáczió külföldön) hat darabbal 114—127. old. A darabok szerzői között vannak: Varga Lajos, Farkas József, Szabolcska Mihály, Grátz Mór stb. 5. Földrajz, természetrajz : 10 darabbal 129—148. old. 6. Egészségtan 5 darabbal 152—163. old. — Második évfolyam: 1. Irodalom: 37 darabbal 165—208. old. 2. Gazdaságtan: 9 darabbal 208—217. old. 3. Történelem, alkotmány: 14 darabbal 220—257. old. 4. Egyháztörténelem (A reformáczió Magyarországon) 7 darabbal 261—276. oldalon, melyeknek szerzői: Varga és Zoványi, Balogh Ferencz, Farkas József, Budai János, Marton Sándor, Soós Miklós. 5. Földrajz, természettan : 10 darabbal 278—295. old. 6. Egészségtan 2 darabbal 298—300. old. — Harmadik évfolyam: 1. Irodalom: 34 darabbal 301—336. old. (Az előbbi szakaszokban tárgyalt: levél, folyamodás, kötelezvény, nyomtatvány itt ki van egészítve a tulajdonképeni szépirodalmi és költői darabok után: a váltó, posta-utalvány és postai szállító-levél ismertetésével is). 2. Gazdaságtan: 9 darabbal 337—353. old. 3. Történelem, alkotmány: 16 darabbal 355—396. old. 4. Egyháztörténetem (a misszió és domesztika ismertetésével); a két fődarab Farkas Józseftől. 5. Földrajz, természettan: 10 darabbal 405—423. old. 6. Egészségtan: 8 darabbal 428-438. oldalon. És ily tartalmas, ily vaskos könyv ára csak 1 kor. 60 fillér (28 nagy nyomtatott ív!). Tehát egy nyomtatott ív nem egészen 6 fillér! És mégis tiszta nyomással, csinosan és sajtóhiba nélkül kiállítva, jó olvasható betűkkel, melyek között több a ciceró, mint a garmond s kevés a petit. Még csak azt jegyezzük meg, hogy az irodalmi résznél — az eddigi szokástól eltérőleg — a szerkesztők új irányba tértek, a mennyiben az egyes darabokat az illető írók életrajzai alatt közlik, igen helyesen, mert ez által a növendékek egy kis irodalomtörténetnek is birtokába jutnak. Átolvasva a könyvet, mi is azt reméljük, hogy „az ismétlőiskolás növendékekben a haza és egyház szeretetét ennek a könyvnek az alapján órárólórára erősíteni, fokozni s megszilárdítani sikerülni fog". . . . Adja Isten! Dicséret és elismerés illesse hát a derék szerkesztőket, felekezetünk szerény néptanítóit s egyházunk lelkes apostolait az oktatásügy szolgálatában kifejtett emez irodalmi munkásságukért, melynek jutalmául sok tanítót és sok olvasót fognak maguk iránt hálára kötelezni a jelen és a következő nemzedékben! B. I. BELFÖLD A ref. lelkészi nyugdíjintézet kérdéséhez. Évtizedek óta vajúdik az országos ref. lelkészi nyugdíjintézet alapításának az ügye. Évekkel ezelőtt javaslatokat, sőt kész tervezeteket küldöttek az egyházkerületek a konventre, hogy ez eleget tehessen az egyházi törvénykönyvünk 270. §-ában olvasható azon utasításnak, hogy „tervezetét minden esetben terjessze a közelebbi rendes zsinat elé". Néhány héttel ezelőtt, a már megkezdett zsinat első és második időszaka között kaptuk meg a konventi javaslatot hozzászólás czéljából. Úgy a nyugdíjintézet felállításának szüksége, fontossága, mint a létesítéshez nélkülözhetlen anyagi források megérdemelték volna, hogy ne ilyen, szinte veszedelmesen rövid idő alatt nyilvánítsák véleményüket azok, a kiknek hozzájárulásuk van hivatva arra, hogy a nyugdíjintézet létesülhessen és az országos lelkészi özvegy-árva gyámintézet megmentessék a bizonyos bukástól. Talán nem csalódom, lia azt állítom, hogy a konventi végrehajtó bizottság előtt fontosabb kérdés az országos lelkészi özvegy-árva gyámintézet megmentése, mint a lelkészi nyugdíjintézet felállítása és ama czél elérésére úgyszólván egyetlen eszközül ezt találta ki. Hogy ez így van, nem rosszalólag említem fel, hanem csak az igazság érdekében. Valóban megdöbbentően szomorúak az országos gyámintézeti végrehajtó bizottság jelentései az utóbbi években. Már 1899-dik évi jelentésében nyíltan kimondotta, hogy gyámintézetünk a mostani alapokon sokáig nem állhat fenn. 1903-dik évi jelentésében ismét kifejezést ad azon meggyőződésének, hogy „a téves számítás alapján létesült országos lelkészi özvegy-árva gyámintézetet új alapokra kell fektetni". Itt már megteszi az indítványt is, hogy „egészen új alapokon oly nyugdíjintézet létesítendő, a melyben a lelkészek nyugdíja mellett az özvegyek és árvák ellátásáról is gondoskodás történjék. Csakis ez úton véljük elkerülhetni azt a vigasztalan jövőt, a mely máskülönben gyámintézetünkre várakozik." A mult évi konventi jegyzőkönyv közli özvegyárva gyámintézetünk nyolcz éves történetét, a végrehajtó bizottság tüzetes jelentésével. Ebben határozottan kijelenti a végrehajtó bizottság, hogy gyámintézetünk vigasztalan jövőjének oka az eredeti tervezettől való számítás-