Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1905-03-12 / 11. szám
család levéltárában találtam fel, s a mit egész terjedelmében itt közlök. A vers nem Sigray Mihály kézírása, hanem Inárcsi Farkas Jánosé, a ki Sigray Mihálynak kortársa, és épen az ő tanársága idején a város szenátora, majd főbírája és a református egyház főkuratora volt, s a ki a Sigraycsaláddal sógorságban állott. De hogy a verset Sigray Mihály írta, kitűnik a versfőkből, a melyek az ő nevét adják ki. A vers a következő : Sigray Mihály. Sok búval megterhelt sziveknek orvosa! Mennyei füledet a panasz meghassa! Nintsen bús szivemnek másutt succursussa; Légy bírám, előtted fojjon processusa. Igaz, hogy valakit anya világra szül, Senki sintsen szíved sebhető bűn nélkül; Kivált, ha választa mennyet törvényszékül: Sententia örök halált nékie szül. Gazdag kegyelmedre mégis támaszkodik, Én Istenem, szolgád hozzád fohászkodik ! Bizony nem is azért itt panaszolkodik. Mintha jók közt volna elsőbb vagy második. Rakva van sok bűnnel inkább mások felett. Menedékül akár hol keressen helyet, Lelkiismeretiül csak ez a felelet: Bűneim egeket érik fejem felett. Az ily nagy kínomat még sincs, a ki szánnya; Talán minden szívnek érez, kő alkotmánya. Siess édes Jézus, Istennek Báránnyá: Légy busult fejemnek pájjáján kormánnyá. Jaj! elfáradt lelkem, testem készen légyen, Pihenést elsőbben csak keveset végyen; Istenemhöz asztán mihenyt sírva mégyen, Keserves sírással ilyen panaszt tégyen: Megvallom, különös vétkeim sokasága Okozá, hogy rám szállt Isten bosszúsága. Földerül mégh reám nagy Irgalmassága, Vigasság lesz ekkor szivem társasága. Igen is Istenben van nagy reménységem; Meggyógyítya lelki s testi betegségem. Szent oltalma alá zárja egésségem: Bizonnyal elhiszem, nincs benne kétségem. Hogy is érne veszély, halált okozó kár, Tellyes bizodalmam mikor van benned már. Istenem egyedül te vagy az a végvár: Bátorsággal nyukszik, kit magába bézár. Ámbár szegény fejem sok ezer bűnt tettél, Örök kárhozatot méltán érdemlettél; De te kegyes Jézus értem megölettél, Szerelmes Atyádnak kedvében ejtettél. Lássátok hát ti is, magasságos egek, Ott Istennél lakó sok ezer seregek, Triumfus így ebben mindezeknek végek, Kiknek ez a Bárány lészen segíccségek. Illy jókban Felséges Isten részeltessen, Jó vitéz barátim sokáig éltessen. Sok nehéz próbákat veletek tétessen, Hogy asztán menyégben magához vitessen. Közli: Benkó Imre. BELFÖLD. Protestáns belmisszió. A római katholikus egyház már régóta széleskörű tevékenységet fejt ki a belmisszió terén. A protestáns egyház azonban — egészen a legújabb időkig — bizony, nem nagy gondot fordít erre a fontos eszközre : a beimisszióra. Van ugyan nekünk is már sok mindenféle egyletünk, de valódi belmissziói egyletünk, olyan, a milyen Angliában, Skócziában, a róm. kath. Francziaországban és a szabadság hazájában, Amerikában van: nálunk, Magyarországon még nincsen. Pedig belmissziói munkásság által segíthetnénk ' híveinken legtöbbet mi is. Ez az én hitem ós meggyőződésem. Valljuk meg Őszintén, a magyarországi protestáns nép nem vallástalan, csak közönyös vallása iránt. A mi híveink nem istentagadók, csak könnyen veszik a vallási dolgokat. De ha felébresztjük őket s meggyőzzük a felől, hogy vallásuk, egyházuk iránti közönyösségük milyen veszélyes: még mindig szívükre veszik a mi nyájas szelíd, intő, kérő szavainkat. Templomunk megtelik; üres padoknak, falaknak nem fogunk prédikálni. Külföldön csaknem mindennapi a vallásos összejövetel esténkint. Különösen téli esténkint. Társulnak, eszmét cserélnek. Hasznos könyvecskéknek rövidesen megírott tartalmát olvassa fel közöttük az, a ki .a legfolyékonyabban és értelmesen tud olvasni. Zsinatunk ismét együtt lesz. Együtt lesznek a mi oszlopos vezetőink. Ugyan jut-e majd eszükbe, hogy nálunk is üdvös volna egy belmisszió-egyesületet alakítani és annak felállítását törvénybe iktatni? Ha megalakulna egy központi belmisszió-egylet, alakítanánk tiókegyleteket is a vidéken, kisebb-nagyobb városokban, falvakban is egyaránt. A helyiség fődolog ugyan, de a legkisebb, könnyen megoldható kérdések egyike, mert iskola már mindenütt van. A belmisszió tevékenységét, különösen télen, általában a legkisebb gyülekezetben is meg lehetne kezdeni. A központi egyesület gondoskodnék időről-időre,