Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-02-26 / 9. szám

A nazarénus szektához való tartozás vagy áttérés ezúttal sokkal ritkábban volt a kilépés oka, mint ezelőtt. Az egyházi adók terhes volta önmagában, legtöbbször az ev. ref. egyház hívei között szolgált a kilépés indító okául. A kilépések rugóinak s a kilépések erkölcsi hatásának mérlegelése szempontjából a kilépési mozgalom végeredményében nem lehet aggodalmas. Hogy vallástalanságban nem lehet a kilépések indító okát keresni, annak világosan szóló bizonysága az is, hogy a lelkiek terén közömbösebb városokban aránylag sokkal kevesebb kilépés történik, mint a vallásosabb vidéken. Ezen állítások mai napig tényleg igazolhatók; de ki lát a jövőbe, mit hozhat e tekintetben a jövő, azt ma még senki sem jósolhat ja meg előre. (Vége következik.) Homola István. MISSZ1ÓÜGY. A Lorántffy Zsuzsanna-egyesület 1904-ik évi munkásságáról. Ez az áldásos tevékenységű evangéliumi egyesület a mult évben is megmutatta, hogy mily gyümölcsöző erő van a szeretetben munkás keresztyén hitben. E hó 15-én tartott közgyűlésén a titkári és pénztárnoki jelentések hosszú sorozatát sorolják föl az áldásos szeretetmunkáknak, az életerős belmissziói tevékenységnek. Az egyesület vezetőségének szívességéből örömmel közöljük a következő adatokat. A Lorántffy-egyesület munkássága a mult évben részint a régi ösvényen haladt, részint új csapást tört. Ez az új csapás a diakonissza-ügy felkarolása. Az egyesület 1904 február 15-én menhelyet adott a Bethesdából az ottani belviszály miatt kilépett három fölavatott diakonisszának és a később hozzájuk csatlakozott négy próba-testvérnek. Diakonissza-otthont nyitott számukra a VIII. ker. Dugonits-utcza 3. sz. házában ós megkezdte velük a szegénygondozás, betegápolás ós gyermek-védelem evangéliumi munkáját. A testvérek derekasan hozzáláttak nemes munkájukhoz. Nem egészen egy év alatt 476 szegény családot kerestek fel s azok nagy részét az egyesület erejével anyagi segítségben részesítették. 160 család körében a szegény betegeket ingyenes ápolásban részesítették. Jobbmódú családoknál 376 esetben: 122 esetben nappali és 254 ízben éjjeli betegápolást végeztek, a mely szolgálatukkal 1058 korona ápolási díjat szereztek az egyesület pénztárának. E mellett az egész év folyamán három helyen tartottak vasárnapi (bibliai) iskolát, a szegény leánykáknak mindennapos kézimunka-iskolát. Két próba-testvér a tagdíjak beszedésében, az adományok gyűjtésében (gyűjtésük 2099 korona volt) és az „Olajág" meg az „Örömhír" czímű egyesületi lapok számára előfizetők szerzésében segédkezett nagy buzgósággal és szép eredménnyel az egyesületnek. Az egyesület másik otthonában, a mosó- és vasalóintézettel kapcsolatos Cseléd-otthon-ban szintén serényen folyt a munka. Az Otthonban (Rózsa-u. 15.) 96 személy talált 6511 napon át szeretettel párosult otthont. Az intézet alkalmazottainak száma 18, a cseléd-növendékeké 8. A mosó-vasaló-intézet forgalmi bevétele 10,025 korona, kiadása közel 9000 korona. A Cseléd-otthon kiadása 4473 korona. A Cseléd-otthon is, épen mint a Diakonissza-otthon, sokat kiizd a kezdet nehézségeivel, különösen pedig azzal, hogy nincs saját helyisége, hogy a bérhelyisóge szűk, s hogy emiatt nem képes erőteljesebb fejlődésnek indulni. Az egyesület vezetősége e miatt két irányban is tervbe vette egy alkalmas nagyobb saját helyiség szerzését. Egyrészt Budapest székesfővárossal tárgyal ingyenes telek átengedése végett, másrészt meg azon van, hogy ha ez úton könnyű szerrel nem juthat megfelelő telekhez, akkor a maga megerőltetésével is minél előbb saját házat szerez, hogy abba a két intézetét czélszerűen elhelyezze és fejlődésüket biztosítsa. Az egyesület árva-nevelő munkája a mult évben szűkebb körre szorult, részint mert neveltjeinek egy része kenyérkeresethez jutott, részint mert egy párt jobb sorsra jutott anyjok visszavett. Mult évben csak két árvagyermeket neveltetett az egyesület. Kettőt Török-Szentmiklóson Kutas Bálint lelkész, egyet Mezőtúron Gergely Antal lelkész, négyet a pestmegyei Tasson Szép Etelka asszony felügyelete ós gondozása alatt. Árvák gondozására 1782 koronát költött az egyesület az 1904-dik esztendőben. Az egyesület a maga evangelizáló munkásságát nagy buzgósággal folytatta a mult esztendőben is. Erre a czélra szolgált irodalmilag a felnőtteknek Desseffy Emma titkár által szerkesztett Olajág és a gyermekek számára Fráter Eszter segédtitkár szerkesztésében kiadott Örömhír czímű két lapja az egyesületnek. Erre szolgáltak a székesfőváros különböző helyein az egyesület fiatalabb tagjai, diakonisszái által vezetett tiz vasárnapi (bibliai) iskola, melyeket ezernél több gyermek látogatott; a hetenként egyszeri (hétfőn cl. 4—6-ig) varró-órák, a melyek oly látogatottságnak örvendenek, hogy a Baldácsi-teremből a Lónyay-utczai főgimnázium dísztermébe kellett őket áthelyezni; erre a nagy népszerűségre emelkedett tea-esték, a melyek az esztendő téli felében, havonként rendesen egyszer belépő díj mellett afővárosi protestáns közönség színe-javát szokták összegyűjteni vallásos épülésre; erre az egyesületi vallásos esték, karácsonyi ünnepélyek és a szegények számára évenként egyszer-kétszer rendezett kávé-esték; végül az evangelizálás czéljára szolgálnak az adventtől húsvétig a Kálvin-téri templomban vasárnap esténként tartatni szokott istentiszteletek, a melyeket szintén a Lorántffy Zsuzsánna-egyesület lát el Sörös Béla misszionáriusa által. Mindezen munkákat az evangeliumi hit és szeretet melege hatja át. Nagyot lendült az egyesület szegény-gondozó munkássága a mult esztendőben. Egyrészt azáltal, hogy a fentebb említett diakonisszákban az egyesület megbíz-