Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-02-12 / 7. szám

szolgálhat a többi prot. egyházaknak. íme azt olvassuk, hogy Németországban az 1901—1903. években a miszsziói czélokra gyűlt adományokból az egyes tartományegyházakban fejenként esett minden egyháztagra: Wiirttembergben 2'93 márka, Lippe-Detmoldban 0'26 márka, a rajnai tartományban 217 márka, Westfaliában 21.3 márka, Bádenban 13'9 márka, Bajorországban 13'8 márka, Slesvig-Holsteinban 13 6 márka, Hannoverában O'IO márka, Pommerániában 8'8 márka, Hamburgban 7'8 márka, Hessenben 7'2 márka, a Szásztartományban és Anhaltban 7'1 márka, Hessen-Nassauban 6'3 márka, Posenben 6'2 márka, Keleti Poroszországban 0'5 márka, Mecklenburg-Sverinben 4'6 márka, Szászországban 4'5 márka, Brandenburgban 0'4 márka, Oldenburgban 0'3 márka, Lübeckben 2 6 márka, Brannsveigban 2'5 márka. Elszász-Lotharingia és Thüringia nincs megnevezve. Hát ezek emelő adatok, a melyek hangosan beszélnek német prot. testvéreink buzgóságáról. A würtembergi tartományegyház belső életéből közöljük a következőket: Az 1904. évben meghalt 13 működő lelkész, köztük 1 segédlelkész. Nyugalomba vonult 22, s ugyannanyi nyugalomba vonult lelkész meghalt. A működő lelkészek legidősbike ma 76 éves. Ujonan betöltetett 104 lelkészi állás, és pedig köztük a stuttgarti városi dékánság s 1 állás az udvari templomnál. Az első theol. gyakorlati vizsgát megállotta 39 kandidátus, s ugyancsak annyi a másodikat. A lelkészségre alkalmazható kandidátusok száma 117. Az önálló lelkészi állásokon alkalmazottak korának átlaga 31 "6 óv. Az összes megvizsgált kandidátusok száma 336. A tübingai tudományegyetem theol. fakultásán tanul 200 bennszülött theologus; 1904. jan. 1-én volt 195. Mint látjuk, a württembergi ev. tartományegyház területén még nem szólhatunk lelkészi hiányról. Maholnap nálunk sem fogunk róla panaszkodni. A német ev. tartományegyházak szorosabb tömörülésének, sőt birodalmi egyesítésének gondolata jelenleg élénken foglalkoztatja a német egyházi és theol. irodalmi köröket és orgánumokat egyaránt. Belső egyházi érdek és a római veszedelem indítja az ev. tartományegyházakat tömörülésre. Beyschlag hallei tanár volt annak idején az eszme egyik elsőrangú agilis harczosa és a porosz zsinaton is előkelő szószólója. Ez az egyesítés épen nem érinti a porosz uniót; élénkebb és szabadabb mozgolódást biztosít az egyházközségi életnek; szabadabb szervezeti és jogi életet nyújt a tartományegyházaknak ; biztosítja az egyház s a szabad, theol. tudomány egymáshoz való s egymást támogató viszonyát; elodázza a czezaropapisztikus bürokrácziát s a porosz főegyházi tanácsi hierarchiát; tág tért nyit az egyháznak a szocziális feladatok megoldására s szoros egységbe fűzi a német protestantizmust Rómával szemben. Szóval a német protestantizmus birodalmi egyesítése csak nyereség volna reá nézve belső és külső javait és bajait tekintve egyaránt. Kíváncsian várjuk és őszinte örömmel kisérjük a mozgalom további fejleményeit. Eperjes. Dr. Szlávik Mátyás. NEKROLOG. POOR JÓZSEF 1845—1905. Poór József született Torzsán, 1845. május 5-én. Középiskoláit Kecskeméten és Hódmezővásárhelyen, felső tanulmányait pedig Budapesten, Bécsben és Bázelben végezte. Hosszabb külföldi tanulmányút után Budapesten néhai Török Pál püspöknek volt kedvelt káplánja 1873-ig ; itt mint a ref. egyház tanítója is működött egy darabig, a midőn a gyönki ref. német egyház hívta meg lelkészéül. Itt 9 évig szolgált, és hogy ezen idő alatt ebben az anyagilag és lelkileg zilált egyházban miként működött, bizonyítja azon körülmény, hogy már mint szivaczi pap majdnem minden hónapban kapott egy levelet gyönki híveitől, melyben mindvégig hálás, szeretetteljes ragaszkodásuk felől biztosították. 1882-ben választotta meg őt az újszivaczi reform, egyház és itt működött haláláig. Ujszivaczon azelőtt sem külső, sem belső szervezett egyház nem volt. A politikai község intézte az egyházi dolgokat. Mennyit küzdött, mennyit fáradott; a rút hálátlanság és piszkos gúnyolódás czélpontjául kitéve, nem rettent vissza, hanem épített, gyarapított életének utolsó pillanatáig. Sohasem láttam embert ennyit dolgozni. De nem is volt nálánál boldogabb ember, mikor látta fáradozásának gyümölcseit. Ezekben pedig volt módja. Mint pap, csak egyházának élt. Nem volt az a csekélység, a rnely figyelmét elkerülte volna. A szószéken Krisztust prédikálta. Őt állította példányképiil hívei elé, gyönyörűen kifejtve a lelki ember előnyeit a testi ember fölött, úgy itt e földön, mint ama jobb hazában. Mint iskolaszéki elnök pedig páratlan ember volt. Egyháza veteményes kertjének tartotta az iskolát. Annak legkisebb szükségleteit is örömest fedezte. Midőn a kicsinyek ajkain a reggeli, vagy az esti énekek megszólaltak, ott állt az iskola mellett télen, nyáron, hideg és meleg időben. Midőn Ujszivaczra jött, iskoláinkban a magyar szó fehér holló volt; most a tannyelv, a hittant kivéve, tiszta magyar, a mi szintén az ő buzgóságának, hazaszeretetének gyümölcse, mert tanítóival karöltve járt az előítéletek leküzdésében. A 4-ik tanítói állást ő szervezte, javadalmazását időközben 150 koronával javíttatta. Két új, palotaszerű tanítólakást építtetett. A templomot tavaly 3000 koronával renováltatta. És ez mind úgyszólván az ő véréből került ki; mert a papi föld után — a tagosítás folytán — évenként 1400 fi'tot nyer az egyház. Mint családfő szeretetteljes férj, gondos apa volt. Fiai előkelő ügyvédek; egyetlen leánya, mint hajadon, fájdalomtól leverve siratja a jó apát, özvegye pedig a felejthetetlen, odaadó férjet. így élt ő közöttünk, szeretve és tisztelve minden-14