Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-07-10 / 28. szám

kisebb nagyságokról, hívják bár őket Schleiermachernek, Rothenak vagy Ritschl Albertnek. A korszellem, a melyben éltek, a nagy férfiak történelmi helyzetéből folyó eredmények és mindaz, a mi tartalom, íz és szín tekintetében személyiségüknek egyéni bélyegét viseli magán, kérlelhetetlenül eltűnnek az egymást követő korok változó hullámzásában. Csak az alapelvek, az ős, örök evangéliumból elvont új igazságok daczolnak a mulandóság törvényével, s mint a jövő fejlődés kovásza maradnak meg az elkövetkezendő generácziók számára. Schleiermacher hatása erősen meglátszik az ú. n. közvetítő theologián, a mely Halléban érte el Tholuck és Müller Gyula (Kögel ipa) idejében fénykorát. Ez az iskola irányította Kögel theol. gondolkozását. A vallási intellektualizmust, a mint azt pl. Theremin egyházi beszédeinek orthodox hátterében szemlélhetjük, a közvetítő theologia nem ismeri. Az előző koroknak tanrendszerét nagy tekintélynek tartja ugyan, de magasan fölébe helyezi a szentírást és hangsúlyozza abbeli szabadságát, hogy az igazság mértékéül az evangeliumi tant tekinthesse és ezt a mindenkori tudományos haladás rendelkezésre álló eszközeivel juttathassa kifejezésre. A közvetítő theologia tehát, mint neve is mutatja, békítő, egyesítő törekvés jellegével bír, minden élesebb konfesszionális keret nélkül, de mégis erős hajlandósággal a lutheri tanfelfogás és a vallási életnek lutheri ^ilvánulása iránt. Az a szigorú írásszerűség, a mely Kögel egyházi beszédeit jellemzi, a hallei theol. nevelés eredménye. Már első munkájában panaszkodik az evangeliumi keresztyéneknek ijesztő bibliai tájékozatlansága miatt. Ezen segíteni czélja a Péter apostol levele felett tartott beszédeknek. Munkáinak kiadását is ezzel indokolja. Egyházi beszédei egytől-egyig komoly írástanulmányok, mélyreható magyarázatai a textusnak. Ismeri a legnagyobb exegeták munkásságának eredményét, s nem egyszer ezeket szólaltatja meg. A szentírás elhanyagolása az ő szemében az igazság mellőzése. A bibliai tan erős és sérthetetlen gerinczéiil az az apostoli hitvallást tekinti. Mikor 1862-ben a brandenburgi nagy egyházi gyűlés alkalmával először beszélt nagyobb és kizárólag magas műveltségű hallgatóság előtt, beszéde végén — egyébként is nagy hajlandósággal viseltetve az egyházi démonstrácziók iránt — hogy a szót tett kövesse, felhívta a gyülekezetet a hiszekegy hangos elmondására. Ez volt az ő életének zászlója; az apostoli hitforma tételeinek hívő elfogadásában és gyakorlati megbizonyításában látta az örök üdvösségnek örök alapjait. Es ezzel a zászlóval kezében vezette az ő annyiszor és elemi erővel lelkesített hallgatóságát, a gyülekezetet, a hitetlen koreszmék elleni döntő háborúra. Jól mondottuk, hogy a gyülekezetet. Mert Kögel abban mindig igazat adott Schleiermachernek, hogy az evangelium hirdetője csak úgy munkálhat sikeresen, ha a hallgatókat nem tudatlan, pogány lelkületű tömegnek, hanem egy egységes keresztyén gyülekezetnek, tekinti, a hol az igehirdető mint testvér beszól a testvérekhez, mert a gyülekezet vallásos jelleme a tagokban élő keresztyén hitben jut kifejezésre. És csak a Kögel hatalmas egyénisége volt képes arra, hogy az ujságvágyó idegeneknek ezreit, kik vasárnaponként ott tolongtak kathedrája körül, ellenállhatatlan kötelékekkel fűzze össze, egyesítse őket az érzések világában ós kifejezésre juttassa általuk a gyülekezet evangeliumi princzipiumát. Thereminnél azt a sajátosságot látjuk, hogy a klaszszikus ékesszólás művészetét átvitte az egyházi beszédre és a prédikátor művészetét rhetorikának definiálta. Kögel is így gondolkozik, de meghaladja Theremint azzal a gondolattal, hogy a rhetorikai elemek csak oly mértékben érvényesülhetnek az evangeliumi predikáczióban, a mennyire ennek sajátos lényege azt megengedi. Mert nem rábeszélés, hanem meggyőzés és a meggyőződés folytonos táplálása és erősítése a czélja a predikácziónak. Kögelt egyszer a keresztyén ó-kor legnagyobb szónokával, Chrysostomussal1

hasonlították össze. És nem jogtalanul. Chrysostomus a prédikátor egyéniségének zsinórmértékéül az Istennek tetszés postulatumát állította fel. Kögel is állandóan az Úr szolgájának vallotta magát és egyedüli törekvése volt Istennek tetszeni. Az emberek tetszését még udvari fő-predikátor korában sem kereste Chrysostomus a prédikátortól annál nagyobb előkészületet kivánt, minél nagyobb az illető szellemi képessége. Kögel tudatában volt a saját szellemi nagyságának, de sohse becsülte önmagát mórtéken felül. És bár rögtönzéseiben is mester, mégis a legnagyobb gondot fordította egyházi beszédeinek részleges kidolgozására, úgy hogy azok alak és tartalom tekintetében a szép és erőteljesség elve minden követelményének tökéletesen megfelelnek. Megjelenése fejedelmi: magas, előkelő alak, szines, hajlékony és hatalmas organummal. Mint Theremin, ő is jól ismerte a fantázia szerepét a vallási tárgyak előterjesztése körében, de a jelképes beszéd kiszinezésébe nem annyira a képzelet csapongásával, mint inkább nyelvezetének poétikus szárnyalásával és hatalmas páthoszával bilincselte le hallgatóit. Molnár János, (Folyt, köv.) erzsébetfalvi ref. lelkész. TÁRCZA. A bábakeresztelés és Halas. II. Nem sokáig kellett várniok. Csakhamar ezután híre futamodott, hogy a váczi püspök készül meglátogatni az alföldi nagyobb helyeket, melyekben a reformátusok többségben vannak. A futó hírt nyomban követé Almásy Pál jász-kun főkapitány körlevele, melyben tudatván, hogy Mgs váczi püspök gr. Eszterházi Károly önnön személye szerint a maga Dioecesisét vizitálni fogja, meghagyja valamint a városi úgy minden helységek bíráinak, hogy a midőn titulált váczi püspök eő Exczellencziája említett vizitáczióval a városokra és falukra érkezend, a birák, esküdtek és közönségesen a lakosok eő Exczellencziájához és a vele levőkhöz — a mint azt felségesen uralkodó királyné-asszonyunk 1752 márcz. 23-án kiadott rendeletében keményen parancsolja — jó és kegyes keresztyénekhez illendő méltó veneráczióval, tisztelettel, engegelmességgel, teljes becsülettel és emberséges vendégszeretettel lenni igyekezzenek. A minden emberséggel és vendégszeretettel fogadásban a főkapitány előre gondoskodó utasítása nélkül sem lett volna hiány és fogyatkozás; ámde hogy az őszinte és minden tartózkodás nélküli is lehessen, annak 1 Chrysostomus (Aranyszájú szent János, a nép nyelvén " Alamizsnás János) konstantinápolyi pátriárka, a leghíresebb egyházi atyák és szónokok egyike, szül. 347 körül Antiochiában, meghalt 407. szept. 14-én. Egyházi beszédeiből (Homiliák) megjelent egynehány a „Vallási és Egyházi Tár" 1832. évfolyamában és a pesti növendékpapság ,,Munkálatai"-nak egyes köteteiben. Műveinek legjobb kiadása a Montfaucon-é (13 kötet 1718—38.). Életrajzát I. a pesti növendékpapság munkálatainak XIII. kötetében, tövábbá: Thierry — öreg J. „Aranszájú szent János és Eudoxia császárné". II. kiad. 1874. Az akadémia kiadása.