Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-07-03 / 27. szám

megemlékezett és beszámolt, még pedig akként, liogy ott circiter 300 pápista katholikus van. A jelentésben feltüntetett tekintélyes szám figyelmet keltett az Aulában, a mi aztán nem is maradt következmények nélkül. A konzisztóriumban elhatározták, hogy ezen ügyben körülményes vizsgálat tartassék, s annak kérdőpontjait is megállapították. A püspök annálfogva 1761 január 26-án utasítá a félegyházi esperest, hogy a majsai plebánust Halasra kiküldvén, ez 1-ször is készítsen az ott lakó pápistákról egy pontos névsort, melyben feltüntetve legyen azoknak neme, kora és állapota. 2-szor. Tudja meg, hogy nincsenek-e ott lutherek ? és ha vannak, mennyi a számuk, minő az állapotuk, s vájjon a helv. hitű predikáns nem szolgáltatja-e ki nekik a szakramentomokat? 3-szor. Járjon utána, hogy nem lappanganak-e ott apostaták, vagy olyanok, kik az igaz hittől elszakadtak, vagy olyanok is, a kik pápista szülőktől származtak, de eretnekségben lettek nevelve? 4-szer. Jelentse, hogy mily távolságra esik Halas Majsától úgy jó, mint rossz időben, és níncsenek-e környékén puszták, melyeken lelki gondozás nélkül élnek a pápisták, és azok circiter hányan vannak? 5-ször. A halasi pápisták minő szorgalommal és buzgósággal gyakorolják az istentiszteletet s nem akadnak-e közöttük, a kik alattomban a kálvinisták templomába szoktak járni? Szabó József plebánusnak az utasítás szerint személyesen kellett volna ezen kérdésekre összeszedni az adatokat, de ő jónak látta kivonni magát e dolog alól s kerülő úton tenni eleget a püspök kívánalmának. Február 15-én tehát levéllel kereste meg Halas város nemzetes biráit, melyben tudatja velük, hogy megértvén eő Exczellencziája, hogy Halas városában is — mint neki filiálisában — pápista katholikusok találkoznának: kemény parancsolatban kívánja tőle per absolute, hogy azokat is specifice számbavevén felklilclje. Mivel pedig kiki láthatja, hogy ezen dolog tőle személye szerint kitelhetetlen: annálfogva szeretettel kéri a nemzetes birákurakat, hogy a város érdemes nótáriusa által hovahamarább egy pontos speczifikácziót készíttessenek arról, hogy mily számmal vannak Halas városában a pápista katholikusok, nemkülönben a lutherek is, férfiak, asszonyok, leányok, gyermekek, kicsinytől fogva nagyig; a mit kérésére megcselekedvén, általa grácziát nyerendenek eŐ Exczellencziájától. Hogy pedig e dolog iránt legkisebb sinistra opiniót magukban ne formáljanak, tudatja azt is, hogy az összeírásnak semmi különös intencziója nincs, hanem mindenkor szokás volt az anyaszentegyházban, hogy kivált az új püspökök számszerint szokták megtudakolni Dioecesisök lélekszámát. * Az édeskés hangú levél nagy gondot és nyugtalanságot okozott Halas bíráinak. Mintha kígyó csípte volna meg őket, szisszentek föl, midőn olvasták, hogy az alig másfél évtizeddel ezelőtt telepített s gyülevész lakosságú Majsa falu plebánusa saját filiálisának mondja az egészen kálvinista s századokon át a kis-kunok egyik székhelyéül szolgált tekintélyes várost. Sértette őket ez a hírük-tudtuk nélkül filiává-tétel; de egyszersmind szeget is ütött fejükbe s arra szolgált, hogy minden biztosítás daczára sinistra opiniot formáljanak az összeírás intenczióját illetőleg. Nem volt ugyan az egész városban több két beszármazott és zsellérkedő pápistánál, de azért nem bízhatták s nem is bízták el magukat, mert hiszen nagyon jól tudták, hogy ezekben az időkben teljesen elég volt ennyi is a klérusnak, hogy beleköthessen az egészen protestáns községbe és megnyomorítsa azt. Szá* Dunám, egyházk. levéltára, H jegyű köteg. mos szomorú példa állott előttük arra nézve, hogy egy-két innét-onnét beszivárgó vagy czélzatosan előre letelepített pápistából összetákolt keskeny pallón miként próbálták becsúsztatni itt s vitték be amott a kálvinisták nyakára a plebánust ós pápista eklézsiát. Alig 7—8 esztendeje, hogy a Pestmegye által támogatott pozsonyi klarisszaapáczák kívánságára a helytartótanács elrendelte, hogy a czeglédi kálvinisták az általuk 200 éven át használt (a rendelet szerint uzurpált) templomot minden accessoriumai és appertinentiáival együtt a csak mostanában bejött egynémely pápistáknak reszignálják és czedálják. Nem akarták reszignálni, de kénytelenek voltak czedálni s az ezernyi-ezer őslakosság templom nélkül maradt. Még közelebb a foktőiek és patajiaktól akarta a kalocsai érsek néhány jött-ment kedveért elfoglalni az ősi templomot, s a szorongatott kálvinisták csak úgy vehették elejét a foglalásnak, hogy saját költségükön és erejükkel új templomot, paróchiát és iskolát erigáltak a pápista eklézsia számára. Ez idő szerint pedig Kisér, az egyetlen kálvinista hely a jászságban, és Karczag, a nagy-kunok székhelye védekezék minden erejével; amaz a jász-kun distriktusok magisztrátusa ellen, mely egy gyalázatos életűből pápistának megtért asszonynak, emez pedig a helytartótanács ellen, mely két sátoros czigány: Farkas Bandi és Jancsinak révén akará erőnek erejével beplántálni a pápista eklézsiát a tisztán kálvinista városba. * S midőn ekként látták hogy proximus ardet domus Ucalegonis: nem csuda ha félteni kezdték magukat, — s úgy vélekedvén, hogy az összeírás eszközöltetésével maguk csinálnak hidat az ellenségnek: egyátalában nem volt kedvök a majsai plebánus kérésének teljesítésével keresni eő Exczellencziája grácziáját. De másfelől féltek kedvét is .szegni s ezáltal magukra haragítani úgy őt mint általa eö Exczellencziáját. Félhettek is. Az 1731. évi Károly-féle resolutio, s még inkább Mária Teréziának ezt megerősítő 1742-dik évi rendelete egészen a róm. kath. esperesek felügyelete alá helyezvén a prédikátorokat: e körülmény s vele kapcsolatban azok a tömérdek tiltó és parancsoló rendeletek, melyek a keresztelést, egyházi épületek javí* Kisérről alább bővebben is lesz szó. Karczag város bírái éveken át bizonyítgaták, hogy náluk semmi szükség a plébános beállítására; ele nem használt semmit, mert az 1768-dik évben nem ugyan szükségből, hanem — mivel a prédikátorok egy halálra itélt rabot meglátogattak a siralomházban és elkísértek a vesztöhel}r

re** — büntetésül csakugyan beállították Illés Antal plébánost, bár — mint a história domusban maga megírta — a népes városban csak két híve akadt: egy kocsis ós szakácsné. Es épen ilyen czigány alapon épültek a templomok és kápolnák mindazon helyeken, hol a földesurak pártfogása vagy helyi kedvező körülmények folytán a reformátusok megmaradhattak ősi templomuk birtokában, mint p. o. Fóthon, Gyömrőn, Monoron, Várkonyon, Ócsán. Kunszentmiklóson és Nagy-Kőrösön. S ügyeimet érdemlő dolog, hogy míg a nyomatás ideje tartott' ezek a templomok többnyire üresen álltak; sőt az alatt még ott sem igen tudott a róm. katholiczizmus minden erőszakoskodások daczára is hódítani és terjeszkedni, hol a kálvinistaság prédikátor nélkül s egészen a plebánusok hatalma alatt állt és élt. Az 56 éven át árva váczhartyáni gyülekezet 1784-ben templomépítési s predikátor-tarthatási engedélyért folyamodván, könyörgő levelében azt mondja, hogy az egész községben nincs több pápista a plebánusnál és mesternél, még a harangozó is kálvinista. A mint azonban a protestánsoknak a vallási szabadság visszaadatott: a róm. kath. templomok kezdtek megtelni. A reformátusság nem fogyott ugyan, de annyival inkább szaporodott a pápistaság, s csak azok a helyek maradtak meg tisztán, hol pápista templom nem épült, mint p. o. Pócsmegyeren, Pándon, Gombán, Ó-Kécskén, Áporkán, Sziget-Szentmiklóson, Makádon, Laczházán, Szabadszálláson, Fülöpszálláson, Dömsödön, Szalkszentmártonon, Vecsén, Solton, Ordason, Bogyiszlón ós Szeremlén. ** Dunamelléki egyházkerület Ltára K. köteg 53—69. sz. alatti okmányok.