Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-12-18 / 51. szám

püspökök a köztársaság ellen a szószékről és pásztori leveleikben nyilvánosan izgassanak; sőt a franczia kormányt legélesebben támadó lapokat (pl. La Croix-t) anyagi segélyben részesítette. Mindenekfelett pedig azt veszi zokon a franczia kormány, liogy a Kúria az utóbbi időben csak a neki tetsző püspökök kinevezéséhez járult hozzá, de a köztársasági színezettel bíró jelöltek kinevezését rendszeresen megakasztja annyira, hogy tíz egyházmegyében már évek óta üres a püspöki szék. Mindezt teszi a Vatikán a konkordátum egyenes megsértésével vagy furfangos kijátszásával s a franczia nemzet megalázásával. A franczia kormány eme vádjaira X. Pius pápa utolsó allokucziójában következőleg válaszolt. Nem igaz a franczia kormány az a vádja, hogy a pápa a maga egyházi hatalmával visszaél s hogy a kinevezésre kijelölt püspököket instituálni vonakodnék; hanem az az igazság, hogy a franczia kormány lépi túl a jogkörét, mikor azt követeli, hogy a pápa a kinevezésre megjelölt összes püspököket minden ellenvetési jog nélkül egyszerre kinevezze. A pápa az őt megillető jogot az utolsó száz esztendőben csak a legritkább esetekben gyakorolta, s hogy a legutóbbi években e jogát gyakrabban érvényesítette, az abban leli magyarázatát, liogy a franczia kormány a legújabb időben gyakran nagyon radikálisan jár el az egyházi kérdésekben. Jóakarata bizonyságául X. Pius pápa most is kész arra, hogy a franczia kormány által megjelölt néhány püspök kinevezéséhez azonnal hozzájárul és őket instituálja. A püspökök feletti fegyelmi jog gyakorlása pedig a pápai széknek elidegeníthetetlen és megrövidítést nem tűrő joga. Combes miniszterelnököt ez a nyilatkozat nem elégítette ki. Mindent vagy semmit (Tout ou rien) mondotta a pápai allokuczióra. Mert ha igaz is, hogy a római Kúria mindenkor magának vindikálta a jogot, hogy disciplináris úton a püspököket felfügeszthesse vagy felmenthesse; de az is tény, hogy a konkordátum alapján e jogot a franczia kormány soha el nem ismerte. Ezért Combes benyújtotta az állam és egyház szétválasztását czélzó törvényjavaslatot, mely 25 §-ban magában foglalja az egyházi viszonyok rendezését, hogy a papokat és püspököket többé ne fizesse az állam (ez 40 milliót jelent), hogy az összes egyházi és vallási intézmények szigorú állami (sőt rendőri) felügyelet alá helyeztessenek, s általában hogy a római egyház minden szervei, intézményei és alkalmazottjai kénytelenek legyenek az állam legmesszebb menő szupremácziáját elismerni. A franczia kormány és a római egyház közötti kiélesedett viszály a franczia protestánsokat is érzékenyen, talán a legérzékenyebben sújtja. A Combes-féle törvényjavaslat ugyanis általában megtiltja az országos szervezkedést minden egyháznak s így a franczia kálvinista és lutheránus egyháznak is. Ezzel tehát a franczia protestáns egyházak felsőbb®testületi szervezetét, a zsinati egyházalkotmányt is összetöri. Ez az egyik veszedelem. Másik az, hogy a javaslat a két protestáns egyházat is megfosztja az eddig élvezett összes állami javadalmaktól, ami nagy dolog, mert Francziaországban az összes lelkészi fizetéseket és a theologiai fakultások fenntartási költségeit az állam fedezi. Épen azért a protestánsok felterjesztést intéztek a kormányhoz, hogy engedtessék meg nekik az országos szervezkedés és hagyassanak meg eddigi állami javadalmaikban. A Combes-féle törvényjavaslat sorsa nagyon bizonytalan. Magában a bizottságban, a melynek 17 kormánypárti és 16 ellenzéki tagja van, egyik novemberi ülésen az ellenzékiek leszavazták a javaslatot; de Combes ismét benyújtotta a kamarához, a melynek rendeletéből a bizottság újból tárgyalás alá vette azt. S mivel most a kormánypárti tagok vannak többségben, ezek letárgyalták és elfogadták a törvényjavaslatnak mind a 25 §-át; de a bizottság 16 ellenzéki tagja mindjárt a tárgyalás első napján, egy tiltakozó nyilatkozat felolvasása után, odahagyta az üléstermet s így a törvényjavaslat bizottsági előkészítése az ellenzék közreműködése nélkül történt. Ez a bizottsági tárgyalás is mutatja, hogy nem lesz könnyű dolog e törvényjavaslatból törvényt csinálni, mert ha a kamarában lesz is rá többség, kérdés, hogy a konzervatív irányú szenátus meg fogja-e azt szavazni ? ! Nekünk, őszintén megvallva, erős kételyünk van az iránt, hogy a franczia kormány és többség által legújabban követeit radikális egyházpolitika megtermi-e a kivánt jó gyümölcsöket, az állam és egyház közötti békességet? Az egyházüldözés, pedig Francziaországban most már valóságos egyházüldözés járja, rendesen ellenkezőt eredményez, mint a mit tervez. Vallási fanatikusokat és martirokat teremt az elnyomott egyháznak, mely leigázott helyzetében nem hogy békében maradna, de annál inkább, mert annál jogosabban és annál sikeresebben szítja az elégedetlenséget, az állammal való viszálykodást. Tartós békére vallási és egyházi kérdésekben csak a kölcsönös türelem és méltányosság vezet, ebből pedig most vajmi kevés mutatkozik mind a két fél részén. No de majd meglátjuk, hogy lesz, mint lesz továbbat? Váradi F. IRODALOM. Csendes Dalok czím alatt Singer és Wolfnernél (Budapest, Andrássy-út) újabb verskötet jelent meg Szabolcska Mihály tói, a magyar közönségnek ettől a kedvencz dalnokától. A Csendes Dalok három csoportra osztva: Áhítat-szeretet, Képek és Haza czím alá foglalva hitről és szeretetről, családról és hazáról mondanak egyszerű, de bájos, természetes és ép ezért édes dalokat. Szabolcska nem a hittelen realizmus, nem is a hazátlan nemzetköziség divatos lantosa. Nem ad semmit a forgó divatokra, nem nézi le a hitet, nem veti meg a gyöngéd szemérmet. Káromkodás, átok, üres pathosz, hivalgó láz és erkölcsi mezítelenség sehol sincs a dalaiban. De van igaz áhítat és csendes meleg szeretet. Szeretete és az eszményeknek, családnak és hazának, természetnek és erkölcsi világnak, s lelkesült szeretete az örök szeretetnek. Ezek ihletik szivét, ezek szépségét veszi lant-