Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-12-18 / 51. szám

Ezek közül az új vallástani kézikönyvvek közül akarunk most egyet bemutatni az olvasónak. A kézalatti tankönyvet a dunántúli egyházkerület pápai főgimnáziumában vallástanárként működő Lic. Rácz Kálmán készítette, a kinek neve nem ismeretlen az egyházi irodalomban. Tankönyvének 1-ső része a Hittant (1—43. l.);

második része az Erkölcstant (44—95. 1.) tárgyalja; a könyv függelékében a református Hitvallásokat és az Énekeskönyvet ismerteti (96—112. 1.). Hittanban és Erkölcstanban nem a kérdező-feleltető (kátés), hanem az egyfolytában közlő tanalakot használja a szerző. Lic. Rácz tankönyvének van néhány előnyös tulajdonsága. Ezek: az egyszerű és könnyen áttekinthető szerkezet, a tananyagnak — általában véve — helyes megválasztása, a megállható theologiai irányzat és az egészben véve folyékony s elég világos nyelv. De van számos fogyatkozása is, a melyeket szintén nem hallgathatunk el. Először a Hittanról szólva, szerkezeti hibája, hogy a hittani részt két szakaszra osztva, az 1-ső szakaszban Istenről, a 2-dik szakaszban az emberről tanít; de továbbmenőleg Jézussal és munkásságával, a Szentlélekkel és munkásságával, az egyházzal ésasírontúli élettel nem külön szakaszokban, hanem az emberről szóló 2-dik szakaszban foglalkozik. Ez a beosztás bántó aránytalanságot és kirívó logikátlanságot szül, mert a Jézusra, Szentlélekre, egyházra és sírontúli életre vonatkozó liitczikkelyek természetüknél fogva nem tartoznak az emberről szóló szakaszba. Tárgyilag véve a tananyagot, egészben véve elég jól válogatja meg; a lényegeseket fölveszi, a lényegteleneket mellőzi. De fogyatkozásai e tekintetben is vannak a könyvnek. Lényeges hibája, hogy a kegyelemből hit által való üdvözülés sarkalatos (főleg a református keresztyónségben sarkalatos) hitelvét meg sem említi, sőt a predestinácziót is csak egy aljegyzetben érinti. Aztán az sincs rendjén, hogy a keresztyén hit rövid foglalatját oly klasszikus tömörséggel és megközelítő teljességgel kifejező „Hiszekegy"-et sehol sem ismerteti. Belső és szerves hibája továbbá e tankönyvnek, hogy bár a Biblia és némileg a Hitvallás álláspontján áll, de azért az iránya és szelleme nem eléggé református keresztyén. Ezt főleg az bizonyítja, hogy Jézus megváltó és üdvözítő munkáját, a kegyelem, az újjászületés hitczikkelyeit nem eléggé domborítja ki, sőt a kegyelem általi üdvözülés sarkalatos hitelvét és a predestináczió liitczikkelyét (a mint fentebb már említettük) alig-alig érinti. Már pedig, tapasztalás bizonyítja, hogy a vallástanításban csak az erő és határozottság épít és termékenyít; a szintelenség, a szürkeség, a se hév- se hidegség közönyt és hitbeli erőtlenséget szül. Stílusa egészben véve elég folyékony, a magyarosság szempontjából sem esik kifogás alá. De szabatosság ós világosság tekintetében nem mindenütt állja meg a helyét. Pl. ez a mondat: „Az Isten létele a Hittanban olyan előfeltétel, a mely nélkül a vallásnak egyetlen alakja sem állhatna elő" (10. 1.) nem elég szabatos: mert az Isten létele a hitnek, a vallásnak nélkülözhetetlen előfeltétele. A világosság és könnyűség ellen is vét néha a szerző. Például csak az Istenről szóló szakaszt hozom fel, melynek az Isten lételét tárgyaló része, az argumentumok ismertetése oly nehézkes és elvont, hogy még egy tudós dogmatikában sem tanácsos ily elrontan bölcselkedni. Jóval sikerültebbnek tartjuk a tankönyv Erkölcstan részét. Itt a szerkezet is helyesebb, mert logikusabb. A rövid elvi részt a jóval terjedelmesebb alkalmazott rész követi, melynek fejezetei a következők : A) Kötelességek Isten iránt, B) Kötelességek magunk iránt, C) Kötelességek mások iránt (egyetemes felebaráti és alkalmazott felebaráti kötelességek). Egészen jó a tananyag megválasztása, mert tankönyvéből semmi lényegest ki nem hagyott és semmi feleslegessel azt túl nem terhelte szerző. Iránya, szelleme sem eshetik kifogás alá. Ellenkezőleg bizonyos emelkedettség és melegség ömlik el rajta, a mit a hittani részben nem igen észlelünk. Egy kis nehézkesség van ugyan az Erkölcstan elvi részében, de az a tárgy elvontabb természetéből következik, s meg kell vallanunk, hogy a hit ós erkölcs elvontabb részeit könynyeden, színesen megírni nem kis feladat. Annál több melegség, szinte lendületesség van az Erkölcstan alkalmazott részében; kitűnő pl. az egyházi kötelességek ismertetése, a belső és a külső misszió méltatása. Lényeges kifogásunk csak egy van az Erkölcstan ellen: miért nem vette be könyvébe a Tíz parancsolat és a Miatyánk magyarázatát is ? I Elismeréssel emeljük ki a könyv Függelék-ét, melyben egyházunk szimbolikus könyveit (Heidelbergi Káté és Helvét Hitvallás) és Énekeskönyvét gondosan és elég kimerítően ismerteti a szerző. Kissé részletesebben s kivált birálatilag azért foglalkoztunk ezzel a könyvecskével, mert a vallási tankönyvekre nagy súlyt vetünk, főleg a középiskolában. Leendő intelligencziánk vallás-erkölcsi nevelése evangéliomi lelkületének kialakítása forog itt szóban. Kifogásaink legnagyobb részét is az a törekvés sugalmazta, hogy minél jobb vallási kézikönyveket adjunk a tanuló ifjúság kezébe. Tudjuk, hogy a vallástanításnál a vallástanitó egyénisége a fődolog, mert az ő hívő lelkülete nyomódik be az ifjúság lelkébe; de azt is tapasztaltuk, hogy a jó tankönyv nagy segítség, elsőrendű segédeszköz a vallásos nevelő kezében. Ezért tehát nemcsak használható, de valóban kitűnő vallási tankönyvek előállítására kell törekednünk. A könyv külső kiállítása megfelelő, nyomása tiszta, kötése kielégítő, de az ára kissé borsos. —s.