Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-01-03 / 1. szám

megkülönböztető karaktert kölcsönöznek mind a tanításnak magának, mind mindazoknak, a kik azt, mint meggyőződésük szerint igazat, lelkökbe befogadták. Látom továbbá, mint vigasztaló tényt, hogy ez az önbeismerés nemcsak tétlen bűnbánat, hanem új életnek és erőnek forrása is arra nézve, hogy felnyitván a reformátorok porlepte kapcsos könyveit, olvassa, tanulja azokat és hozzáférhetőkké tegye mindeneknek. Mert nem elég, hogy e jellegzetes műveket csak egyes beavatottak, vagy épen a papok ismerjék. Ismerniök kell azokat az egyház összes tagjainak; mert nem egyes beavatottak, sem nem a papok alkotják az egyházat, hanem az összes hívek, s az egyház karakterének, mint pecsétnek, be kell vésve lennie minden egyháztag lelkébe, ha azt akarjuk, hogy kharaktere legyen az egyháznak és egyházi öntudatuk, hithűségük, áldozatkészségük a híveknek. Ennélfogva a legnagyobb örömmel üdvözlöm Kálvin : Institutiója magyar fordítását, és hálás elismeréssel adózom mindazoknak, a kik annak megjelenhetését elősegítették. Illesse elismerés legelső sorban néhai Szász Domokos püspököt, a ki még 1898-ban 2000 koronás alapítványt tett a Magy. Prot. írod. Társaságnál, azzal a rendeltetéssel, hogy az, mint forgótőke, theol. tankönyvek és tudományos theol. irodalmi művek kiadására, legelső sorban pedig Kálvin: Institutiója első kiadásának magyar nyelvre fordítására használtassék. Illesse elismerés magát a fordítót: Nagy Károlyt, a kolozsvári ref. theol. fakultás tanárát, a ki a fordítást szakavatottsággal, az eredeti szöveg klasszikus tömörségének nehézségeivel szerencsésen megkiizdve végezte és oly világos, minden mélységei mellett is könnyen olvasható magyar Institutiót adott kezünkbe, a- melyen alig-alig vehetjük csak észre, hogy nem egy eredetileg magyar nyelven írott, hanem fordított munkával van dolgunk. Ebben az érdemben, a fordítóval együtt osztoznak bizonyára a fordítás revideálói: dr. Bartók György püspök és Eröss Lajos debreczeni theol. akad. tanár is, a kik, a mint látszik, a legodaadóbb gonddal igyekeztek arra, hogy Kálvin klasszikus latinságú műve olyan érthető és szép magyarsággal szólaljon meg közöttünk, hogy necsak ne szégyenkezzünk miatta, de mintegy példaképen is állíthassuk minden fordító elé. S illesse elismerés Magy. Prot. Irodalmi Társaságunkat és annak vezetőit, hogy e becses munka megjelenését erkölcsi és anyagi támogatásukkal elősegítették. Luther három alapvető munkája után íme Kálvin: Institutiója Irodalmi Társaságunk kiadásában ! Drága ajándék mind a kettő protestáns tlieologiai irodalmunknak és a prot. nagyközönségnek! Hálás köszönettel vesszük Őket; de egyszersmind azzal a reménységgel is, hogy ezek csak első kötetei annak a becses könyvtárnak, a melyet Irodalmi Társaságunk a reformáczió kora alapvető műveiből össze fog állítani számunkra! A magyar Kálvin: Institutio, a melynek megjelenését üdvözlöm, nem olyan természetű munka, a melynek bírálatába vagy részletes ismertetésébe kellene bocsátkoznom. Bírálatot mondott a felett már 367 esztendő, a mikor szinte symbolikus tekintélyre emelte. Ismertetése pedig azokra nézve, a kik végig tanulmányozták az eredetit: felesleges; azokra;nézve pedig,fa kik még sohasem olvasták: nem szabad. Kálvin: Institutiójának nem ismertetésre van szüksége, hanem arra, hogy szorgalmas, odaadó áttanulmányozás mellett megismerje minden magyar kálvinista. Azért csupán a külső ismertetésre szorítkozom, a mikor megjegyzem, hogy a magyar nyelven megjelent Institutio a legelső, 1536-diki latin kiadásból fordíttatott, a mely alapját képezi annak az Institutiónak, a mely 1539-ben, 1543-ban, 1545-ben, 1550-ben, 1553-ban, 1554-ben ismét megjelenve és Kálvin által folytonosan bővíttetve és rendszeresebbé tétetve, az 1559-diki utolsó kiadásban érte el tökéletessége klasszikus fokát. Az Institutiónak a most megjelent magyar fordítása tehát tulajdonképen csak mintegy ötöde az 1559 diki és Szenczi Molnár Albert által 1624-ben lefordított Institutiónak. De ha csak egy ötöde is annak, mégis világosan mutatja a 27 éves Kálvin hatalmas szellemét és természetesen költi fel a vágyakozást bennünk, hogy megismerjük a teljes Institutiót is, a melyben ez a hatalmas szellem összes kincseit tárja elénk. A fordító egy előszót csatolt a munkához, a melyben a fordítás történetét ismerteti; majd pedig egy bevezetést ad, a mely az Institutio keletkezését, beosztását, tartalmát, az Institutio fejlődése történetét és az utolsó kiadás beosztását és tartalmát ismerteti. A bevezetés maga egy értékes tanulmány és nagyban elősegíti az egész munka áttekintését, megérthetését és könnyebb olvasását. Becses a fordítás függeléke is, a melyben a fordító egyfelől a tárgyalt kiválóbb tételek regestrumát adja, megjelölve nemcsak a magyar fordításnak, hanem az eredeti latin szövegnek és a Baum—-Kunitz—Reussféle latin kiadásnak is megfelelő lapszámait; másfelől pedig sorozatba állítja a munkában magyarázott, vagy legalább is idézett bibliai helyeket, jelölve ama lapokat is, a melyeken az illető bibliai helyek említtetnek. Végül, a fordítónak az előszóban foglalt amaz indítványát illetőleg, hogy a munka esetleges tiszta jövedelméből egy „Kálvin irodalmi alap" létesíttessék és abból az idők rendjén Kálvin művei, s legelső sorban az Institutio 1559-diki kiadása adassanak ki, csak azt jegyzem meg, hogy bár adná az Isten, hogy azt meg is valósíthassuk. Ehhez azonban az kell, hogy a jelen kiadásból olyan tiszta jövedelem halmozódjék össze, hogy a nagy czélnak legalább is magvát képezhesse. Ehhez megint az kellene, hogy ne legyen egyetlen lelkészi könyvtár s egyetlen intelligens kálvinista hajlók sem, a melyből Kálvinnak magyar nyelven megszólaltatott Institutiója hiányozzék. Szégyen is volna, ha hiányoznék ! Szentmártoni. BELFÖLD. A konvent és a prot. egyházak dotáeziója. A közös protestáns bizottság munkálata az 1848. évi XX. t.-czikk végrehajtása tárgyában. I. A közös bizottság memoranduma legelső sorban is azt a kijelentést teszi, hogy egyházaink az 1848: XX. t.-cz. 3. §-ában lefektetett azon elvet, a mely szerint minden törvényesen bevett egyház összes egyházi és iskolai szükségletei közálladalmi költségekből fedeztessenek, — nem kívánjuk betűszerinti értelemben végrehajtatni. Erre az elvi kijelentésre kötelez bennünket önkormányzatunk természete és a multak ismerete. Kívánságunk tehát csak az, hogy egyházi és iskolai szükségleteinknek csak azt a részét fedezze az állam, az országos költségvetés keretében megállapítandó dotáczióvab