Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-01-31 / 5. szám

semmi a lényeghez Francziaországnak az 1870-iki vatikáni zsinat óta szabadelvű gallikán múltjára kellett volna visszatérnie, s miután azt elmulasztotta;

klerikális és katonai uralomra törekszenek az egész vonalon. Azt is elmulasztották, hogy Francziaország jövendő üdvét a protestantizmusban lássák. így hát nem marad egyéb hátra, mint az államnak következetes elkülönitése az egyháztól, a miről pedig Gambetta kevésbbé kritikus napokban azt mondotta, hogy „az a vilűg végét jelentené." Végül a lelkes páter az istennek igazságosságára appellál, a mely győzedelmeskedni fog azokkal szemben, a kik szemeikkel nem látnak, bálványt vagy semmit sem imádnak, a kik nevével visszaélnek, őt szidalmazzák vagy róla hallgatnak, a midőn szólaniok kellene. Az idők jeleihez tartozik az is, hogy a roueni érsek a konkordátum felfüggesztését „az egyház legnagyobb kalamitásának" mondja, a melynek nyomában csak „anarchia" fakadhatna. Egyedül a konkordátumos államban s a pápa és a püspökök kánoni intézményeiben van Francziaország jövendő üdve és reménysége. Ügy látszik, hogy ez az egyházfejedelem keveset ád az egyháza szellemi erejére. Ezzel szemben Francziország ref. egyházában az egyház és az állam következetes elkülönítésére törekszenek, sőt a Revue Chrétienne már programmot is ád ez elkülönítésnek 10 éven belül való következetes keresztülvitelére. Félő azonban, hogy azoknak a liberális törekvéseknek véget fog vetni a Hyacinthe által annyira félelmetesnek jelzett „klerikális és katonai respublica." így hát forrongásban van a talaj a román országokban a| büszke pápás hierarchia lábai alatt, míg tudvalevőleg Wittenberga és Genf egy csendes városnak a képét mutatja. S azután az ultramontán történetírás szerint mégis Luther és a reformáczió volna „a forradalom." Ez is egyike Róma nagyszámú „történeti hazugságainak." Eperjes. Dr. Szldvik Mátyás. IRODALOM. ** Az állatok világa. Brehm e nagy művének magyar átdolgozásából Chernel István szerkesztésében és a Légrády Testvérek kiadásában megjelent a 118. és 119-dik füzet, melyekben az ölyv és sólyom-féle madarakról van szó. A szöveget szép képek díszítik, a 118. füzetet színes műmelléklet ékesíti, mely a szakállas saskeselyűt ábrázolja. A 119. füzethez az afrikai sasokat ábrázoló műlap van mellékelve. A füzetek ára 80—80 fillér. ** Az Ókori Lexikonnak a Franklin-Társulat kiadásában és Pecz Vilmos szerkesztésében megjelent a 31-ik füzete, mely a munka II. kötetének 49—52-ik íveit foglalja magában. A Servatortól Sphinxíg terjedő czikkek közül kiemeljük a Servii, Sibylla, Sicilia, Silenus, Silvanus, Sirenes, Sisyphus, Solarium, Solon, Sophocles, Sparta, Sphinx czímü, nagyobb kiterjedésűeket, továbbá a Secambria, Sirmium, Siscia, Sopianae czímű hungarikumokat. A füzetet 12 ábra díszíti, melyek közül kettő (738. Silenus, borostyán. Nemzeti Múzeum, Budapest. 789. Silvanus, relief. Budapest, Aquincumi Múzeum) hungarikum. A füzet ára 1 korona. ** Olcsó könyvtár. A Gyulai Pál szerkesztésében megjelenő Olcsó könyvtár két legutolsó füzete kii lön figyelmet érdemel. Az elsőben (1308/9. szám) Deák Ferencz élet- és jellemrajzát kapjuk, még pedig Pulszky Ferencz tollából. Sokan és sokat írtak már Deákról, de olyan közvetlenül és szellemesen még senki sem, mint Pulszky Ferencz, a ki nagyon jól ismerte Deákot. S épen mivel oly nagyon ismerte, el is tudta lesni mindama jellemvonásokat, melyek a kiváló státusférfi egyéniségét alkották. Ezért ez a füzet nagyon becses és érdekes olvasmány. — A második füzet (1310—1313. szám) Shakespeare leghíresebb és legkedveltebb tragédiáját, a „Romeo és Julíá"-1 adja, Szász Károly jeles fordításában. Ez a fordítás, mely már évtizedek óta egyik legvonzóbb műsordarabja a Nemzeti Színháznak, nem hullatta el az eredetinek gyöngyeit és minden tekintetben méltó tolmácsolása a brit szellemóriás örökbecsű alkotásának. — Az „Olcsó Könyvtár"-t a Franklin-Társulat adja ki, s egy-egy szám ára 20 fillér. ** Homokba írt mesék. Nógrádi László, ez a poétalelkű fiatal író, már a harmadik kis kötetben adja ki azokat a gyönyörű képeket és rajzokat, melyekben az örökszép természetet ismerteti, illetőleg leírja úgy, a hogy ő látja. Leírásait olvasva, megelevenedni látjuk képzeletünkben az erdőt, a mezőt, rétet, zsombékot, ezernyi apróbb-nagyobb lakóival; látjuk a kis természet életét, nyüzsgését, harczát a létért, küzdelmes, viszontagságos sorsát, apró szenvedéseit és örömeit. A füzetben tíz szép leírás van. A „Vasárnapi könyvtáriban jelent meg (39. sz.), s a Franklin-Társulat adta ki; az ára fűzve 40 fillér. ** A nádasban. A modern orosz írói gárda egyik legjelesebb tagja, Karazin Nikolajevics Nikolaj, fölötte érdekes ós izgató regényt írt ezen a czímen. Az orosz birodalom ázsiai birtokain játszik a regény cselekménye, a mely úgy a meseszövés tökéletességére, mint a színes és érdekes keretre nézve nagyon hasonlít a Gogol Miklós méltán híres regényeihez. A boldogtalan Natasa és a még boldogtalanabb Petyó szerelmi története, bár a lélektani rajz megkapóan szép és igaz, voltaképen háttérbe szorul ama reális, nagy írói talentummal kidolgozott részletek mellett, amelyek meglepő hűséggel festik az orosz katonatisztek kalandos, különös életmódját e barbár vidékeken. A tigrisvadászat leírása egymagában ismestermű; oly izgató, hogy az olvasó a végét se bírja bevárni, hanem előre lapoz, hogy az eredményt megtudja, s csak aztán kezdi újra megint, hogy teljes egészében élvezze a színes, festői képet. Fölötte érdekes a tatárok életmódjának a rajza is. Az író alkjai oly elevenek, oly erős jellemző talentummal vannak megalkotva, kidomborítva, hogy szinte látjuk őket s el tudjuk képzelni, hogy milyenek. A kötetet igen szép és sikerült eredeti illusztrácziók díszítik. A könyvet Ambrozovics Dezső fordította magyarra igen szépen, s a Franklin Társulat adta ki. Az ára fűzve 2 kor. 50 fillér. ** Énekek, dalok. Gyűjtemény ev. ref. egyházi énekkarok számára. II. kiadás. Szerkesztette Hodossy Béla, sárospataki áll. tanítóképző tanár. Sárospatak, kiadja Trócsányi Bertalan, ára fűzve 2 korona. — Az egyháziasság némi lendülésének bizonyságául évről-évre szaporodik az egyházi énekkarok száma, kivált a református egyházban. A már meglevő énekkarok támogatására és újak alakulásának elősegítésére bocsátotta közre szerző ezeket az énekeket és dalokat, melyeket tíz év alatt, mint a sárospataki református énekkar veze-