Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-11-20 / 47. szám

mint legfelső apostoli rend még nem volt ; sőt Jeromosig jóformán feledésbe ment az is, hogy az episkopus név az apostoli korszakban kisebb jelentőségű volt. Annyira eltöltötte az emberek lelkét az egyház egységének eszméje, a mely a püspöki rendszerben nyert kialakulást, hogy minden egyházi atyának főtörekvése oda irányult: kimutatni minden helyen az apostoli successiót az egymást követő püspökökben. B. Papp István. BELFÖLD. A református zsinat ülései. A magyar református egyház törvényhozó zsinata f. hó 10-én kezdte meg üléseit Budapesten. A megnyitás, külső lefolyásában, a palástos lelkészi tagok méltóságos seregével és a világi tagok ragyogó díszmagyar ruháival, impozáns képet nyújtott. Erő, méltóság, komolyság tükröződött vissza a Kálvin-téri templomban délelőtt 10 órakor tartott ünnepélyes istentiszteletről és a nyomban ezután, ugyanott megtartott megnyitó ülésről. Látva ezt a magyar őserőt, testben és lélekben, s látva a méltóságos komolyságot, önkéntelenül tolult fel lelkünkben a gondolat: ha ez mind nem csupán külsőség, hanem a hithűsógnek, áldozatkészségnek, a lelkeket foglalkoztató nagy eszméknek kifejeződése is volna és mint élő és ható erő érvényesülne egyházunk törvényhozásában, a nagy feladatok megoldásában, hit- és erkölcsi életünk újjáalakításában, mennyire mássá lenne a képe egész egyházi életünknek, mint a milyen mostan! Vájjon a megkezdett zsinat, munkáiban, alkotásaiban megfelel-e annak a reménységnek s égő váradalomnak, a mely ebben az önkéntelenül felt<>lult gondolatban foglaltatik? Vájjon lesz-e zsinatunknak olyan hatása, mely egyházunk jelenlegi, elég szomorú helyzetében gyökeres átalakításokat fog létrehozni ? Vájjon támad-e annak nyomában új élet ós tevékenység, a mely felszűlje egyházunkat, nemcsak a törvényeknek a változott viszonyokhoz való bölcs alkalmazásában, hanem a belső életnek is oly mérvű és oly természetű átalakításában, a mely mellett egyházunk felemelkedését és felvirágozását remélhetjük V E kérdésekre a zsinat végzendő dolgai lesznek hivatva megadni a feleletet. A tárgysorozaton több olyan ügy szerepel (lelkészi nyugdíjintézet, diakonia-ügy, egységes liturgia, a lelkészek teendőinek megállapítása, a vadházasságok elleni küzdelem), a melyeknek bölcs elintézése sok tekintetben új irányt mutatna egyházi életünknek. De ezek mellett, megvalljuk, sok oly fontos kérdésnek látjuk mellőzését, a melyek pedig immár égetoek s a melyekben a zsinat irányító szavát szerettük volna hallani. Hogy többet ne említsünk, nincs tárgysorozatra tűzve sem a belmisszió, sem a magyar biblia-kiadás és terjesztés, sem a Kálvin János emlékét megörökítő Caivineum, sem a protestáns sajtó, sem egyházunknak a szocziális élethez és tevékenységéhez való viszonyának kérdése. Mindezek pedig a legújabb kor kérdései, a melyek feleletre várnának. De a felelet, úgy látszik, elmarad — és ennek következtében félő, hogy egyházunk is elmarad a haladó kortól. Pedig annak az egyháznak, a melynek alapelve: „Ecclesia^; semper reformari debet", ez az elmaradás halálos veszedelem, mert kizárja azon tényezők közül, a melyeket nélkülözhetetleneknek ítél mind az állami, mind a valláserkölcsi élet. Az a hangulat tehát, mely lelkünket a zsinati tárgysorozat láttára elfoglalja, nem a legörvendetesebb, sőt az öröm helyett inkább szomorúságra hajlik. De bár adna a kegyelemnek Istene olyan lelket zsinatunkba, a mely annak munkálkodását oly eredményűvé tenné, hogy az aggódó és szorongó érzés örömmé, boldog megelégedéssé változnék át szívünkben és egész egyházunkban! A megnyitó istentiszteleten Kun Bertalan tiszáninneni püspök mondott buzgó, segedelemkérő imádságot, Antal Gábor dunántúli püspök pedig egyházi beszédet Efez. 4:14, 15. versei alapján. A tartalmas beszéd evangéliumi egyházunk felvirágzásának alapjait mutatta fel: 1. az Isten igéjében kijelentett és egyházunk tanaiban kifejezésre jutott örök igazságok erejében, 2. ezen örök igazságoknak egyházunk által a gyakorlati életbe minél nagyobb mértékben való bevitelében, 3. híveinknek egyházunkhoz, mint ez igazságok ápolójához ós terjesztőjéhez való erős ragaszkodásában. Az istentisztelet végeztével azonnal megkezdődött a zsinat első ülése a Kálvin-téri templomban. Az elnöki székeket, mint hivatalukra nézve legidősebbek, Kun Bertalan tiszáninneni püspök és báró Bánffy Dezső erdélyi főgondnok foglalták el. Báró Bánffy Dezső szívélyes szavakkal üdvözölvén a zsinat tagjait, a törvény 71. §-a értelmében kijelölte a zsinat legfiatalabb tagjai közül a körjegyzőket Nagy Károly kolozsvári theologiai tanár, dr. Balthazár Dezső esperes, dr. Tóth János és dr. Sebess Dénes személyében; a jegyzőkönyv vezetésére pedig Nagy Károlyt kérte fel. A további teendők megtételéhez a zsinat megtarthatására vonatkozó királyi engedély kihirdetése lévén szükséges, báró Bánffy felhívta Sass Béla konventi jegyzőt az erre vonatkozó kultuszminiszteri átirat felolvasására. A legfelső királyi engedélyből örömmel értesültünk a felől, hogy ő Felsége ismét nem tartotta szükségesnek érvényesíteni a királyi biztos kikiildhetésére vonatkozó jogát. Erre a bizalomra, hazaszeretete, királyhűsége által rászolgált ugyan egyházunk mindenha, de annak királyi elismerése mégis jólesik s ösztönző erővel hat, hogy hazaszeretetünknek, hűségünknek a jövőben is fényes bizonyságait adni törekedjünk. A zsinat tartási engedély kihirdetésén kívül, a torvény értelmében, még csak egyetlen tárgya volt az első, alakuló ülésnek: a zsinati képviselői megbizó-levelek bemutatása, Ez meg is történt kerületenként. Ennek megtörténte után a másnapi ülés napirendjére a verifikálóbizottságnak a niegbizó-levelekrol szóló jelentése, a további alakulás, az evang. egyház üdvözlő küldöttségének és dr. Mathews úrnak, a presbiteri világszövetség titkárának fogadása tűzetvén ki, az iílés bezáratott. A nov. 1 l-dil<i ülést a zsinat már a budapesti ügyvédi kamarának Szeniere-utczai épületében tartotta meg. Az ügyvédi kamara szívességéért, a mellyel nagytermét és egyéb helyiségeit átengedte zsinatunk megtarthatására, köszönettel tartozunk ; de megvalljuk, a helyiség megválasztását épen nem tartjuk szerencsésnek. Nem tartjuk első sorban azért, mivel a központtól messze esik. De ez még a kisebb baj. Nagyobb baj másodszor az, hogy a terem, bár díszes, de igen szűk a zsinat számára.'; Maguk a zsinati tagok is csak összezsúfolva férnek el bele, az érdeklődő közönség és laptudósítók számára pedig épen nincs hely benne Csupán ennek a körülménynek tulajdonítjuk a terem ajtaj; ira kiirt ama tilalmat, a mely szerint a tanácskozó terembe való belépés csupán zsinati tagoknak van megengedve, s nem gondolunk arra, hogy a zsinat el akarna zárkózni a nyilvánosság elől. És tényleg, a roszul választott helyiség