Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1904-11-13 / 46. szám
akkor, midőn e fenyegető veszedelem terjedőben volt. Jeruzsálem pusztulásával az egyház központja romba dőlt; égetően szükség volt, hogy a különböző elemekből álló keresztyénség szétzüllését megakadályozzák; valaminő hathatós intézkedésre, a mely Krisztus egyházának egységét megóvja. Mert a keresztyénség eddig elkülönített gyülekezetekből állott, a köztük való kapcsolatot, a közös hiten kívül csak az apostolok és ezek megbízottai tartották fenn; külső szerves egyesülés közöttök nem volt. így jött létre a katholikus egyház, és az ennek egységét legjobban kifejező püspöki rend; a testületi kormányformából így lett monarchia. Szerinte János apostol Kis-Ázsiában volt ezen új rendnek kezdeményezője és létesítője, minthogy Kis-Ázsia volt Jeruzsálem pusztulása után az ő és más apostolok lakóhőlye. János mondja Rothc, építette ki, tetőzte be az egyház spekulatív theologiáját. 0 építette ki az egyház külső alkotmányát is. Eusebius feljegyzésére (III. 1.) alapítja első sorban ezen állítását, a mely szerint, midőn Jakab, Eusebius szerint az első jeruzsálemi püspök, megöletett és Jeruzsálem elesett, a még élő apostolok összejöttek és egyakarattal Simeont, Clopos fiát ültették a püspöki székbe. Ugyanezen összejövetel alkalmával nemcsak ezen egy püspöki szék betöltéséről gondoskodtak, hanem az apostolok felosztották maguk között a világot és Eusebius szerint (III. 1.) akkor „Ázsia Jánosnak jutott". A másik dolog, mire állítását alapítja, római Kelemen levele (44 §.). a mely azt mondja: „az apostolok, miután minden egyházban rendeltek — xa-céaiTjaav — presbitereket ós előre látva a keletkező viszályokat, elrendelték, hogy ha elalusznak, más méltó férfiak vegyék át szolgálatukat". Mindez megerősíti, mondja Rothe, azon következtetést, hogy mindjárt Jeruzsálem pusztulása után összejöttek az apostolok és főbb emberek és megállapították a püspöki rendet, mint az egyház egységének, a különböző gyülekezetek közötti szoros kapcsolatnak legjobb biztosítékát. Az új rend tehát e szerint egy apostoli dekretum folytán állott volna elő; de az egész hipothezis ingatag alapon nyugszik, mert magánál római Kelemennél, kire hivatkozik, a presbiter és episzkopus még szinonim név, s neki e levélben az a czélja, hogy a presbiteri tisztséget úgy tüntesse fel, mint a mely az apostolok által lőn felállítva. Az „ők elalusznak" alatt nem az apostolok, hanem a presbiterek értendők. De nem is lehet elgondolni, hogy ilyen gyökeres átalakulás egyszerre, egyetlen dekretum folytán történhetett volna. De abban igaza van ezen hipothezisnek, hogy Jakab, az Úrnak testvére, volt ott a jeruzsálemi anyaegyházban a presbiterek közül kiemelkedő episzkopus tipusa, különleges helyzeténél, tekintélyénél és nagy buzgalmánál fogva. Abban is igaza van, hogy a püspöki intézmény létesítésére azon külső körülmények szolgáltak indító okul, a melyeket felsorol. Mert hiszen Hyeronimus jegyezte már meg Titus I. o-re vonatkozó magyarázatában : „mielőtt az ördög mesterkedése folytán pártoskodások még nem voltak, az egyházakat presbiterek kormányozták, de mihelyt az emberek azokat, a kik megkeresztelték, nem Krisztusénak, hanem a maguk tulajdonának tartották, el lőn határozva mindenütt, hogy a vének közül választva, egy a többiek fölé helyeztessék, hogy az egyház feletti gondoskodás ő reá háramoljon és az eretnekség magva eltávolíttassék"; más megjegyzése : „midőn azután egy presbiteri választottak, a ki a többinek feje legyen, ezt az eretnekség elleni orvoslásul tették, hogy ne mindenki vonhassa magához és szagassa meg Krisztus egyházát". B. Papp István. BELFÖLD. Naplójegyzetek. — Emlékezés a M. P. I. T. újvidéki vándorgyűlésére. — Mindezeknek utána (bár naplóm hosszabbra terjedt, mint számítottam : szerkesztő barátom engedelmével) legyen szabad még függelékül idecsatolnom az újvidéki vándorgyűlésen résztvettek (ha nem is teljes) névsorát, az általam eddig követett mód szerint, a következőkben. Mind a nyolcz vándorgyűlésen jelen voltak: Hegedűs Sándor elnök, Szőts Farkas titkár, Földváry László váczhartyáni, Lévay Lajos sárkeresztúri, Varga László alsó-némedi lelkészek, dr. Masznyik Endre és Stromp László pozsonyi ev. theol. tanárok. — Hét vándorgyűlésen vettek részt (beleértve természetesen az újvidékit is) : Szikszai Zoltán máramarosszigeti lelkész és esperes és Szemes László szentjánosi lelkész. — Hat vándorgyűlésen vettek részt a következők: Antal Gábor püspök, Zsilinszky Mihály államtitkár, Szilasgy Aladár közigazgatási biró, Benkő István rákospalotai, Gecsei Péter tarczali, Paikoss Endre beszteri lelkészek, Soltész Farkas nyug. leik. Debreczenből, Vargha József szikszói leik., Benke István sepsiszentgyörgyi tanár, Székely József budapesti vallástanár, Raft'ay Sándor, dr. Szlávik Mátyás eperjesi evang., dr. Tüdős István sárospataki ref. theol. tanárok és Szundy Károly Budapestről. Ot vándorgyűlésen voltak: Mády Lajos pesti esperes, Deák Lajos kir. tanácsos Marosvásárhelyről, Gergely Antal mezőtúri, Sörös Béla bpesti gyűjtőfogházi, Szabolcska Mihály temesvári lelkészek, Vékony Sándor mezőtúri vallástanár és Földváry Ilonka k. a. — Négy vándorgyűlésen vettek részt: Sütő Kálmán esperes, Fekete Gyula nagykikindai, dr. Márk Ferencz okányi, Órás Kálmán ondi, B. Papp István újsóvéi, Somogyi Lajos békéssámsoni, Szabó Lajos nyírbátori, Szobonya István györkei lelkészek ; dr. Ántal Géza, Thúry Etele pápai, Nóvák Lajos sárospataki theol. tanárok, Bernáth Lajos halasi főgimn. tanár, Marikovszky Menyhért máramarosszigeti nyug. leányisk. igazgató, dr. Kiss Károly ügyvéd és Benda Jenő Budapestről. — Három vándorgyűlésen voltak jelen: Biberauer Richárd bpest-bethesdai, Csekey István szolnoki, Farkas György abauj-szinai, Kádár Lajos nagykanizsai, Mészáros János kecskeméti, Murányi János bálványosi, Ráczkevi Károly aszalói, Szabó Aladár apagyi, Tótfalussy József marosvásárhelyi, Zih Sándor berettyó-újfalui lelkészek, Forgács Gyula bpesti vallástanár, Gamauf György eperjesi tanítókép. igazgató, dr. Gergely György és dr. Papp Tibor máramarosszigeti jogtanárok. Csak két vándorgyűlésen voltak: Baksay Sándor