Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-11-06 / 45. szám

(lőtte ki. A bizottság előadója Nóvák Lajos lesz. A liturgiatervezet készítésénél a következő négy alapelvet állította fel a konvent: 1. a liturgia alaki tekintetben legyen teljesen egységes, tartalmi tekintetben azonban csak részlegesen; 2. a lelkész szabadsága csak olyan részeknél kötendő meg, a hol azt az egyházi törvény és a hitvallás világosan előírja; 3. az egységesítés történelmi alapon, az évszázados gyakorlat tigyelembe vételével történjék ; 4. a specziális helyi szokások mellőzendők. Ugyanerre a bizottságra bízta a konvent a lelkészi munkakör egységes kijelölésére vonatkozó tervezet előkészítését is. A közjogi szakbizottság jelentését hallgatta meg ezután a konvent s elhatározta, hogy a kerületek által felterjesztett néhány sérelmes ügyben felír a kormányhoz, kérve azok orvoslását. Vógiil JRadácsi György referálta a theologiai és jogakadémiai tanárok javadalmazásának az államiakéval egyenlővé tételére vonatkozó kerületi felterjesztéseket. Miután azonban még nem minden intézetre vonatkozólag történtek meg a számítások, és a melyek beterjesztettek, azok is különböző alapokon történtek, a konvent elhatározta, hogy egy normál költségvetési minta alapján újra bekéri a szükséges adatokat. A tiszántúli egyházkerület ezzel az ügygyei kapcsolatban felterjesztette a debreczeni bölcsészeti fakultás szükségleti kimutatását is. A konvent azonban ezt különválasztotta a már meglevő akadémiák szükségletének ügyétől s annak teljesen független kidolgozását rendelte el. Ezzel végzett is a konvent s ülésezéseit 29-én délben, Kun Bertalan hálaadó imádságával berekesztette. Referens. Naplójegyzetek. — Emlékezés a M. P. I. T. újvidéki vándorgyűlésére. — II. Az istentiszteletről hosszú és nagy csoportokban vonultunk át a nem messze levő evangelikus templomba, a díszqyülésre. A reformátusokénál kisebb, de egyébként csinos istenháza ez, melynek oltára előtt az elnökség tagjai s a felolvasók, jobbról-balról a Társaság előkelőbb tagjai és a hölgyek foglaltak helyet, míg a templom hajóját a többi tagok s az érdeklődő közönség töltötték be. Az üdvözlések sorát Belohorszky Gábor, az újvidéki evangélikusok lelkésze és bácsszerémi főesperes nyitotta meg, mélyen járó, tartalmas és lendületes beszéddel. Utánna Molnár Hugó, az újvidéki ref. gyülekezet érdemes lelkésze szólt röviden és szépen egyházközsége nevében, mely, mint mondá, az utóbbi húsz év alatt épen megkétszereződött s ma már mintegy 3000 hívőt táplál kebelén. Szabó Péter esperes az alsóbaranya-bácsi ref. egyházmegye nevében köszöntötte pár meleg, magyaros szóval a díszgyűlést. Erre világi elnökünk, Hegedűs Sándor emelkedett szólásra, hogy megköszönje az üdvözleteket, s mint mindig, ezúttal is eszmékben gazdag, buzdító beszédet intézzen a gyülekezethez. „Volt idő — mondá a többek közt, — mikor a magyar protestánsok dogmáik, vagy legalább szertartásaik egyeztetésében keresgéltek egyesületi erőt, de sikertelenül; most a helyzet és a kor követelménye az, hogy ilyen meddő feladatokkal ne foglalnozzunk, de meghagyva az egyházak dogmatikai sajátságait és szervezeti autonómiáját, a humanizmus és társadalmi feladatok, a tudományos és jótékony intézmények és intézetek erőteljes fejlesztésében, a protestáns felvilágosodott szellem bővítésében és terjesztésében való közreműködésben keressük az erőt, az egységet. . . Ez a mi irodalmi társulatunk 15 év óta ennek a feladatnak szentelte csekély ereje daczára a működését, úgy a központban, mint a perifériákon, úgy a holt betűkkel, mint az életbe kilépve, városról-városra, vidókről-vidékre vándorolva." — E szónoki hévtől is erőtől áthatott beszéd bizonyára sok szivet melegített föl és termékenyített meg. Ugyanezt mondhatjuk a következő felolvasásról is, melyet &zilassy Aladár, ez az .egyházias tevékenységéről széles körökben ismert világi férfiú tartott „Az ifjúság keresztyén gondozásáról". Egész előadásból gyengéd szeretet, igazi vallásosság, valami jóleső melegség s itt-ott valódi megindultság érzett ki, különösen midőn arról szólott, hogy „a szülők élő hitének tettekben nyilvánulása bármely szép beszédnél nagyobb, sokszor elévülhetlen hatást gyakorol a gyermekre. Özvegy anyámnak nagy megpróbáltatások közt mutatott törhetlen hite, szeretete Isten iránt, feltétlen bizalma segítségébe, félszázadon át hűségesen kisér és az élet küzdelmeiben mindig erősített." — A szépen, alaposan és meggyőzőleg fejtegetett théma valóban nagyon időszerű, és igen kívánatos volna, ha az elhangzott eszmék egyháztársadalmunk mindenik körében kellő visszhangra találnának. Nagy érdeklődés várta és kisérte a következő felolvasónak, Szabolcsica Mihály, kedvelt papi költőnknek fellépését és előadását. Négy igen szép, megható költeményét adta elő, melyek általános tetszést arattak s igen zajos hatást keltettek. Hogy mennyire kedvencz költőnkké lett Szabolcska Mihály, tapasztalhatta ezúttal is, midőn a közönség a következő felolvasás végeztével újból hallani akarta őt s másodszor is fokozott lelki élvezettel hallotta tőle „Az örök szép" czímű, igazán remek költemény elszavalását. Meg is lőn érte a jutalom a felhangzott tapsviharban s a közebéd alkalmával személye iránt megnyilvánult igen rokonszenves ováczióban. Még egy érdekes és komoly figyelmet érdemlő tárgya volt a díszgyűlésnek : Bernát István jeles közgazdasági írónak értekezése ,.Az egyház szocziális feladatairól", melyet a szerző távollétében csekélységem volt szerencsés, bár csak szemelvényekben, felolvashatni. Szintén nagyon aktuális tárgy, s méltó, hogy újból és újból átolvasgassuk ez igazán mélyen járó, magvas tanulmányt ; sőt hogy annak hatása alatt tettre is buzduljunk immár s kövessük a külföldi protestáns egyházakat a társadalmi tevékenység terén is, vagyis mint szerző mondja: „Luther és Kálvin nyomaiba lépve, gondolnunk kell a világi dolgokkal is, melyektől a hívek boldogsága függ". Ezzel a felolvasással végződött volna a díszgyűlés, de, mint einlítém, a közönség nem tudván betelni a Szabolcska verseivel, ezek egyikét a költő újból előadta s csak ezután rekesztette be Hegedűs elnökünk néhány szóval e szépen sikerült ünnepélyt, felhíva a gyülekezetet, hogy befejezésül mondjuk el a nemzet imáját . .. mire az egész gyülekezet felállva túláradó vallásos és hazafias érzéssel zengedezte az orgona kísérete mellett: „Isten, áldd meg a magyart!" Természetes, hogy mindezek után a szokott magmim áldomás következett — az ugyancsak elmaradhatatlan pohárköszöntőkkel. Legsikerültebb volt ezek között kétségkívül Hegediis Sándor elnökünknek a királyra mondott felköszöntője. Máskor is mindig magasan szár-