Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1904-01-31 / 5. szám
helyzetbe a pápai református egyház is. Templomát, iskoláját lefoglalták, miről 1719 február 16-án kelt és a trónhoz benyújtott következő folyamodvány nyújt tájékoztatást. „Legfelségesebb, Legkegyelmesebb Csász, Kir. Urunk! Keserű panaszszal vagyunk kénytelenek megjelenni, mert a minap Eszterházy József és Eszterházy Ferencz gr.... a jogrend ellenére ... nem hivatkozva Felséged rendeletére, megszüntette nyilvános imádkozásainkat, melyekben naponként Felséged jólétéért fohászkodtunk s így vallásgyakorlatunkat, melynek 1526 óta Pápa városában csaknem 200 éven át birtokában voltunk... melyet annyi királyi okmány, sőt legújabban tartott gyűlések is megerősítettek — tőlünk ... elveszik imaházunkkal, iskoláinkkal egyetemben, mi szívünknek kimondhatatlan fájdalmat okoz. Az 1715 : 30. törvényczikk értelmében ezen ügyek ugyan már az immár kinevezett bizottság ügyköréhez tartoznak, mégis a legalázatosabban esedezünk Fölséged trónusa előtt és az Istenre kérjük, hogy bennünket a hatalmasok ellen megvédeni s a sérelmeket orvosolni kegyes legyen."1 A válasz még ugyanazon év végén (decz. 5-iki kelettel) megjött,, és annak előrebocsátása után, hogy az ügyet illetékes helyen alaposan megvizsgálták, — tekintettel arra, hogy Pápa már megszűnt véghely lenni, a nevezett grófok, mint Pápa földesurai, nem vádolhatók erőszakoskodással (violentiae coargui nequirent), egyébként a kiküldött vegyes bizottság majd elintézi az ügyet, addig is magános helyen s idegeneket maguk közé nem bocsátva, a pápaiak gyakorolhatják vallásukat. „Ettől fogva a Pápaiak a magok Nemes Curiájokon, és azon a Helyen, a hol a liefonnátusoknak mostani Templomjok áll, fedeles Színben vitték végben a magok Isteni tiszteletieket, pusztán állván az ő kő Templomjok; azonban a Parokhiális és Oskola Házuknak birtokában maradtak".2 Körülbelül ugyanazon időben, közvetlenül a pesti bizottság ülései előtt, elég nagyszámú jegyzőkönyv vétetett fel a prot. lakosok vallomásai alapján, melyek bőven ismertetik a sérelmeket. Kowjati János, deáki ref, lakos pl. azt vallja, hogy templomuk elvétele után gyónni kényszeríttettek, sőt a vallomást tevőnek édes atyja is, hogy „pápistává lenni nem akart, más hat emberrel megbihóztatott (béklyóztatott ?) és rabságban adatott s miglen meg nem gyónt, ki nem bocsáttatott". Szabó István azt is tudja bizonyosan, hogy „midőn már a plébános észrevette volna, hogy valami kálvinista beteg legyen, reája ment és mindaddig kérésekkel erőltette, valameddig pápistává nem lett". Józsa György : „Mikor látta volna immár a prédikátor, hogy erőszakot tesznek, maga a templomajtó kulcsát elhozatván, nekik adta s úgy templomot occupálván a pápista uraimék a prédikátort is faluból kihajtották. .. Mikoron egykor Királyfa nevű faluban processio ment vala, s ők a zászlót vinni akarták, mind a hármukat plébános úr kalodába tette"/1 A tatai helvét és ágostai hitvallásúak zaklatott helyzetéről, ugyancsak a pesti bizottság összeülése előtt, 1 Fr. Ad. Lampe Hist. eeel. Ref. in Hang. et Transylv. 522. 2 Tóth Ferenez „A pápai ref. ekkl. röv. hist." 1808. 28 1. 3 L. a deáki helv. vall. templom lefoglalása ügyében felvett vallomásokat (közölve a Sárospataki Füzetek 1868. 569. s köv. lapjain.) Lényegileg megegyezik ezen vallomásokkal a felső-szélii ág. templom ügyéről felvett jegyzőkönyv (megjelent a S.-pataki Füzetekben 1864\ 156. és követk. lapjain), a zsigárdi helv. vallásnak vallásgyakorlata ügyében felvett jegyzőkönyv (u. o. 1865. 403. 1.), az egyházfalvi helv. vall. elfoglalt templom ügyében a vallomások alapján felvett jegyzőkönyv (közli a „Figyelmező" 1872. 249. 1. Hasonló adatokat közöl még a Figyelmező 1873. 179. és a következő lapokon.) a következőkben ad egy vallomás felvilágosítást.1 „Azelőtt az aug. Confessión levők soha különböző állapotban nem voltanak, hanem mindenkor a helv. Confessión levő prédikátori tanításra jártanak... hanem circiter 13 esztendőktül fogva T. Liptay János úr idejében eltiltattak, azótától fogva keresztelést, esketést és temetést kath. plébános lutheránusok részéről is végez és consequenter a stoláris proventust is szedi A czéhbeli mesteremberek, a kik aug. ós helv. Confessión levők, jóllehet magokat nagy költséggel czéhbe beadták, mégis némelyiket csapó czéhből ú. m. Varga Istvánt, Acs Ferenczet, és azonkívül kettőt is kivetettek és mesterségük további gyakorlásától megtiltattanak, sőt azóta helv. és aug. Confessión levőket be nem veszik... a házasuló személyek közül akár a férfi lutheránus, akár az asszony és egyike kálvinista : mégis mostani plébános ur copulatiojukat helv. Confessión levő prédikátornak nem engedi... A Burgundia és a Komáromi utczát, jóllehet feles lutheránus és kálvinista lakosok lakják, mind a kettőt mindazonáltal... plébános úr maga paróchiájához akarja foglalni, mint már Fekete György nevű embert Burgundia utczában, jóllehet kálvinista volt, de mégis néhány nappal ennekelőtte nagy hatalmasul eltemette ". Messzire vezetne, ha részletesen felsorolnék azon zaklatásokat, melyeknek a protestánsok csupán az 1715— 1721. években ki voltak téve, ha esetről-esetre rámutatnánk mindazon intézkedésekre, melyekkel a római egyház férfiai a magyar protestantizmus életerejét megzsibbasztani igyekeztek. Ott van pl. a többi között az újonnan kinyomatott biblia ügye. Ismeretes dolog, hogy a debreczeni egyház ebben az időben a már fogyatékán levő s nagyon megdrágult Komáromi—Csipkés-féle bibliafordításnak újból való kinyomatását Leydenben megrendelvén, a kinyomatott példányok útnak indíttattak; ámde itthon a szállítmányt 1719 május hó 19-én kelt legfelső parancs értelmében lefoglalták, Kassára vitték, a hol az egri érsek a szóbanforgó bibliafordítás felülvizsgálását a jezsuitákra bízta, adjanak ők véleményt arra nézve, vájjon annak közrebocsátása megengedhető-e? A jezsuitáknak két kifogásuk volt a bibliafordítás ellen 1. az apokriph könyvek hiányoznak belőle, 2. a keresztelési formula nem helyes, mert e hely: „megkeresztelvén őket az Atyának, Fiúnak, Szentléleknek nevében", a fordításban így hangzik: ..megkeresztelvén őket az Ytyának, Fiúnak, Szentléleknek nevére". Kétségen kivül sok jellemző adat bizonyítja, hogy az ú. n. uralkodó egyház mennyire éreztette világi hatalmát a protestantizmussal, hogy kevés keresztyén — szeretetrő1 nem is szólva — türelmet tanúsított a két keresztyén felekezettel szemben; de talán semmi sem tárja fel az akkori vallási viszonyokat annyira, mint épen a szóbanforgó bibliafordítás ügye. A bibliák lefoglalása, erőszakos felülbírálása, elhurczoltatása, elégettetése, épen oly világosan beszél a római eg} ház hatalmasainak türelmetlenségéről, mint roppant befolyásáról. Akaratának, úgy látszik, még a trónnal szemben is érvényt tudott szerezni, íme III. Károly egy rendeletében (1723 június 19.) a bibliák visszaadását megparancsolta; de hiába, mert Egerben máskép intézkedtek. 1 L. Stromp László S M. prot. Egyháztörténeti Adattár" II. évfolyam 179. lap. Dr. Pruzsinszky Pál, ref. főgimn. tanár