Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-10-23 / 43. szám

kifejező intézmény volt, sokáig nem állhatott fenn. A hét első napjának ünneplése és egyéb ünnepek létesítése a hiilő vallásos áhítat emelése czéljából történt. Kiilön gyülekező, Isten imádására szolgáló helyek kijelölése, bizonyos liturgiái formák megállapítása csakhamar bekövetkezett. Az apostolok nem mulasztották el figyelmeztetni a hívőket az eszményire. Hangoztatták, hogy Isten nem lakik kézzel csinált templomokban ; kárhoztatták azon felfogást, a mely megtartja „a napokat, hónapokat, időket és az esztendőket". Küzdöttek már az apostolok azon hamis elv ellen, a mely az eszközöket összetévesztette a czéllal s amazokat felébe helyezte ennek. így volt a keresztyén papsággal is. Kellett beállítani olyanokat, a kik tanítottak, rendet tartottak a gyülekezetben, a kik ügyeltek a begyűlt alamizsnára, ezek helyes kiosztására. De a keresztyén nép papi kiváltságait sohasem ruházta reá ezekre, mint Hilarius Kommeatator írja I. Péter II. 5. 9-ikhez: „In lege nascebantur sacerdotes ex genere Aron Levitae: nunc autem omnes ex genere sunt sacerdotali". Minden keresztyén, mint egyén, pap tehát. De mint az egyháznak, vagyis a Krisztusban hivők közösségének tagja, bizonyos meghatározott hivatással bír. Az egyház a Krisztus teste s a test minden részének megvan kijelölt funkcziója. A eharizmatikus, mondjuk, túltengési állapotban, midőn Joel jóslata teljesedésbe ment, már Pál apostolnak meg kellett rendszabályoznia a kegyelmi ajándékok miatt versengő és ezeket helytelen czélokra felhasználó korinthusiakat. A test tagjainak analógiája szerint jelöli meg a különböző tisztségeket, ilyen sorrendben : apostol, próféta, tanító, hatalmasságok — dünameis — gyógyításnak ajándékai, segítségek, kormányzók, s végül, mit legkevesebbre becsült s így készakarva utoljára tett, nyelvbeszélők. Isten teremtette a testet s jelölte ki minden részének feladatát. Isten rendelte ezeket a tisztségeket, adván kinek-kinek megfelelő ajándékokat — charisma — kegyelméből. I. Kor. XII. 28. A másik klasszikus helyen a sorozat rövidebb, az analógia ugyanaz, Efezus IY. 11. És 0 adott apostolokat, prófétákat, evangélistákat, pásztorokat, tanítókat a szolgálatnak, („diakoníának") munkájára. Megegyezik a kettő abban, hogy elől állnak a sorrendben, hogy úgy mondjuk, az egyetemes egyház tisztviselői: apostolok, próféták, tanítók, evangélisták, kiknek mai nyelven szólva, parókhiájuk nem volt és működésük az egész világra kiterjedő volt; azután következnek a helyhez kötöttebb, lokális diakoniát végzők. Nagy súly van fektetve mindkét helyen a Lélek közvetlen behatására. A kormányzás ép úgy, mint a prófétálás, a gyógyítás ép úgy, mint a nyelveken beszélés a Szentlélek közvetlen megihletésének eredménye. De egyik helyen sincs szó papi, áldozári, közbenjárói tisztről. A Szentlélek legnagyobb ajándéka nem adott olyan papi jogot, a melynek a legkisebb ajándékkal bíró is ne lehetett volna teljes birtokában. Először rendelt Isten apostolokat. Apostol az, íü kit az Úr Jézus Krisztus küldött, mint Ö is elküldetett az Atyától. Meg kell jegyeznünk, hogy ezen szónak egy szűkebb és szélesebb körű értelme van. Az evangéliumokban e néven vannak nevezve Krisztus 12 tanítványa, a kiket 0 küldött el, hogy megtanítsanak minden népeket. Lukács szerint: Krisztus választott 12-őt, a kiket apostoloknak nevezett. VI 13. Számukra bizonyára Izrael népének beosztása volt irányadó; midőn Júdás elesett, helyére újat választottak. Az apostolokat a „12-nek" nevezték; jutalmuk, hogy ülnek majd 12 királyi székeken és ítélkeznek Izrael 12 nemzetsége felett. A Jelenések könyve szerint „a mennyei város nagy magas kerítésének 12 kapui valának és a kapukban 12 angyalok — itt az apostolok — és felírott nevek, az Izrael fiai 12 nemzetségének nevei". Az apostoli egyház felfogása szerint apostol csak az lehetett, a ki együtt volt a többi apostolokkal, míg az Úr tisztiben járt s a keresztségtől a mennybemenetelig tanuja volt életének, hogy bizonysága — martirja — legyen a feltámadásnak. Pál is apostoli tisztségét ekként bizonyítja: avagy nem apostol vagyok-e, nem láttam-e a mi Urunk Jézus Krisztust (I. Kor. 9. 1) és ismét: „legutolszor pedig mindenek között nékem is, mintegy idétlennek megjelent". Az apostoli tisztség másik feltétele : Krisztus megbízása, választása. Ezt fejezi ki a sorsvetés és ezt a megelőző ima. Csel. I. 24—26. Pál apostol szüntelen hangoztatja, hogy ő nem a többi apostoltól, hanem magától Krisztustól nyerte megbízását. A 12 és Pál képezik az apostoli kollégiumot. De az apostol szó jelentése magában hordja a szélesebb körű alkalmazás lehetőségét Midőn Pál felsorolja a feltámadás tanúbizonyságait, említi, hogy megjelent Kéfásnak, a 12 tanítványoknak és mind az apostoloknak. A Cselekedetek könyvében Barnabás is mint apostol van említve; a római levél szerint Andronicus és Junias az apostolok között is híresek. Epafroditus, Titus, Silvanus és sok más névtelen, tagja lehetett az ezen szélesebb értelemben vett apostoli karnak. Ezek között is bizonyára voltak olyanok, kik „látták az Urat" és bizonyságai lehettek a feltámadásnak. De ha több névtelen és megnevezett egyénre vonatkozik is ezen apostoli elnevezés, mégis csak el kell ismernünk azt, hogy a „13" egy különleges testületet képezett. B. Pap István. Az egyház szocziális feladatai, (A M. P. I. T. újvidéki közgyűlésén tartott felolvasás.) A kiindulás iránt nem lehet kétség. Biztosítani kell az állami és a társadalmi életnek azokat az erkölcsi alapokat, melyeken a keresztyén társadalmak közel kétezer éven át állottak. Az önzéssel szemben az altruizmust, az anyagias felfogással szemben a fenköltebb érdekek tiszteletét léptetni. Nekem még az a tevékenység sem elég, melyet a belmisszió maga elé tűz Magasabbra vágyom. Előttem polgárok lebegnek, a kik az élet minden fordulatában