Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-10-02 / 40. szám

jogosítson. 2. A minősítési törvény ehhez képest módosítandó. 3. Csak a magyar dolgozat gyengesége akadályozza meg a tanulót a vizsgálat folytatásában. 4. Fölmentésnek nincs helye. 5. A kompenzácziót nem szükség szabályozni. e) A pápai kör (1904. febr.) a Makay István főgimn. tanárnak felolvasásához fűzött eszmecsere után szavazattöbbséggel azon megállapodásra jutott, hogy az érettségi vizsga minden tanulóra kötelező legyen; de ha az illető csak egy tárgyból nem felel meg, azért több ízben vizsgára állani nem köteles, részére a bizonyítvány kiállíttassék s ezzel az egyetemre is beiratkozhatik. A középiskolai tanároknak a felekezeti iskolákhoz kormányképviselókül való kiküldését igen kívánatosnak tartja. f) A budapesti körben (1904 febr.—márcz.) dr. Kármán Mór ismertette Poroszország és Svájcz, majd Franczia-és Angolország érettségi vizsgálatának a módját. Mind a két felolvasás egész terjedelemben megjelent a Tanáregyesületi Közlönyben. — Ugyanezen körben (1904. márcz.) Hados Ignácz és dr. Máthé György értekeztek a kérdésről s terjesztettek be részletesen megokolt, terjedelmes javaslatokat, a melyeket a fenti általános elvek és megállapodások után annyival inkább mellőzhetünk, mivel ezt Lapunk terjedelme és szűk kimértsége sem engedi meg. Sepsiszentgyörgy. Benke István, iFolyt. köv.) ev. ref. főgimn, tanár. KÖNYVISMERTETÉS. Kovács Albert Homiletikája. A budapesti református theologiai akadémia tanára, Szöts Farkas, kiadta néhai kartársának, sajnos, még java erejében elhunyt Kovács Albertnek Homiletikáját. A megboldogultnak végakarata volt, hogy emlékiratain kivül csak ezt az egy irodalmi művét adják ki halála után, s Szőts Farkas, a végrendelet e részének végrehajtója, nagy gondossággal teljesítette is elhunyt barátjának akaratát. Változatlanul, a maga teljes eredetiségében jelent meg Kovács Albert irodalmi hagyatéka, a melyet Szőts találóan és röviden így jellemez: „Valóságos irodalmi fényképe ez az elhunyt erős egyéniségének, tiszta logikus fejének, hatalmas bonczoló elméjének, nagy élettapasztalatának, eredeti és önálló szellemének, harczias modorának és fényes írói tulajdonságainak." S ez a szokatlan dicséret méltán meg is illeti a művet, a melyhez hasonló nincsen az újabb protestáns theologiai irodalomban. Tudjuk, hogy a kálvinista egyházban a pap működésének súlypontja a predikáczió. A homiletika, az egyházi ékesszólástan tehát a theologiai akadémián a legfontosabb studium. Az ékesszólás a pap leghatalmasabb fegyvere. Kovács Albertnek is ez volt a meggyőződése s egyháza ifjú lé vitáinak kezébe hatalmas fegyvert akart adni. A református pap működésében minden a szószék körül forog s így a homiletika keretébe Kovács belevont úgyszólván mindent, a mit a kálvinista papnak működése közben szent előtt kell tartani; az ő homiletikai kézikönyvében benne van csaknem minden theologiai tudomány. S nemcsak tudományos tételeknek gyűjteménye ez a mű, hanem egy, a közpályán eltöltött küzdelmes, hasznos ós nemes élet bölcs tapasztalatainak foglalatja. S a kiváló theologus gondolatait kiváló író tolmácsolja, azzal a közvetetlenséggel és elevenséggel, melyet tudományos könyvekben rendesen hiába keresünk. A papi hivatás nehézségeiről és föladatairól, vagy mint a szerző mondja: arról az ideálról, mely Kálvinus János és a Helvetika Konfesszió előtt lebegett, gondosan kidolgozott, szép képet rajzol Kovács Albert az ifjaknak, hogy megmutassa nekik a jövő útját s az idősebbeknek, a kik közül a szerző szerint nem egyet eltérített a helyes útról a falusi kálvinista pap életének sivár ridegsége s a létért való sok keserves küzdelme. Nem is csak a theológusnak szól e nem csupán hittudományi, hanem, inkább filozófiai mű, hanem a kálvinista egyház minden hívének, mint Szőts Farkas írja: öregnek és ifjúnak, lelkésznek ós világinak egyformán. S a mi leginkább föltűnik e könyvben: az az eredetiség, nem csupán a stílusban, hanem a szerkezetben, sőt az anyagban is. Kovács Albert sikereit az egyházi és politikai közéletben csakis annak köszönhette, hogy puritán erkölcsein kivül mindig kitűnt beszédeinek és munkáinak eredeti tartalmasságával is. Kovácsnak nehéz helyzete volt, mikor le kellett térnie a megszokott csapásról, melyet előtte száz, meg száz theologiai író taposott. A magyar irodalomban, sajnos, száz tudományos kézikönyvet átlapozva, kilenczvenkilenczről azonnal látjuk, hogy nem eredeti, hanem csak egy német könyv halvány kópiája. Kovács Albert szakított a tudományos kézikönyvírásnak hagyományos módjával: bővítette és másította a földolgozott anyagot, a szerint, a mint a mi sajátos életviszonyaink követelik, másította magyar észjárással egyezően a mű szerkezetét, s a miben legnagyobb mester volt: a stílust. Ennek köszönheti a kálvinista egyház, hogy e poszthumusz könyv sokáig fog élni s belőle sokáig fog még szólani a Helvetika Konfesszió magyar lelkipásztoraihoz Kovács Albertnek fenkölt szelleme. * BELFÖLD. Zsilinszky M. megnyitó beszéde. (Tartotta a Bányakerület legutóbbi közgyűlésén.) A közfigyelem annyira odatapadt az 1.848. évi XX. t.-cz. megvalósításának reménybeli segélyéhez, hogy szinte megfeledkezünk az önsegély öntudatot élvező és önérzetet keltő eszméjének ápolásáról. Már pedig e nélkül az autonómiájára oly nagy súlyt helyező prot. evangeliumi egyháznak jövője nem lehet. Mert bármilyen nagy lenne is az a várt segély, vagy * A „Budapesti Hirlap" e találó jellemzéséhez nincs hozzáadni valónk. A könyv Hornyászky Viktor nyomdájában készült, közli Kovács A. jól sikerült arczképét is. Ára négy korona. Megrendelhető Hornyánszky Viktor könyvkereskedésében Budapesten (V., Akadémia bérháza).